Concussion

Senki sem számított arra, hogy a következő Oscar sértődéssel/elégedetlenkedéssel/botránnyal kerül inkább rivaldafénybe. A konkrét ok: nem jelöltek feketéket a fontosabb kategóriákban. Arról ugyan nem esett szó, hogy kit kellene kiszorítani a nomináltak közül, de azért érezhető volt, hogy egyesek jobban örültek volna, ha nem teszi félre őket az Akadémia. Most ne menjünk bele, hogy mely fekete színészre kellett volna jobban odafigyelni, de Will Smith éppen nem tartozik azok közé, akik emlékezetes alakítást nyújtottak. És ha A boldogság nyomában vagy A hét élet drámáira gondolt vissza, hogy megéri a belefeccölt munka és nigériai akcentus elsajátítása. Ám a kritikusok egy része eléggé lehúzta a filmet és ráadásul jelölést sem kapott az Oscaron. Ha pedig nem kell aggódnia a ceremónián, akkor el sem megy. Ám jobban tette volna Smith, ha inkább egy erős filmet készít.

A NFL-t Amerikában és világszerte sok-sok tíz millión nézik, a a Super Bowl események az év legnézettebb műsorai közé számítanak. Drága pénzen vett tehetséges sportolók feszülnek egymásnak a pályán és gyakran szó szerint egymásba rohannak, ami azért közel sem veszélytelen és eléggé fájdalmas lehet. Szó szerint a testi egészségét teszi kockára a derék játékos a kitalált rafinált taktika végrehajtásáért, a touchdownért és a végső győzelemért.

Dr. Bennet Omalu (Smith) patológus nem vette félvállról munkáját. Érdekelte az emberi test és működése. Ha találkozott egy sérüléssel addig vizsgálta és gondolkodott, míg rájött arra, hogy mi történhetett. Nem szeretett félkész munkát végezni. Számára bonyolult és furcsa esetnek számított a visszavonult Mike Webster boncolása és mivel több furcsa kérdés is felmerült benne, hát nem hagyta annyiban. Először csak saját szakállára, majd némi segítséggel a háta mögött kezdett vizsgálódni az NFL játékosainak betegségeivel kapcsolatban, ami érthetően a nagy múltú szervezetnek nem

„Isten nem erre a sportra teremtette az embert.” – jelenti ki Omalu. Egyes állatoknak van ütésgátlószervük, meg sem kottyan nekik, ha beleverik csőrüket vagy fejüket a fába, esetleg sziklába. De bennünk nincs. Így nem is bírjuk ki huzamosabb ideig, ha rendszeresen ütközünk valamivel vagy éppen valakivel. Nincs, ami megvédene minket a maradandó károsodástól.

Egy ponton el is mondják a lényeget. Egy szórakoztatóipari „iparág”, amely amely százmilliókat költ stadionra, miközben iskolákat zárnak be és adókat emelnek. Termékeit hetente sok millióan veszik és még többen szeretnék megvásárolni. A vasárnapok már nem istentiszteletekről szólnak, hanem az NFL-ről. Szóval Omalu háborúba indul, amelyet lehetne Dávid és Góliát harcának nevezni.

Igen, ebből felettébb érdekes, izgalmas, esetleg szívszorító drámát lehet készíteni, amiben aggódni lehet a főszereplő jövőjéért és szorítani, hogy a problémára felfigyeljenek a játékosok, a rajongók és a fejesek, ne söpörjék szőnyeg alá az ügyet. A mondanivaló nemes és figyelemfelhívónak kellene lennie. De valami nagyon hiányzik. Az ERŐ! Az alkotók csupán felmondják a leckét, megmutatják, hogy mi volt és hogyan történt. Omalu a film felénél határozza el, hogy csatába vonul, ezt követően sorra veszik a fontosabb állomásokat, a gondterhelt embereket, a szomorú nézéseket. Jöhet az FBI, lehetnek zaklató telefonok, próbálhatják kiszedni az igazságot egyesekből, ám mindenezek csupán állomások a jó doktor életében.

Érdekesnek érdekes, akárcsak egy dokumentumfilm. De mintha a rendező és az író is folyamatosan aggódott volna, hogy megjelenik valaki az NFL-től és rácsap a kezükre. Ezért egy igazán erős dráma helyett csak egy átlagos produkció született, amelyben a két órás történet mindvégig tartja a közepes szintet. Nem mernek sokat vállalni, inkább csak szépen elregélik, hogy mi volt. És ebbe a középszerbe Smith is „szépen” belesimul.