FilmDROID 
Az életrajzi filmek jellemzője, hogy legyen szó akár nagy hírességről vagy egyszerű kisemberről, mindig megpróbálják a főszereplő pozitív oldalát kidomborítani. Esetleg csiszolnak jellemén, sokkal kedvesebbé, mondjuk jóságossá teszik. A lényeg, hogy lehessen kedvelni, szeretni, tudjunk azonosulni vele, esetleg szoríthassunk is érte.
Steve Jobsról az átlagember annyit tud, hogy az informatika terén alkotott nagyot, és ezen belül nagy eredményeket ért el, a számítástechnika úttörőjének számít. Tehetségét, hozzáértését mindenki elismeri. Szóval egy olyan fickó volt, akinek eredményei magáért beszélnek, és sokat tett a felhasználók kényelméért. Remek ember, ugye? Aaron Sorkin viszont meg sem próbálta úgy bemutatni Jobst, mintha a feltaláló-mérnök megértette volna az embereket. Lázadó jellemű, öntörvényű alak volt, aki nehezen jött ki munkatársaival, vagy éppen barátival. Mindig újabb terveket szövögetett, amelyről úgy gondolta, hogy egy adott közösség életét megkönnyíti, persze mindezért megkérte az árát, a munkafolyamat alatt pedig mindenki a haját tépte. Olvasd tovább
