0

The Postcard Killings

írta Minime

Liza Marklund és James Patterson koprodukciós „The Postcard Killers” című regénye alapján készített moziról esik szó a továbbiakban, amely mintegy újabb próbálkozásként szeretne az olvasók által csak „skandináv krimik”-ként ismert könyvek vászonra adaptált változataival megismertetni minket. A forgatókönyvet a női szerző és Andrew Stern szállította a filmhez.

Olvasd tovább

0

Elfordulni könnyebb – Az angyal / A rendszer (2018)

írta Nikodémus

Mióta él az ember, manipulál: rokont, barátot, ismerőst vagy akár egy egész országot. Mielőtt azonban felülnénk bármilyen, manapság divatos összeesküvés-elméletnek, érdemes közelebbről megvizsgálnunk – amíg tehetjük – a félrevezetés működésének pontos mechanizmusát. Erre vállalkozik erős, időnként húsbavágó aktualitással két, hazánkban idén ősszel bemutatott film is: az argentin Az angyal (El Ángel) és a spanyol A rendszer (El reino) hősei egyaránt született manipulátorok, akik még akkor is valósággörbítéssel próbálkoznak, amikor már rég megtörtént a lebukás.

Olvasd tovább

1

Bűnből faragott hármasoltár – A törvény nevében (True Detective) – 1-3. évad

írta Nikodémus

Az igazán jó krimi tulajdonképpen dráma: a klasszikus tragédia alapvonalait őrzi, amennyiben a bűnügy rejtvény-logikája helyett a bűn sajátos természetére koncentrál. A bűn ugyanis nem társadalmi probléma vagy erkölcsi megingás, hanem egzisztenciális esemény. A bűnt megtapasztalván a nyomozó (s vele a néző) megrendül, hiszen érzi, hogy maga a lét sérült – a társadalmi igazságosság érvényesítése kevés a gyógyításhoz. Emiatt hazug Columbo, Petrocelli, Don Matteo és a többi, epizódonként kerekre formált sorozat, ahol a főhős szinte játszi könnyedséggel oldja meg az aktuális esetet, hogy a játékidő végére mindig helyreálljon a világ rendje. Az efféle posztmodern krimik (vagy akár a Dr. Csont és a Helyszínelők) áradatában igazi felüdülés volt az HBO A törvény nevében (True Detective) sorozata, melynek három, külön-külön történetet felvázoló évada szokatlan, ám megérdemelt sikert aratott. A sugárzással egyidőben születő hosszas elemzések és rajongói teóriák alaposan körüljárták a 2014-ben indult, idén befejeződött sorozat világát, egyvalami azonban kimaradt az értelmezésekből: az író-kreátor Nic Pizzolato hősein keresztül az isteni erényekről, pontosabban azok dermesztő hiányáról gondolkodik.

Olvasd tovább

0

Sosem voltál itt (You Were Never Really Here, 2017)

írta Nikodémus

A kiégettség kortünet, s egyben tabu. Foghatjuk túlhajszoltságunkra, a nap mint nap ránk ömlő információ-áradatra vagy személyes kapcsolataink lassú kihűlésére, nem ússzuk meg a szembenézést, mely csak akkor gyógyít, ha még fáj. A Sosem voltál itt főhősének egyáltalán nem fáj már semmi – és ez rémisztőbb bármilyen csapdában vergődő lélek rúgkapálásánál.

Olvasd tovább

3

Piszkos pénz / Egy durva év (2014)

írta Nikodémus

2016-01-the-drop-a-most-violent-year-1

Miközben az épp végetért 2015-ös év gengszerfilm-fronton jobbára enyhe csalódást okozott, szinte észrevétlenül osont el mellettünk ez a két remekbe szabott mozi, olyannyira, hogy egyiküket be sem mutatták a mozik itthon. Hiába, a szabálytalanság mindig megriasztja a filmforgalmazókat: a Piszkos pénz és az Egy durva év épp azzal szól nagyot, hogy mindkettő alaposan eltér a zsáner megszokott fogásaitól, bivalyerős hangulata viszont delejez.

Olvasd tovább

1

Szemtől szemben (Heat, 1995)

írta Nikodémus

2015-12-heat-01

Két nap híján kereken húsz éve, 1995. december 15-én mutatták be a mozik Michael Mann remekét.

Los Angeles, hétköznap hajnal. A metrókocsi lassít az állomáson, egy férfi (Robert De Niro) kiszáll, ráérő nyugalommal végigbaktat a téren álló pieta-szobor előtt, és a megyei kórház folyosójának legvégén beszáll egy mentőautóba. Snitt. Ébredezik a város: egy építőanyag-lerakatnál vásárol egy futár (Val Kilmer). Snitt. Intim együttlét, majd álmos reggeli rutin: zuhanyzás, öltözés. A közös reggeli viszont elmarad, hisz a férfinak (Al Pacino) indulnia kell munkába. Az egyedül maradt nő (Diane Venora) újságot olvasva megy le a lépcsőn kávét főzni. Egyvalaki pánikol csak: a kamaszlány (Natalie Portman), aki sehol sem találja a hajcsatját. Kétségbeesett hisztije túlzónak tűnik, anyja a rutinos szülő nyugalmával az utolsó pillanatig hárít. A gyermeklélek azonban csalhatatlan jelző. A nyitány szürkéskék képei ugyanis – hiába mutatják a pőre valóságot – hazudnak: a mindennapi rutin látszata mögött fenyegető erők ébrednek, hogy hőseinket az elkerülhetetlen vég felé sodorják.

Olvasd tovább

1

A Single Shot / Blood Ties (2013)

írta Nikodémus

2014-05-a-single-shot-blood-ties-1

Két férfi, egy eset: a szállóigévé vált sorozatcím nem is lehetne találóbb filmjeinkre, s ha már az egyiket épp most csütörtökön mutatták be, hát hozzácsaptam a másikat is. A Blood Ties / Vérkötelék és a (A) Single Shot ugyanis rengeteg különbözősége ellenére az azonos drámai mag mellett még egy közös jellemzővel bír: félelmetes, lúdbőröztető hangulat lengi körbe mindkettőt. Duplakritizálás megint.

Olvasd tovább

1

Szemekbe zárt titkok (El secreto de sus ojos, 2009)

A kritikát Gevin írta.

A film műfaji besorolásai között nem szerepel a krimi több adatbázisban sem. Hm. Ha a Szemekbe zárt titkok nem egy szövevényes, embert próbáló bűnügyi regény tökéletes megvalósítása vásznon, strukturált érzelmi szálakkal, akkor Michael Bay a legjobb rendező a világon. Tömör, egységes, részletekbe bocsátkozó történet, szerelemről, gyűlöletről, hatalomról, barátságról, 25 évnyi tömény kopó életről, amelyben mindenki megkeresheti, hogy mire érdemes belőle emlékezni és mi az, amit el kell felejteni. Mert az emlékeinken kívül mindent meg tudunk ölni. Benjamin Esposito egy megkeseredett, s mára talán kiüresedett, megőszült zsaru, aki nyugodt évei elébe nézve, úgy dönt regényt ír. Könyvet ír, arról az ügyről, amely szinte egész életén át hajtotta, amelyből megtanulta milyen a veszteség, a megerőszakolt és múltba omladozó szerelem, és a kimondatlan, szemekbe zárt titok.

Olvasd tovább