FilmDROID 
Néha jól esik egy agyatlan effektorienált film, egy olyan produkció, ami leginkább a trükkökért felelős számítógépeket és a feneketlen pénztárcájuk mélyére nyúló stúdiófejeseket izzasztja meg. Habár már rég elmúlt az az időszak, amikor szánkat tátottuk a vásznakon dübörgő csaták vagy csodálatos lények láttán, ám egyesek még mindig tudják, hogy mitől kapcsolódhat ki igazán a szórakozni vágyó közönség. De ha csak ásítozunk elgondolkodhatunk rajta, hogy jobb lett volna, ha az alapanyagra inkább az Asylum markol rá. Végső soron ha lecsupaszítunk egy költséges filmet, kivesszük a drága effekteket és az ismert színészeket, akkor pár százezerből össze lehet dobni az Egyiptom istenei olcsóbb verzióját. És talán többen kedvelték volna, mint Alex Proyas alkotását.
Proyas reklámfilmes és kliprendező A hollóval és a Dark City-vel két klasszikust tett le az asztalra, a többség pedig elismerően mutogatott felé: „Igen, ő nagyon tud valami, érti dolgát.” Majd beszippantotta a stúdiórendszer és két feledhető, de egyáltalán nem rossz produkciót (Én, a robot, Képlet) tett le az asztalra. Egy ideig a szintén költségesnek ígérkező Paradise Lost-ot próbálta tető alá hozni, amit a stúdió félretett, viszont Proyas egy másik, hasonlóképpen drága fantasyt talált magának.
A történet szerint az embernél sokkal magasabb és erősebb, aranyvérű istenek Egyiptomban éldegélnek. Ozirisz éppen átadná fiának, Hórusznak (Nikolaj Coster-Waldau) a koronát, de az eseményre betoppan Séth (Gerard Butler) is. Némi kakaskodást követően Séth belehuppanhat a trónra, legyőzött és megvakított testvére pedig búslakodhat egyedül, mindentől távol. Egy szerencsés és önbizalommal teli Bek nevű tolvaj (Brenton Thwaites) azonban megszerzi Hórusz egyik szemét és alkut köt vele.
Hollywoodban nagyon nem tudnak mit kezdeni a közismert mitológiákkal és azon belül az istenségekkel. Sokkal jobb számukra, ha inkább leegyszerűsítik (Trója) és kedvükre átformálják (Titánok harca) a sztorit. Persze ezúttal sem ragaszkodnak ahhoz, hogy a neveken túlmenően kedvezzenek azoknak, akik kedvelik az egyiptomi legendákat. De a lényeg nem is ez, hanem, hogy a néző mobiltelefonjával együtt az agyát is kikapcsolja.
Azon kívül, hogy a csillogó páncélt viselő istenek képesek „szörnnyé” átalakulni vannak itt tűzköpő gigantikus kígyók, amelyeken harcos kedvű hölgyek üldögélnek, rejtvényt feladó szfinxnek mondott homoklény, Rének (Geoffrey Rush) pedig lézerfegyver helyett „lézerlándzsája” van. Animációs filmként talán kevésbé meresztenénk a szemeinket a látottakon, de mivel nem történelmi tényeket felvonultató alkotásról van szó, hanem fantasy-ről, ami szerencsére csak ritkán próbálja komolyan venni magát.
Hórusz és Bek közös kalandja eléggé mozgalmas, 140 millió dollárból el is várható, hogy ne csak egy-két helyszínen játszódjon a cselekmény. Ókori road movie-ba ágyazott buddy movie-ként a duó szinte soha nem pihen, mindig akad valamiféle leküzdendő akadály, amelyet nagy nehezen vagy éppen szerencsével sikerül letudni. Mindeközben az istenség és az ember rendszeresen megjegyzéseket tesz egymásra. Apropó, megjegyzések. A szövegeken érződik igazán, hogy inkább a látványra fókuszáltak, hiszen a dialógusok eléggé gyatrák lettek (vagy alaposan szétnyiszatolták a vágószobában).
Nagy meglepetésekre ne számítson senki, a sztori több sebből vérzik, a színészek olykor unottak vagy sótlanok. Butler közel sem olyan badass, mint amilyennek lennie kellene, a hősökért sem lehet túlzottan (semennyire) szorítani, viszont Elodie Yung legalább szexi. Általában mindig akad egy kisebb-nagyobb küzdelem, akció, csihi-puhi, ám nem tud kellőképpen kikapcsolni. 50 %-nál többet nem érdemel. Vajon az Asylum ebből a szkriptből saját mércéje szerint szórakoztatóbb filmet tudott volna kihozni?
imdb: 5,7
rottentomatoes: 12 %
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Tökéletes! Mestermű! Monumentális! Grandiózus! Szuper!
Filmben én még ilyen gyönyörű ősi Egyiptomot nem láttam! És az egyiptomi mitológia kivitelezése is mestermű! Maximálisan elégedett vagyok! Tudom hogy nem Egyiptomban forgatták, és hogy nem volt benne egyiptomi színész, de ezt észre se venni.
Engem csupán egyetlen apróság zavart. A film a végén lehetett volna 5 perccel hosszabb, én örültem volna ha láthatom ahogy Hathor is visszatér a halálból, és egyesül Hórusszal, és az ő szerelmük is beteljesedik. De sajnos a film ezt már nem várta meg. De ettől eltekintve szuper!
Nekem is tetszett. Szuper-látványos, és néha még vicces is volt.
Butler gondolom épp annyira volt badass, amennyire a rendező kérte – a korosztály lefedettség miatt érthető, hogy nem lehetett túlságosan félelmetes.
Az ott Coster-Waldau? Te jo eg. En azt hittem, h egy elere vasalt Jeff Daniels. :DDD
Butlernek a romkomok allnak jol, tobb nincs a paliban.
De azert majd megnezem a tekaban.
Szeretem ezt a filmet! Sőt! 🙂 Ez ez első film az utóbbi bő évben, amit szívesen nézek újra, és amiért végre lelkesedni tudok. Nem értek egyet a fanyalgókkal, bocsi!
A mitológiai vonal nem teljesen pontos itt-ott, ez tény. De a történet eszmei mondanivalója még így a pontatlanságokkal együtt is tökéletesen átjön a filmben.
Jól ismerem az egyiptomi mitológiát. És nem mondom, hogy a történet hibátlan, de mégis élvezhető és szórakoztató. Én a vizuális látványt is élveztem, és el tudok tekinteni a kisebb hibáktól.
Egy mitológiai történetből írt fantasy mesét látunk. E tényből fakadóan természetes, hogy klisé jellege van a történetnek, de nem úgy, ahogy a fanyalgók állítják. Nem Horus és Seth harcának történte építkezik sokat elmesélt klisékre, hanem a sokat mesélt többi történet építkezik az ősi egyiptomi alaptörténetből. Alapvető archetípusok a történet szereplői, hiszen egy „népmeséről” beszélünk! Épp ezért egy ősi mítoszt feldolgozó filmet azzal vádolni, hogy megszokott „jó és rossz harca”, kissé szegényes látásmódra vall. Ez azok véleménye, akik nem veszik a fáradtságot „mélyebbre tekinteni”.
Az archetipikus történetvezetés mutatja, hogy Seth mindenen átgázoló hatalomvágya és a hatalomtól való megrészegülése az igazi elbukást példázza, Horus pedig, aki vesztett helyzetéből, önnön erejével és találékonyságával kikerül, mások segítése, a közös érdekek előbbre helyezése az önös céloknál, pedig igazi pozitív jellemfejlődés.
Seth és Horus harca a társadalmi fejlődés azon pontja, mikor a régi rend összecsap az újjal… a törzsi öröklési vonal a szeniorátus (a legidősebb férfirokon öröklése) és az első szülött öröklési joga a primogenitúra. (Erre a mi történelmünkben is van valós ékes példa).
A karakterek szerethetőek (én kedveltem Seth-et és Horus-t is!) Az istenek motivációi érthetőek és logikusak…
Seth pontosan elmondja, hogy ő kapta a kietlen sivatagot eddig, és szó nélkül tűrte a kényelmetlen helyzetet. Hagyta testvérét Ozíris-t uralkodni és épp ezért, ha Ozíris lemond, most ő jön az uralkodásban. Mi nem érthető ezen a motiváción? Észszerű és logikus. Seth a morcos vadsága ellenére kedvelhető karakter. Hatalomittassága abból fakad, hogy túl sokáig kellett várnia a hatalomra és elfogyott a türelme.
Horus, mint elsőszülött tart igényt a trónra… Egy elkényeztetett úrifiú, aki valószínűleg nem is lenne igazán jó király, mert öntelt, lusta, kényelmes, valódi uralkodói ambíciók nélkül. Valójában Seth ellenszegülése nélkül nem is lenne az a Horus, aki valóban megérdemli az uralkodás jogát. Szükséges a jellemfejlődéséhez keresztülmennie azokon a megpróbáltatásokon, amiket Seth okoz. Ozíris tudja ezt. Ezért is mondja, hogy „az utazásod most kezdődik”. Azt gondolom, hogy Horus kifejezetten szimpatikus esetlenkedéseivel együtt, jobban mondva pont ezektől szimpatikus.
És Ré napisten megjelenítése, a mindennapi gigászi harca a káosz ellen gyönyörűen van bemutatva szerintem. Sokan kritizálják ezt, amivel nem értek egyet és később mondom is miért.
Az egyiptom istenei című film az egyiptomi mitológiából építkezik. Igen, ez a mitológia nem annyira közismert, mint a görögök történetei, de ettől még létezik, és kifejezetten érdekes regék és legendák ezek is.
– Ezen mitológia szerint Ré a napisten egy bárkán evez az ég vizein. Minden éjjel meg kell küzdeni Apofisz-szal aki egy hatalmas kígyó. Ha Apofisz győzne, akkor másnap nem kelne fel a nap (mert Apofisz elnyeli), és a világot elpusztítaná a káosz. Ré a napisten, de nem ő a napkorong (Aton a napkorong)… így az, hogy a napkorong egy láncon kapcsolódik a bárkához akár még megfelelő ábrázolás is lehet. Ré a napkorongot a napbárkán kormányozza az égen. És mivel ő a napisten, teljesen természetes, hogy tüzes napsugarakat használ fegyverként. Ezen információk fényében azt gondolom, hogy a sok helyen kifogásolt jelenet tökéletesen helytálló!
– Ahogy helytálló az is, hogy az egyiptomiak a nappal és az éjszaka ábrázolásakor síkban (azaz laposan) ábrázolták a földet…
– Thot a bölcsesség istene, így mondhatjuk ő a legbölcsebb. A filmbeli Thot mivel ő bölcsebb, mint a többiek, így önmagát nem kicsit túlértékeli, mivel a többiek butábbak a véleménye szerint… (és ha ő a legbölcsebb, akkor valóban butábbak a többiek). Már miért ne lehetne akár ilyen ez az isten? Engedtessen már meg ennyi művészi szabadság az ábrázolásában.
– Az egyiptomi mitológiában nem kevés történet foglalkozik Horus és Seth összecsapásaival (akár állat képében történő összecsapásként is!). Horus szemének elvesztéséről is külön történet mesél, és arról is, hogy mindkét isten különböző cselekkel és megtévesztéssel próbálja újra és újra legyőzni egymást. Épp ezért a filmbéli koronázó ünnepségen történő összecsapás szépen építkezik a mitológiai történetekből.
– Szintén szépen ábrázolják a filmen Horus és Hathor szerelmét, ami az egyiptomi mitológia szerint a tökéletes szerelem és a tökéletes házasság. Attól tökéletes, hogy szerelmük (bizalmuk, elfogadásuk) egymás iránt olyan erős, hogy még akkor is működik ez a kapcsolat, ha a két isten távol van egymástól az év nagy részében.
– Tökéletesen helytálló az is, hogy az egyiptomi túlvilágra úgy juthat el az ember, hogy mérlegre teszik a szívét, ahol mérik össze Maat istennő tollával . Ha a szív tiszta és igaz, akkor egy súlyú lesz a tollal, ha a szív hazug, gonosz volt életében, akkor nehezebb, mint a toll, mert a bűnök súlya lehúzza, és akkor nem kerülhet be a szív tulajdonosa a túlvilágra. Ezt a filmben Horus ki is hangsúlyozza a film végén. És bocsánat, de ez egy gyönyörűszép elgondolás a halálról.
– Szintén megfelelő az a filmbéli ábrázolás, hogy az isteneknek nincs hatalma a túlvilág felett. Nem véletlen, hogy Ozírisnek a halála után nem volt hatalma visszatérni a túlvilágról, hiába volt isten.
Véleményem szerint felüdülés ez a film a sok agyon ismételt görög-mitológiai történet után. Én szívesen látnám a folytatásokat :)))
Talán azért is húzták le a nézők, mert nem szájbarágós. Nem mindenki ismeri az egyiptomi mitológiát – én pl. nem – viszont ha nincs narráció menet közben, vagy a párbeszédekből nem derül ki a háttérinfó, akkor a néző csak azt látja, amit mutatnak.
Sokkal jobb kritikát kapott volna a film, ha tájékoztat, ha mesél, de sajnos nem ezt tette.
Ettől függetlenül mondom, hogy jól szórakoztam rajta, tetszett.