6

Pán / A tenger szívében

írta Nikodémus

2016-01-pan-in-the-heart-of-the-sea-1

Hogy van-e még becsülete Hollywoodban az ósdi, józan értelemben vett “szakmának”, nehéz megmondani, néhány bukás azonban időről időre biztosít arról minket, nézőket is, hogy nélküle viszont nincs üdvösség. Hiába a CGI-látványosság, minimális karakterépítési és cselekményszövési rafinéria mindenképp kell a piackutatásokkal amúgy jól kilúgozott egyenletbe. Nagyjából így járt a még októberben bemutatott Pán, illetve a karácsonyi családi kalandfilmnek szánt A tenger szívében is. Előbbi esetleg sajnálható, utóbbi semmiképp.

Olvasd tovább

1

Last Shift

lastshiftposter

„Szóljak a kapitánynak, hogy felmond vagy úgy érzi, hogy mégis képes kibírni a műszak végéig?” – mondja Cohen őrmester gúnyosan a telefonban az éjszaka közepén az újonc Lorennnek. Nem hiába akadt ki a tiszt, hiszen csak egy elhagyatott rendőrőrsre kellene felügyelnie a rendőrnőnek.

Rutinmeló. Egyetlen éjszakát kell lehúznia Lorennek a kiürített őrsön. A hívásokat átirányították egy másik helyre, egy teremtett lélek nincs az épületben, azt a néhány bizonyítékként tárolt bezacskózott dolgot pedig még hajnal 4 előtt el fogják vinni. Szóval unalmas estének néz elébe a zöldfülű. De aztán aztán furcsa hívást kap, majd egy hajléktalan is megzavarja, de a java csak ezután jön. Kiderül az épület sötét múltja. Olvasd tovább

1

Mire megvirrad – A szerelem útján (Before We Go, 2014)

írta Nikodémus

2015-12-before-we-go-1

Apró gyöngyszem szilveszterre.

„Csendben ne lépj az éjszakába át” – szólalna meg bennem Dylan Thomas klasszikus verse, de ez az éjszaka most egészen más: titokzatos, gyönyörű, hívogató és kacér. Ám mielőtt a szerencsétlenül félrefordított magyar cím láttán valamilyen álromantikus blődlire gondolnánk, A szerelem útján már első jeleneteiben eltéríti várakozásainkat. Chris Evans első rendezése ugyanis Richard Linklater zseniális Mielőtt-trilógiájának nyomába kíván szegődni, és majdnem sikerül is neki.

Olvasd tovább

4

Röviden: Circle

circleMit tennél meg azért, hogy élhess legalább még két percig?

50 ember tér magához egy sötét, vészjósló helyen, egy különös szerkezet körül állnak. Gyorsan rájönnek, hogy úgy két percenként belül valaki meghal. Ha valaki elhagyja a helyét azonnal elhalálozik. Mint kiderül, az emberek tudnak szavazni, el tudják dönteni, hogy ki legyen a következő áldozat. Beindulnak az agykerekek az egyéneknél, folynak az ötletelések és a szócsaták. Fekete, fehér, öreg emberek, terhes nő, kislány, rendőr, katona, széttetovált egyén és még lehetne sorolni. Eléggé változatos a felhozatal, a tömegben akad butább, gondolkodóbb-típus, úgy is mindegy-hozzáállású, érveket felhozó személy és vezéregyéniség. És ugye senki sem szeretne meghalni.

Aaron Hann és Mario Miscione műve eléggé érdekes, akár komoly társadalmi kritikát is megfogalmazhatnának. Csak éppen eléggé szűkös időt szabtak maguknak. A halálesetek közötti 2 perc alatt felvetnek ugyan lényeges kérdéseket, azonban a témákat a szűkös határidő miatt nem tudják alaposan kivesézni. Rengeteg karakter van, de kicsit megkedvelni, sajnálni vagy éppen azonosulni nem lehet velük.

Az alkotópáros erősen diktálja a tempót, hiszen másfél óra a végére kellett tudniuk a filmet (vagy végére akartak érni?). Annyit azért elérnek, hogy elgondolkodjunk, hogy vajon mihez kezdenénk, ha efféle szituációba keverednénk? A háttérben figyelnénk, hogy ne hívjuk fel magunkra a figyelmet vagy bólogatva beállnánk egy formálódó csapatba? Esetleg megpróbálnánk manipulálni mi magunk a tömeget? A Circle mélyebb mondanivaló,  egyúttal üresjáratok nélküli, egészen kellemes ütemű thriller-dráma. Eléggé érdekes, de mintha a rendezők nem merték volna kibontani a saját véleményüket a társdalomról. 60 % Olvasd tovább

0

Röviden: Curve

curveNagyon régen volt a K-Pax. De még A titkok kulcsa is (hát még a Tintaszív és az Emésztő megszállottság…). Iain Softley rendező eléggé messzire került ezektől a művek minőségétől, egykoron még tehetséges filmesként tartották számon. Most pedig alig emlékszik valaki a nevére. És nem az ilyen Curve-féle thrillerekkel fog visszakapaszkodni. Lehetett volna egy izgalmas túlélődrámát összehozni, de láthatóan Softley nem is igazán igyekezett.

Julianne Hough karaktere felvesz egy segítőkész és szimpatikusnak tűnő férfit. Egy ideig a megfelelő mederben zajlik a társalgás, majd kiderül, hogy az utas nem is annyira normális alak kitenné a szűrét. Ám ez nem megy oly könnyen, majd balesetet szenvednek és a nő benn ragad az autóban.

Az ilyen filmeknél először is el kell érni, hogy a bajba jutott főszereplővel együtt tudjunk érezni, szorítani lehessen neki és várjuk, hogy a gazember meglakoljon. Azonban ásításoknál többre nem futja. Hough sorsa eléggé hidegen hagy és az olykor felbukkanó férfi sem tud érdekesnek, félelmetesnek vagy éppen igazi szemétládának tűnni. Ha alapvetően a cselekmény nagy része egyetlen helyen játszódik és van két főszereplőn összesen, akkor az alkotók vagy csúnyán mellényúlnak vagy lelkesen odateszik magukat. Sajnos a Curve eléggé bágyatag, ásítozós thriller-dráma lett.

69

Star Wars: Az ébredő Erő (Star Wars: The Force Awakens)

starwarsebredoposzter

Aggódtam! George Lucas olyan világot tárt elénk, amely a klasszikus jó és rossz harcát mesélte el fénykardokkal, emlékezetes figurákkal, látványos csatákkal, remek szövegekkel. Kismillió alkalommal idézgettük a Greedo – Han diskurzust. Utiniii, utiniii – ismételgettük. rengetegszer. De aztán George Lucasban elpattant valami. Mesélni akart ismét, és szerte a galaxisban… vagyis a Földön minden rajongó felsóhajtott: ”Végre, újabb Star Wars film”. Csak azért ültünk a tévé előtt, hogy láthassuk újra a Baljós árnyak reklámját. Csillogó szemekkel ültünk be az előzményre és csalódottan távoztunk. Most pedig inkább feszengtem a moziszékben a vetítés előtt és a Fanboys vége járt az eszemben: „És mi van, ha rossz lesz?” Olvasd tovább

63

Star Wars: Az ébredő Erő (kibeszélő)

starwarscover

Ez a poszt azoknak készült, akik már látták a filmet, és mindenféleképpen el szeretnék mondani a véleményüket. Itt bátran lehet beszélni mindenről, tehát mehetnek a spoilerek. A moderátor nem én leszek – mert úgy tűnik, csak valamikor januárban tudom megnézni a filmet – de a Facebook-on továbbra is figyelni fogok, rögzítve lesz legfelül a cikk, és arra kérek mindenkit, hogy csak ide (blogba) kommentáljon. Olvasd tovább

2

Scouts Guide to the Zombie Apocalypse

scoutsguide

„Be vagyok állva vagy tényleg Britney Spears-t énekelnek egy zombival?” – kérdezi a hosszú combú tinicsaj a mellette döbbenten pislogó sráctól. És tényleg, a véres Spears-es pólót viselő élőhalott valóban nyivákol a Hit Me Baby, One More Time popslágerre az előtte álló két cserkésszel.

Ülj le, igyál meg néhány sört a haverokkal, esetleg dobjatok be pár felest, mellette dübörögjön a zene. Beszéljetek egy őrült zombifilm történetről és hogy milyen jeleneteket szeretnétek látni. Másnap pedig próbáljatok összerakni belőle valamiféle viszonylag értelmesnek és felettébb szórakoztatónak mondható alapanyagot. Christopher Landon forgatókönyvíró társaival együtt hasonlóképpen ötletelhetett, de ő még pénzt is kapott a megvalósítására. Olvasd tovább

1

Szemtől szemben (Heat, 1995)

írta Nikodémus

2015-12-heat-01

Két nap híján kereken húsz éve, 1995. december 15-én mutatták be a mozik Michael Mann remekét.

Los Angeles, hétköznap hajnal. A metrókocsi lassít az állomáson, egy férfi (Robert De Niro) kiszáll, ráérő nyugalommal végigbaktat a téren álló pieta-szobor előtt, és a megyei kórház folyosójának legvégén beszáll egy mentőautóba. Snitt. Ébredezik a város: egy építőanyag-lerakatnál vásárol egy futár (Val Kilmer). Snitt. Intim együttlét, majd álmos reggeli rutin: zuhanyzás, öltözés. A közös reggeli viszont elmarad, hisz a férfinak (Al Pacino) indulnia kell munkába. Az egyedül maradt nő (Diane Venora) újságot olvasva megy le a lépcsőn kávét főzni. Egyvalaki pánikol csak: a kamaszlány (Natalie Portman), aki sehol sem találja a hajcsatját. Kétségbeesett hisztije túlzónak tűnik, anyja a rutinos szülő nyugalmával az utolsó pillanatig hárít. A gyermeklélek azonban csalhatatlan jelző. A nyitány szürkéskék képei ugyanis – hiába mutatják a pőre valóságot – hazudnak: a mindennapi rutin látszata mögött fenyegető erők ébrednek, hogy hőseinket az elkerülhetetlen vég felé sodorják.

Olvasd tovább

3

Röviden: BeSZERvezve (American Ultra)

americanultraÉpp most öltem meg két fickót, volt nálam egy kanál és az egyiket kanállal csináltam ki. A zsarukat meg nem hívhatom, hiszen tele van fűvel meg gombával – valami effélét hadar barátnőjének Mike Howell (Eisenberg).

A srác egy kisvárosban tengeti életét, abszolút jól elvan a csajával, unalmasan telnek a napok és betépnek, ha csak tehetik. Egyik este két férfi támad rá, meglepő módon hidegre teszi őket. Maga sem érti, hogy mi történhetett, majd lassan összeáll a kép. Egy titkos program résztvevőjeként gyakorlatilag szupergyilkost neveltek belőle, majd emlékei manipulálásával elérték, hogy ne tudja, hogy valójában mire képes.

Mindenkiből lehet akcióhőst faragni. Így Eisenbergből is, aki nem csak a mondatokat hadarja egymás után, hanem ha kell bárkit padlóra küld. Akciójelenetekből nem akad túl sok, de ha akad, azokat sikerült egészen élvezetesen prezentálni. A hangulatot eléggé jól sikerült eltalálni, Eisenberg és Kristen Stewart között működik a kémia, Topher Grace mintha azt az utasítást kapta volna, hogy túljátssza szerepét. Vicces, ahogy a főszereplőnek fogalma sincs mi történik, mégis könnyedén odasóz bárkinek. Röhejes ahogy Walton Goggins egyre lestrapáltabban teszi a dolgát. Nem csupán a humor és az akció dominál, de dráma is akad, még ha azt sután is sikerült tálalni.   70 %

Olvasd tovább

1

Dinó tesó (The Good Dinosaur)

dinoteso

Az ember magára marad a vadonban. Találkozik egy távolságtartó állattal. Habár az elején még ellenségesen méregetik egymást, később összebarátkoznak és végül együtt küzdik át magukat az ügyes-bajos helyzeteken. Ismerős helyzet? Láttuk már, igen. A Pixar viszont csavart a felálláson, az ősidőkbe helyezve a történetet az emberből dinó lett, a vadállatból (farkasból) pedig ember.

Ahhoz, hogy ez megtörténhessen a bolygónkat el kellett kerülnie annak a bizonyos meteornak. Megtörtént! A hatalmas kődarab eltévesztette a Földet, a dinók pedig tovább éldegéltek. Arlo egy apatoszaurusz, akinek minden vágya, hogy a családjáért tudjon tenni valamit, hogy a testvérei és szülei előtt is bizonyíthasson. Sajnos egy alkalommal eléggé távol kerül otthonától, a családi fészektől és egy kis izgő-mozgó ősembergyermekkel közösen próbálja túlélni a viszontagságokat. Olvasd tovább

12

Nagy SW-hangoló: Ti mit gondoltok az I-VI. epizódról?

sw-hangoló1Néhány hét múlva újabb fejezet íródik a Star Wars-mitológia nagykönyvébe, ám amíg december 18-án, a VII. rész intrójaként felzengenek John Williams felejthetetlen taktusai, bepótoljuk lemaradásunkat, és sorra vesszük, mi történt eddig abban a bizonyos, messzi-messzi galaxisban. Némi személyes vallomás után ezúttal titeket kérdezünk: nektek mit jelentett anno s jelent most a Star Wars? Jöhetnek mindenféle emlék- és élménycunamik, vélemények és ellenvélemények!

Olvasd tovább