0

Röviden: Curve

curveNagyon régen volt a K-Pax. De még A titkok kulcsa is (hát még a Tintaszív és az Emésztő megszállottság…). Iain Softley rendező eléggé messzire került ezektől a művek minőségétől, egykoron még tehetséges filmesként tartották számon. Most pedig alig emlékszik valaki a nevére. És nem az ilyen Curve-féle thrillerekkel fog visszakapaszkodni. Lehetett volna egy izgalmas túlélődrámát összehozni, de láthatóan Softley nem is igazán igyekezett.

Julianne Hough karaktere felvesz egy segítőkész és szimpatikusnak tűnő férfit. Egy ideig a megfelelő mederben zajlik a társalgás, majd kiderül, hogy az utas nem is annyira normális alak kitenné a szűrét. Ám ez nem megy oly könnyen, majd balesetet szenvednek és a nő benn ragad az autóban.

Az ilyen filmeknél először is el kell érni, hogy a bajba jutott főszereplővel együtt tudjunk érezni, szorítani lehessen neki és várjuk, hogy a gazember meglakoljon. Azonban ásításoknál többre nem futja. Hough sorsa eléggé hidegen hagy és az olykor felbukkanó férfi sem tud érdekesnek, félelmetesnek vagy éppen igazi szemétládának tűnni. Ha alapvetően a cselekmény nagy része egyetlen helyen játszódik és van két főszereplőn összesen, akkor az alkotók vagy csúnyán mellényúlnak vagy lelkesen odateszik magukat. Sajnos a Curve eléggé bágyatag, ásítozós thriller-dráma lett.

69

Star Wars: Az ébredő Erő (Star Wars: The Force Awakens)

starwarsebredoposzter

Aggódtam! George Lucas olyan világot tárt elénk, amely a klasszikus jó és rossz harcát mesélte el fénykardokkal, emlékezetes figurákkal, látványos csatákkal, remek szövegekkel. Kismillió alkalommal idézgettük a Greedo – Han diskurzust. Utiniii, utiniii – ismételgettük. rengetegszer. De aztán George Lucasban elpattant valami. Mesélni akart ismét, és szerte a galaxisban… vagyis a Földön minden rajongó felsóhajtott: ”Végre, újabb Star Wars film”. Csak azért ültünk a tévé előtt, hogy láthassuk újra a Baljós árnyak reklámját. Csillogó szemekkel ültünk be az előzményre és csalódottan távoztunk. Most pedig inkább feszengtem a moziszékben a vetítés előtt és a Fanboys vége járt az eszemben: „És mi van, ha rossz lesz?” Olvasd tovább

63

Star Wars: Az ébredő Erő (kibeszélő)

starwarscover

Ez a poszt azoknak készült, akik már látták a filmet, és mindenféleképpen el szeretnék mondani a véleményüket. Itt bátran lehet beszélni mindenről, tehát mehetnek a spoilerek. A moderátor nem én leszek – mert úgy tűnik, csak valamikor januárban tudom megnézni a filmet – de a Facebook-on továbbra is figyelni fogok, rögzítve lesz legfelül a cikk, és arra kérek mindenkit, hogy csak ide (blogba) kommentáljon. Olvasd tovább

2

Scouts Guide to the Zombie Apocalypse

scoutsguide

„Be vagyok állva vagy tényleg Britney Spears-t énekelnek egy zombival?” – kérdezi a hosszú combú tinicsaj a mellette döbbenten pislogó sráctól. És tényleg, a véres Spears-es pólót viselő élőhalott valóban nyivákol a Hit Me Baby, One More Time popslágerre az előtte álló két cserkésszel.

Ülj le, igyál meg néhány sört a haverokkal, esetleg dobjatok be pár felest, mellette dübörögjön a zene. Beszéljetek egy őrült zombifilm történetről és hogy milyen jeleneteket szeretnétek látni. Másnap pedig próbáljatok összerakni belőle valamiféle viszonylag értelmesnek és felettébb szórakoztatónak mondható alapanyagot. Christopher Landon forgatókönyvíró társaival együtt hasonlóképpen ötletelhetett, de ő még pénzt is kapott a megvalósítására. Olvasd tovább

1

Szemtől szemben (Heat, 1995)

írta Nikodémus

2015-12-heat-01

Két nap híján kereken húsz éve, 1995. december 15-én mutatták be a mozik Michael Mann remekét.

Los Angeles, hétköznap hajnal. A metrókocsi lassít az állomáson, egy férfi (Robert De Niro) kiszáll, ráérő nyugalommal végigbaktat a téren álló pieta-szobor előtt, és a megyei kórház folyosójának legvégén beszáll egy mentőautóba. Snitt. Ébredezik a város: egy építőanyag-lerakatnál vásárol egy futár (Val Kilmer). Snitt. Intim együttlét, majd álmos reggeli rutin: zuhanyzás, öltözés. A közös reggeli viszont elmarad, hisz a férfinak (Al Pacino) indulnia kell munkába. Az egyedül maradt nő (Diane Venora) újságot olvasva megy le a lépcsőn kávét főzni. Egyvalaki pánikol csak: a kamaszlány (Natalie Portman), aki sehol sem találja a hajcsatját. Kétségbeesett hisztije túlzónak tűnik, anyja a rutinos szülő nyugalmával az utolsó pillanatig hárít. A gyermeklélek azonban csalhatatlan jelző. A nyitány szürkéskék képei ugyanis – hiába mutatják a pőre valóságot – hazudnak: a mindennapi rutin látszata mögött fenyegető erők ébrednek, hogy hőseinket az elkerülhetetlen vég felé sodorják.

Olvasd tovább

3

Röviden: BeSZERvezve (American Ultra)

americanultraÉpp most öltem meg két fickót, volt nálam egy kanál és az egyiket kanállal csináltam ki. A zsarukat meg nem hívhatom, hiszen tele van fűvel meg gombával – valami effélét hadar barátnőjének Mike Howell (Eisenberg).

A srác egy kisvárosban tengeti életét, abszolút jól elvan a csajával, unalmasan telnek a napok és betépnek, ha csak tehetik. Egyik este két férfi támad rá, meglepő módon hidegre teszi őket. Maga sem érti, hogy mi történhetett, majd lassan összeáll a kép. Egy titkos program résztvevőjeként gyakorlatilag szupergyilkost neveltek belőle, majd emlékei manipulálásával elérték, hogy ne tudja, hogy valójában mire képes.

Mindenkiből lehet akcióhőst faragni. Így Eisenbergből is, aki nem csak a mondatokat hadarja egymás után, hanem ha kell bárkit padlóra küld. Akciójelenetekből nem akad túl sok, de ha akad, azokat sikerült egészen élvezetesen prezentálni. A hangulatot eléggé jól sikerült eltalálni, Eisenberg és Kristen Stewart között működik a kémia, Topher Grace mintha azt az utasítást kapta volna, hogy túljátssza szerepét. Vicces, ahogy a főszereplőnek fogalma sincs mi történik, mégis könnyedén odasóz bárkinek. Röhejes ahogy Walton Goggins egyre lestrapáltabban teszi a dolgát. Nem csupán a humor és az akció dominál, de dráma is akad, még ha azt sután is sikerült tálalni.   70 %

Olvasd tovább

1

Dinó tesó (The Good Dinosaur)

dinoteso

Az ember magára marad a vadonban. Találkozik egy távolságtartó állattal. Habár az elején még ellenségesen méregetik egymást, később összebarátkoznak és végül együtt küzdik át magukat az ügyes-bajos helyzeteken. Ismerős helyzet? Láttuk már, igen. A Pixar viszont csavart a felálláson, az ősidőkbe helyezve a történetet az emberből dinó lett, a vadállatból (farkasból) pedig ember.

Ahhoz, hogy ez megtörténhessen a bolygónkat el kellett kerülnie annak a bizonyos meteornak. Megtörtént! A hatalmas kődarab eltévesztette a Földet, a dinók pedig tovább éldegéltek. Arlo egy apatoszaurusz, akinek minden vágya, hogy a családjáért tudjon tenni valamit, hogy a testvérei és szülei előtt is bizonyíthasson. Sajnos egy alkalommal eléggé távol kerül otthonától, a családi fészektől és egy kis izgő-mozgó ősembergyermekkel közösen próbálja túlélni a viszontagságokat. Olvasd tovább

12

Nagy SW-hangoló: Ti mit gondoltok az I-VI. epizódról?

sw-hangoló1Néhány hét múlva újabb fejezet íródik a Star Wars-mitológia nagykönyvébe, ám amíg december 18-án, a VII. rész intrójaként felzengenek John Williams felejthetetlen taktusai, bepótoljuk lemaradásunkat, és sorra vesszük, mi történt eddig abban a bizonyos, messzi-messzi galaxisban. Némi személyes vallomás után ezúttal titeket kérdezünk: nektek mit jelentett anno s jelent most a Star Wars? Jöhetnek mindenféle emlék- és élménycunamik, vélemények és ellenvélemények!

Olvasd tovább

0

A közös szenvedély (United Passions, 2014)

írta Nikodémus

2015-12-united-passions-1a

Nem, ez valami tévedés. A poszt láttán bizonyára ez jut eszedbe először, kedves Olvasó, s igazad van: másfél évbe telt, mint rávettem magam, hogy megnézzem azt a filmet, ami – hiába nyomta már-már idegesítően a köztévé a tavalyi vébé reklámszüneteiben – teljes megérdemeltséggel tűnt el a süllyesztőben. S tévedés maga ez a mozgókép is, melynek ha nekiülsz, készülj fel arra, hogy minden hallomásodat beteljesíti. Mégis, A közös szenvedély egyetlen egy dolog miatt érdekes: miközben nézed, a fejedben fut egy másik sztori – a FIFA igazi, s meglehetősen dicstelen sztorija.

Olvasd tovább

0

Pár mondatban: Pay the Ghost, Barely Lethal, Paper Towns, Heist, The Gallows

paytheghost

Pay the Ghost: Nicolas Cage lassan odáig süllyedt, hogy már lassan reménykedni sem lehet, hogy valaha talpra áll és visszakapaszkodik az élvonalba. Nagy ritkán kijön egy egészen jó filmmel, de ez a horror nem tartozik közéjük. A történet szerint gyermekének nyoma vész Halloween estéjén, ezt követően nejével is megromlik kapcsolata. Rémisztőnek nem nevezni, klisésnek annál inkább és még jó indulattal sem lehet rásütni, hogy átlagos. Jóval alatta van. 20 %

0bl

Gyilkos gimi (Barely Lethal): A fiatal elit gyilkosnak elege lesz, és normális életet akar élni. Gimibe akar járni. Alapvetően úgy néz ki a film, mint egy sorozat első része. Másrészt nagyon úgy tűnik, hogy az író és rendező sokat nevetgélhetett a sztorin. Hát igen, a főszereplő a Bajos csajok sorozatból és a magazinokból ismerkedik az átlagos élettel, majd furcsállja, hogy mégsem úgy viselkednek a tizenévesek, ahogy utánaolvasott. Kár, hogy kevésbé szórakoztató, mint amennyire az alkotók gondolták. Semmiféle elvárást nem kell tanúsítani a film iránt. Néhol ugyan vicces, ennél ebből többet is ki lehetett volna hozni. Olvasd tovább

4

Kémek hídja (Bridge of Spies)

kemekhidjaposzter

Manapság már nem hozza úgy lázba az embereket Steven Spielberg neve, mint régen. Habár a közel 70 éves direktornak már nem igazán kell mit bizonyítania, de sokszor eltéveszti az arányokat. Megteheti, hiszen tudja, hogy gyakorlatilag mindent elért és stúdiófőnökként úgy forgat filmet, ahogy neki tetszik. Sajnos a Hadak útján giccsbe fulladt, a Lincoln-t pedig Daniel Day Lewis húzza ki a középszerből. Karrierje során többször került kapcsolatba háborús filmötletekkel, némelyiket megvalósított, volt, aminek búcsút intett (Amerikai mesterlövész). Ezúttal a hidegháborús paranoiás időszakba kalauzolja el a nézőt, ahol az amerikaiak legszívesebben eltörölnék az oroszokat a Föld színéről és ez fordítva is igaz. Spielberg megtörtént esetet mutat be, szerencsére nem túl szentimentálisan, visszafogja a patetikus zenét és nem Tom Hanks vállainak kell elbírnia a film súlyát. Olvasd tovább

0

Lélekhúrok nagyvásznon – Genesis / Amy / Cobain

írta Nikodémus

2015-11-genesis-amy-cobain-1

Csábító lehetőség, ugyanakkor hatalmas kockázat hangot és képet, zenét és mozit összeházasítani. A lényeg ugyanis – a muzsikus ihlete, az alkotás varázsa vagy a zene közösségteremtő ereje – nem ábrázolható közvetlen módon. S hogy mégis temérdek zenész-életrajzi film születik, azt leginkább a tömegszórakoztatás kiapadhatatlan sztárigényének köszönhetjük. A speciális műfaj idei termésének darabjai – bár kivitelezésükben alig hasonlítanak egymásra – valamilyen módon mind megbirkóznak imént felvetett dilemmánkkal.

Olvasd tovább