7

Demóna (Maleficent)

demonaposzter

 írta Doro_

Manapság, ha megfigyeltétek, a filmvilágban egyre gyakrabban találkozhatunk két érdekes elemmel. Az egyik a klasszikus mesék feldolgozása, amikhez a filmkészítők már sokkal bátrabban, megújító módon nyúlnak, látvány, sztori, hangulat és nézőpont szempontjából. A másik pedig, hogy a főszereplőnek egy gonosz karaktert tesznek meg így föltételezik, hogy meg akarjuk ismerni annak személyét, történetét, sorsát, magyarul szimpatizálásra késztetnek (pölö Gru). Nos, a nagy kérdés, hogy hogyan is sikerült ez a Demóna esetében? A sok-sok gyenge vagy közepesen gyenge mese feldolgozás után, mint a Hófehér és a vadász, a Jack, az óriásölő és A lány és a farkas, örömmel mondhatom: egészen remekül.

Erős karakterhez erős, karakteres színésznő dukál, aki meg tudja formálni az előtte szétnyíló rettegő tömeg között vonuló elegáns alakot, akinek tekintetéből sugárzik az magabiztosság, s a sötétségtől duzzadó méltóság. Ezt a szerepet nyilvánvalónak Angelina Jolie-ra szabták, akinek saját bevallása szerint már gyerekkorában is Demóna volt a kedvenc szereplője az 1959-es egészestés Csipkerózsika rajzfilmben. Elmondta, hogy rettenetesen félt tőle de ez a sötétség, kitaszítottság nagyon vonzotta is egyben.

A történet szerint az emberek és a természetfeletti lények varázslatos világa sokáig szépen, békében megfért egymás mellett. Az íratlan szabályok szerint ember nem léphet a nagyhatalmú, ám igen kedves, vidám tündér kislány, Demóna földjére, s cserébe ők sem keresik a kapcsolatot az emberekkel. A helyzetet viszont bonyolítja, hogy a varázslatos világ tele van kapzsiságot tápláló kincsekkel, drágakövekkel, nagy területekkel így néha föl-föl bukkan egy kalandor, aki próbát tesz, hogy zsákmányoljon ezt-azt. Demónát kíváncsisága és naivitása hajtja mikor összebarátkozik egy arra tévedt fiatal fiúval, akivel a kapcsolta később elmélyül. Sok időt töltenek együtt titokban, míg végül a szegény sorban élő és nagy babérokra törő – ekkor már felnőtt – fiatalember végül csapdába csalja, elárulja a lányt. Az íratlan béke megtörik és a két világ pedig immár nyíltan hadban áll egymással.

 Maleficent-17

Az egyik legtetszetősebb és legokosabban kivitelezett része a filmnek a jó és a rossz közötti örök harc, mégpedig cseppet sem pepita formájában. A gonosz és a vele szemben álló jó világ határai szépen elmosódnak, a rossz alapjában véve jó, csupán a körülmények áldozatává válik, s a „nemes” emberek pedig bebizonyítják, hogy az ember természeténél fogva gonosz. A látvány nagyon szépen visszaadja ezt, zseniális, ahogy játszanak az érzékeinkkel. A felvezető képsorokban, az idilli “tündér-földe” bemutatása egy szép és jó világot sugall, mégis nézzük csak a zord részleteket: Jolie diabolikus szarvai, nagy fekete szárnyai, az óriási gonosz tekintetű életre kelt fák, amik hatalmas vaddisznókon lovagolnak és a mérges gyökérből fonódó villámgyors sárkányok, mind pokolbeli teremtmények benyomását keltik. Külcsíny vs. belbecs, ami visszájára fordul (vagy éppen pont rendre) amikor Demóna bosszút áll az árulásért és átkot szór az időközben királlyá választott Stefan (Sharlto Copley) elsőszülött lányán, Aurórán (Elle Fanning, Csipkerózsika).

Nem tudom, hány sort írtam eddig a sztoriról, de gondolom feltűnt, hogy a klasszikus, ismert Csipkerózsika történet még CSAK itt keződik a rokkával, az örök álommal és az igaz szerelem csókjával. A motiváció és háttér tehát remekül megtervezett ami jó alapul szolgál majd Demóna későbbi karakterfejlődésének. Szépen fonódnak a történet szálai, főleg Jolie figurájának belső, erkölcsi vitája ahogy látja a fölnőni átka alanyát, s megkérdőjelezi sajt döntését.

maleficent_a

Véleményem szerint a legnagyobb pluszt a humor adja a mozihoz. Okés, persze ez egy mese, de ne mondja nekem senki, hogy a plakátról, az előzetesekből ne sugározna a bajlós és sötét atmoszféra. Mégis ennek ellensúlyozására az intelligens, sokszor ironikus humort folyamatosan szövi a rendező rokkája (hahaha) – néha a legfeszültségkeltőbb pillanatokban. Demóna szarkasztikus kommentjei, ahogyan bánik a hollóból emberré átváltoztatott szolgájával vagy a tény, hogy a 16 éves Auróra/Csipkerózsika egy infantilisen nevetgélő és rohangáló kiscsaj, valamint az elméletileg kulcsfontosságú herceg akiről felbukkanása után körülbelül 1 perc múlva totálisan megfeledkezünk. Utóbbit Demóna is csak elkábítja, s varázserejével lebegteti majd úgy vonszolja magával az egyik jelenetben, mint a vénasszonyok a kockás-gurulós, piacra járós bevásárlószatyrukat.

08-maleficent

maleficent-classic-cartoon

A látvány természetesen gyönyörű, Robert Stromberg a vizuális effektek mestere, most a rendezői székből tett arról, hogy a CGI szépen ki legyen dolgozva. Disney pedig megint elég pénzt és kreativitást fektetett a sötét lények és a királyi birodalom látványtervére és kivitelezésére. Nem mondom, hogy nem láttunk már szebbet, több jelenetet is kitölthettek volna velük de panaszra semmi ok. Persze a pro-k mellett még számos kontra is felmerül: a film közepén lassú a tempó, plusz, előre figyelmeztetek, hogy a modern megoldás és lezárás sem fog mindenkinek tetszeni. Aki csak  kemény pörgős-látványos fantasyra vágyik netán, vagy amúgy is távolról kerüli Mrs. Pitt személyét az sem lesz elégedett. Mese, nem mese,  kisgyerekeknek nem ajánlott ha nem akarunk nekik begyűjteni egy jó kis traumát.

A Demóna egy meglepően jó mesefilm, a klasszikus tanulságokat, morális vitáit megcsavarja, modernné teszi miközben szórakoztat. Tessék, tessék, az út a világosságba, abból a sötétségbe, s újra a fény felé erre van.

Értékelés: 75%

7 komment

  1. Ez a film egyenrangú a Hófehér és a vadásszal, és az Óz a hatalmassal , se több , se kevesebb. Bár nem “nehézsúlyú” film én nagyon jól szórakoztam és nagyon elégedett voltam vele. Veletek történt már olyan, hogy egy film felvidított titeket és felmelegítette a szíveteket? Hát a Demóna ezt tette velem, nem is emlékszem melyik film tett ilyet velem utoljára. A lényeg hogy jó film.

  2. Hófehér és a vadász, egy sz*r volt szerintem. Moziban megnéztem azt az élettelen csajt, aki kb a Twilight színvonalát hozta. Iszonyaosan rossz színész. Már ha annak lehet nevezni.

    A Demóna viszont meglepett, azt hittem rossz lesz. Kellemeset csalódtam. :) Megnevettetett, szórakoztatott, izgultam a szereplőkért, volt karakterfejlődés, a jó és a rossz nem vált el élesen, tényleg a mai világot mutatja, ahol kb minden szürke, semmiről sem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy rossz vagy jó. Bizony a motiváció is sokat tesz hozzá, hogy ki miért cselekedett úgy, ahogy.
    Angelina Jolie pedig – annak ellenére, hogy szinkronosan láttam – jól alakította szerepét.

    Idén az egyik legnagyobb meglepetés film. Örülök, hogy nem hagytam ki. Még tuti megnézném máskor is.

  3. Néhány évvel ezelőtt itt az egyik gyereknapon szóba kerültek a klasszikus mesék. Kérdezgették a kicsiket, hogy melyik történt a kedvencük, kiért izgultak és ki volt az a gonosz, akit utáltak.
    Sokan a Csipkerózsika gonosz bosziját mondták és emlékszem, hogy az egyik kiscsajtól meg is kérdezték, hogy nem lett volna-e jobb, ha a végén valahogy pozitív figura lesz. “Nem, én szerettem utálni őt” – mondta a lány. És a mellette pedig úgy válaszolt, hogy akkor mi értelme lenne a mesének? :)

    Szóval túl kell lépni azon, hogy a Demóna itt nem egy velejéig romlott buszurka, hanem egy jó, pozitív hős. Nekem sikerült. De nagyon érződött, hogy a rendező eddig effektekkel foglalkozott, ugyanis a filmben is csak ezzel törődött. A színészek nem játszanak jól, viszont Stromberg az effektekkel meséli el a sztorit. És szerintem jól csinálta. Kellemes elszórakoztam, rosszabbra számítottam.
    Nekem az Alice Csodaországban és Az óriásölő viszi a prímet, de elvoltam a Hófehér és a vadászon is. Az Óz a csodálatos iszonyat rossz lett, akárcsak A lány és a farkas. A Demóna megérdemel 70 %-ot

    • Szerintem ne vegyük egy kalap alá a színészeket, ebben a filmben Angelina Jolie úgy kiemelkedik a többi színész közül, mint az Alföldi pusztából a gémes kút! A nagy elődökhöz méltó tartással játszik, öröm nézni, hogy szinte egyedül viszi a hátán a filmet. Ez a mozi az ő egyszemélyes showja. Szerintem mindenképpen megsüvegelendő, hogy a film ennyire sikeres, erre nem sok színésznő képes manapság!

  4. Elég közepes volt, az eleje kifejezetten unalmas, a vége kifejezetten jó. Nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem verdestem a popimat a földhöz örömömben.

  5. Én egy picit elfogult vagyok Angelinával kapcsolatban ezt bevallom, azt is beismerem, hogy nagyon megosztó személyiség. De ezt a totál őrült, belül valahol jó nőszemélyt mindig is jól tudta alakítani. Először talán azért mert a való életben is ilyen volt (Észvesztő, Kifutó a semmibe) de mióta anya lett, lenyugodott és más, kisimultabb lett a színészi játéka. Kár, hogy nem vállal több szerepet, rendezőként meg sajna nem nagyon boldogul.

    Érdekesség: az egyik jelentben a kicsike Aurórát saját kislánya játssza és mint Demóna ridegen kell vele bánnia :) Vicces volt ahogy kezelte :)

  6. Meglepően értelmes és frappáns filmet sikerült összehozni Joli néni köré, külön értékeltem, hogy nem húzták el két órára a játékidőt. S jó a finom utalgatás AJ nemrég lezajlott műtétjére.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


nyolc − 7 =