1

Röviden: Outcast/Left Behind/Runner

outcastSoha többet nem fogok siránkozni azon, hogy Nicolas Cage többet érdemelne. Nem fogom sajnálni, hogy milyen mélyre jutott. Az Outcastban nyújtott alakítására nincsenek szavak. Ha esetleg a film nézése közben hangos nevetést hallasz, az bizony a saját hangod. Meg kellett néznem az imdb-t és a wikipediát, hogy nem tartozik-e bele a paródia vagy vígjáték kategóriába. Szégyen, de ezt tényleg komolyan gondolták. És Cage is komolyan gondolta alakítását. Ha elmenne egy Roger Corman projekt színészválogatására, a legendás B filmes csak azért hívná vissza a 2. fordulójára, hogy biztos legyen benne, hogy valóban ő járult elébe korábban. Szomorú, de a színésznél jó ideje tart a lejtmenet, de az Outcasttal elérte a mélypontot. Egyedül pozitívumként említeném meg, hogy ebben a kalandfilmben nem ő volt a főszereplő. Hayden Christensen a keresztes háborúk után magányosan iddogálna, de úgy alakul, hogy elkötelezi magát egy fontos ügy mellett és később egykori harcostársába is belefut, akit Cage „formál meg”. Iszonyat gyenge, ötlettelen, logikátlanságokkal tűzdelt fárasztó produkcióról van szó, amelynek dialógusait mintha egy olyan ember írta volna, aki leginkább egyedül szeret lenni.

leftbehind1Valamivel jobb teljesítményt nyújt Az otthagyatottakban (Left Behind)  és a A louisianai befutóban (Runner), de még így is a bőven rossz kategóriába sorolható. Mind alakítása, mind maguk a filmek. Szívesen értékelném a mondanivalót vagy az igyekezetet, de előbbivel mintha nem is akartak volna foglalkozni, utóbbi meg ha volt is, gyorsan elenyészett a forgatás kezdetén. Az otthagyottak Tim LaHaye és Jerry B. Jenkins ismert regényéről van szó. A lényeg, hogy világszerte több millió embernek nyoma vész és ehhez Istennek van köze. Tehát lehetett volna egy érdekes vagy pofátlan propagandafilm, izgalmas sci-fi thriller… vagy csak szimplán megpróbálták volna elérni, hogy a hitetlenek valahogy mégis hinni kezdjenek. De nem, egyáltalán nem. Esetleg ha nem egy kaszkadőrre bízták volna a rendezést? Itt nincs se feszültség, se izgalom, se válaszok, se… semmi, csak merő unalom. Nem lehet jó jelzőkkel illetni  A louisianai befutót sem, ahol végül is a 2010-es olajkatasztrófa köré próbálnak felhúzni valamiféle sztorit. Cage jó szándékú politikust alakít, akinek hirtelen összezuhan az élete. Itt is lehetett volna egy erős dráma, különféle katasztrófáknál készült kemény képekkel megspékelve. E helyett inkább egy gyenge, semmitmondó és üres filmet kreáltak. Olvasd tovább

5

Spotlight – Egy nyomozás részletei (Spotlight)

spotlight

2001-et írunk, a Boston Globe új főszerkesztőt kap. Marty Baron megérkezéséve egyúttal a változások szelét is érezni. Valami lóg a levegőben. A nagy vetélytársak elcsábítják a hasznos munkatársakat, ráadásul ekkoriban vetette meg a lábát az internetes újságírás. Baronnak egy olajozottan, jól és költséghatékonyan működő céget kell faragnia a Globe-ból. Az emberek pedig suttogni kezdenek, féltik állásukat, .hiszen úgy hírlik, hogy Baron nem szívbajos, ha leépítésekről van szó. Tekintélyt parancsoló férfiről van szó, aki nem is igazán utasításokat osztogatott, hanem kért. És egy főnök kérését vagy meglátásait illik parancsnak venni.

A Globe-nál dolgozik a Spotlight 4 fős oknyomozócsapata. Választott témáikon gondosan átrágták maguknak, minden apróságnak utánajártak és hónapok elteltével lehozták cikküket. Baron egyik első intézkedése az volt, hogy a kvartett sarokba hajítsa eddigi munkáját és ráállította őket a katolikus egyház gyerekmolesztással kapcsolatos esetre. Olvasd tovább

5

Steve Jobs

stevejobsposzter1

Az életrajzi filmek jellemzője, hogy legyen szó akár nagy hírességről vagy egyszerű kisemberről, mindig megpróbálják a főszereplő pozitív oldalát kidomborítani. Esetleg csiszolnak jellemén, sokkal kedvesebbé, mondjuk jóságossá teszik. A lényeg, hogy lehessen kedvelni, szeretni, tudjunk azonosulni vele, esetleg szoríthassunk is érte.

Steve Jobsról az átlagember annyit tud, hogy az informatika terén alkotott nagyot, és ezen belül nagy eredményeket ért el, a számítástechnika úttörőjének számít. Tehetségét, hozzáértését mindenki elismeri. Szóval egy olyan fickó volt, akinek eredményei magáért beszélnek, és sokat tett a felhasználók kényelméért. Remek ember, ugye? Aaron Sorkin viszont meg sem próbálta úgy bemutatni Jobst, mintha a feltaláló-mérnök megértette volna az embereket. Lázadó jellemű, öntörvényű alak volt, aki nehezen jött ki munkatársaival, vagy éppen barátival. Mindig újabb terveket szövögetett, amelyről úgy gondolta, hogy egy adott közösség életét megkönnyíti, persze mindezért megkérte az árát, a munkafolyamat alatt pedig mindenki a haját tépte. Olvasd tovább

1

Engedni, hadd menjen – Mustang / A szoba

írta Nikodémus

2016-02-mustang-room-1

Menthetetlenül kapcsolódni teremtettünk: egymáshoz, a világhoz, Istenhez. Ahogy a fény felé törekvő indák ág-bogai összekapaszkodnak, úgy veszünk mi el egymásban önkéntelenül, akaratlanul – sokszor azt sem tudván, miképp engedjünk. Márpedig ez a szeretet végső próbája, melynek munkálását gyakran fájdalmas kudarcok kísérik életünkben. Különös egybeesés, hogy az idei Oscar-díjversenyben két film is épp ezt boncolgatja: a Mustang és A szoba egyaránt ragaszkodás és elengedés dilemmáit járja körbe.

Olvasd tovább

9

Deadpool

deadpoolposzterrrrrr

Nagy lehetőségek rejlettek a Wolverine eredettörténetben, de sajnos a film eléggé félrement. A kevés értékelhető pillanatok közé tartozott Ryan Reynolds Wade Wilsonja, aki egészen jól hozta a szájmenéses vicceskedő zsoldost. Szomorú, de bármennyire is jól mutatták be a karaktert, annyira elcseszték a végére. Reynoldsék megígérték, hogy Wilson/Deadpool bizonyítási lehetőséget fog kapni, a rajongók nagyon is elégedettek lesznek. A forgatókönyvet mindenki dicsérte és éltette, kiderült, hogy minden lényeges elemet átemelték a képregényből, még a negyedik falat is ledöntötték. De a stúdió nem bízott igazán egy másodvonalbeli figurában. Aztán – ahogy Reynolds egy eseményen fogalmazott – egy seggfej kiszivárogtatta a tesztfelvelvételt és a pozitív visszajelzések hatására a Fox stúdió nagy nehezen beadta a derekát, rábólintott a filmre. Olvasd tovább

0

Concussion

concussion

Senki sem számított arra, hogy a következő Oscar sértődéssel/elégedetlenkedéssel/botránnyal kerül inkább rivaldafénybe. A konkrét ok: nem jelöltek feketéket a fontosabb kategóriákban. Arról ugyan nem esett szó, hogy kit kellene kiszorítani a nomináltak közül, de azért érezhető volt, hogy egyesek jobban örültek volna, ha nem teszi félre őket az Akadémia. Most ne menjünk bele, hogy mely fekete színészre kellett volna jobban odafigyelni, de Will Smith éppen nem tartozik azok közé, akik emlékezetes alakítást nyújtottak. És ha A boldogság nyomában vagy A hét élet drámáira gondolt vissza, hogy megéri a belefeccölt munka és nigériai akcentus elsajátítása. Ám a kritikusok egy része eléggé lehúzta a filmet és ráadásul jelölést sem kapott az Oscaron. Ha pedig nem kell aggódnia a ceremónián, akkor el sem megy. Ám jobban tette volna Smith, ha inkább egy erős filmet készít. Olvasd tovább

2

Recount (2008) / Game Change (2012)

írta Nikodémus

2016-02-recount-game-change-1

A héten megindult a versenyfutás a nyugati világ vezető nagyhatalmának elnöki székéért, legalábbis a jelöltségért. A főszereplők, Donald Trump, Hillary Clinton, Ted Cruz vagy Bernie Sanders még csak most próbálgatják erejüket, mi pedig ebből az alkalomból két tanulságos tévéfilmet veszünk elő.

24, Homeland, Kártyavár… örömmel tapasztalható, hogy az amerikai film- (pontosabban tévéfilm-)gyártásba hosszú évek naiv eszképizmusa után néhány éve visszatért a politikai reflexió. A nyugtalanítóan közeli múltról politikai filmet készíteni persze kockázatos vállalkozás: a történelmi távlat hiánya rosszul is elsülhet. Kiváltképp akkor, ha a téma eleve vitára ingerlő – ahogy azt az HBO két saját gyártású, remekbeszabott filmje, a Recount (Újraszámlálás) és a Game Change (Versenyben az elnökségért) is illusztrálja.

Olvasd tovább

0

Röviden: The Keeping Room

keepingroomEgészen ígéretes filmnek ígérkezett az amerikai polgárháború végnapjaiban játszódó dráma, amelyben két nővér és rabszolgájuk egyedül gondozzák a farmot. Férfiak híján nekik is kell megvédeni a helyet és erre szükség is van, hiszen két szökött katonának tűnő alak garázdálkodik a környéken.

Daniel Barber a Harry Brownnal megmutatta, hogy kiválóan bele tudja szőni a feszültséget a lassabb tempóba. A direktor ezúttal sem siet sehova, de a cselekmény túlságosan is lomhán halad előre. A felvezetés egyáltalán nem nevezhető rossznak, alapozásnak egészen jó, csakhogy a további történések során nem tudja elérni, hogy a főszereplők sorsáért aggódni lehessen. Nem Brit Marlingon vagy Hailee Steinfelden múlott. Előbbi nem fél bepiszkolni a kezét, ha munkáról van szó és a puskát is képes egyenesen tartani, utóbbi viszont inkább lebzselne és a szolgára hagyna mindent. Nincsenek azonos állásponton, de szeretik egymást.

Sajnos Barber nem foglalkozik azzal, hogy a két gyilkolászós férfit jobban bemutassa, nem tudjuk meg, hogy miért öldösnek és erőszakolnak meg nőket. Képtelen hatásosan bemutatni tragikus, szomorú pillanatokat, amelyekből azért akad néhány és nagyobb odafigyelés mellett elérhető lett volna, hogy összeszoruljon a néző szíve. De e mellett a tetőpontnak szánt „home invasion” után képtelen befejezni a filmet és tovább csordogál előre a cselekmény. Olvasd tovább

1

Félvilág

felvilag

Ha valaki azt mondja a S.O.S. szerelem! és a 9 és ½ randi után, hogy a forgatókönyvíró, Köbli Norbertnek átlagosnál jobb, sőt, izgalmas filmekhez lesz közé, bizony eléggé szkeptikusan, kétkedő hümmögéssel fogadtam volna. Majd 2011-ben leesett az állam A vizsga láttán. Ki gondolta volna, hogy végre láthatunk egy izgalmas magyar thrillert? Majd A berni követ után már végképp meg kellett emelnem kalapom az alkotók és Köbli előtt. Ezek fényében némiképp apró csalódás a Félvilág, ugyanakkor még így az átlag felett teljesít. Olvasd tovább

0

Szépséges fiatalság (La meglio gioventù, 2003)

írta Nikodémus

2016-01-la-meglio-gioventu-1

Azon a nyáron minden megváltozott. Matteo (Alessio Boni) és Nicola (Luigi Lo Cascio) az egyetemi vizsgák után haverjaik után indulnának, de belebotlanak egy különös szépségű autista lányba, akit el kell vinni apjához. A vállalkozás csupán félig-meddig sikerül, a könnyű mediterrán levegő csak úgy izzik a fiatalok között, aztán az idősebbik testvér egyszer csak hirtelen eltűnik. Később mindhárman életük sorsfordító eseményeként tartják számon azt a búcsúzás nélküli elszakadást. Így illan el a Szépséges fiatalság: az élet megy tovább, rendületlenül.

Olvasd tovább

1

Good Kill

goodkill1

A háború nagy üzlet és mivel a fogat fogért-elvet követi, aki csak teheti, így még véletlenül sem érvényesül a „Ha valaki megdob kővel, dobd vissza kenyérrel”-hozzáállás. Lehet, hogy szomorú vagy éppen egyenesen tragikus, de ha egy országnak van rá lehetősége, akkor bizony megtorolja a rajta esett sérelmeket. És ha eltelik némi idő, akkor már az sem számít, hogy ki kezdte és miért. Beindult a nagyipar, nincs megállás, felhasználják a régen porosodó muníciót és legalább az új technológiákat is lehet tesztelni. Olvasd tovább

0

Röviden: 400 Days

400daysNégy asztronautát zárnak össze 400 napra egy kísérlet erejéig, a föld alatti szimulációban azt vizsgálják, hogy miképp hathat az emberre az űrutazás egy távoli bolygóra. Matt Osterman író-rendezőnek volt egy jó ötlete, de fogalma sem volt róla, hogy milyen irányba induljon el. Legyen sci-fi? Lélektani dráma? Feszült thriller? Posztapokaliptikus beütés? És végül úgy határozott, hogy az összes elgondolását belepasszírozza a történetbe. Ennek hatására az egész inkább egy katyvaszra hasonlít. Toldozott-foltozott fércművet adott ki kezei közül. Bosszantó, hogy a karakterekkel sem tud mit kezdeni. Jó lett volna látni, hogy miképp alakul a négy főszereplő közötti kapcsolat, miképp fordulnak magukba, mikor kezdenek igazán becsavarodni. Miért is kellene foglalkozni lelkiállapotukkal? És miért nem tudnak ésszerűen viselkedni? A sztoriról rendkívül süt, hogy nem volt pénz rá, mintha a forgatócsoport otthonról hozott volna minden tárgyat a munkálatokra. A szimuláció helyszíne nagyon rosszul mutat, a berendezések és az eszközök is filléres kacatoknak látszanak. Ami végső soron nem lenne probléma, hiszen egy lelkes amatőr is tudna hangulatos filmet készíteni. Legvégül pedig eléggé bosszantó, hogy kispórolták a válaszokat. Esetleg még rá lehetne fogni, hogy a nézőre vín bízva, hogy mit tesz hozzá és mit gondol, de szemernyit sem mozgatja meg a fantáziánkat. Olvasd tovább