Mentőexpedíció (The Martian)

Mark Watney a marsi expedíció során elhunyt, testét nem találták meg.

Így tudják asztronautatársai, a NASA és még néhány milliárdnyian. Csupán egyetlen ember van, aki másképp vélekedik erről. És ez maga Watney. A vörös bolygón a küldetést egy csúnya vihar miatt meg kellett szakítani és az űrhajóst mindenki halottnak hiszi. Azonban a botanikus a csodával határos módon túléli a katasztrófát Minden ellene van, nem tud kapcsolatot létesíteni senkivel, a következő misszió pár év múlva érkezik, de addig valahogy ki kellene húzni. Már csak levegőt meg ételt kellene előteremteni. És ha nem lenne elég, egyedüli szórakozása, hogy régi sorozatokat nézzen és egykori slágereket hallgasson.

A film alapját Andy Weir regénye szolgáltatta, Drew Goddard író pedig rendkívül szerencsés helyzetben volt, hiszen a könyv olvasása közben könnyen el lehet képzelni, hogy mindez hogyan nézne ki a vásznon. Nyilvánvaló, hogy a burgonyatermesztést vagy a Marson megtett utazást igazán hosszan taglalni nem lenne érdemes (talán egy fiktív dokumentumfilmben), illetve a felmerült problémák és nehézségek megoldása is gyorsabb, de minden fontosabb elem és részlet bekerült a produkcióba.

Watney-t humorérzéke nem hagyja cserben a nehéz hónapok során. Rendszeresen rögzíti a történéseket, amelyekben folyamatosan humorizál. És nem csak ő próbál a drámát viccelődéssel feloldani. A Földön vagy éppen a Marson ragadt botanikus kollégái sem minden esetben merevek. Hősónk megpróbáltatásait és a megmentéséért küzdő szakemberek feladatait realisztikusan próbálják bemutatni. Ridley Scott-tól amúgy sem áll távol, hogy valósághűen ábrázolja a cselekményt (az Exodust is inkább ebbe az irányba próbálta terelni) és nem is vall szégyent. Persze a nézők többségének amúgy sincs fogalma sincs, hogy mi zajlik az irányítóközpontban, egy űrhajó fedélzetén vagy egy másik bolygón. De úgy mutatja be, hogy nem az jár a fejünkben, hogy izzadságszagúan próbálja valóságossá tenni.

Mindezek mellett Matt Damon szimpatikusan játssza az egyedül maradt asztronautát, aki az elején még búskomor, majd dacosan elhatározza, hogy nem adja fel. Konkrétan ki is jelenti, hogy nem hagyja annyiban, képességéhez és tudásához mérten megoldást keres. Élni akar! De a vörös bolygón kívül, a Földön a nagy agyak szintén összedugják a fejüket. Mindenki Watney-ért drukkol, nemre, bőrszínre, korra való tekintet nélkül. A NASA főnöke ugyan inkább racionális, mint az érzelmi megoldások híve és inkább a statisztika jár a fejében, de rajta kívül mindenki szeretné a Földön látni a Marson ragadt amerikait. És a legfontosabb: mi is.

Ha esetleg valaki afféle Számkivetett egy idegen bolygón-szerű történetet akar, csalódni fog. Matt Damon nem Tom Hanks kettes verziója és nincs burgonyából faragott Wilsonhoz hasonló figura sem. Akad dráma, de Watney inkább feltalálja magát és teendői miatt ritkán mondható el, hogy unatkozik vagy marcangolja önmagát (meg amúgy is, hallgassa a régi diszkóslágereket?). A főszereplő története az elejétől a végéig leköt, úgyszólván szórakoztató és az arányokat is eltalálta.

És az egyes helyszínek kivitelezése, bemutatása, színvilága is remek. A bolygó kietlen és egy vörös nagy homokozóhoz hasonlít, távoli csúcsokkal. Nem néz ki rosszul, de mégsem élne itt az ember, pláne egyedül. Az Ares 3 túlságosan rideg és steril, fekete, de főleg a fehér színt emelkedik ki. Illetve a a NASA űrközpont is abszolút más hangulatú. Alaposan odafigyeltek, hogy a más helyszíneken játszódó jelenetek máshogy mutassanak.

A Mentőexpedíció minden tekintetben megállja a helyét. Reálisan mutatja be egy távoli planétán ragadt kreatívan gondolkodó, rokonszenves ember nehézségeit és ahogy társai próbálnak segíteni rajta. Humorral oldja a feszültséget és a drámát, a komolyság és a viccelődés között megtalálja a megfelelő egyensúlyt. Abszolút szórakoztató film született, amelynek közel két és fél órája gyorsan elröppen. 90 %

imdb: 8,3
rottentomatoes: 93 %

Büdzsé: 108 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 108 millió dollár
Eddigi összbevétel: 227  millió dollár