Egészen ígéretes filmnek ígérkezett az amerikai polgárháború végnapjaiban játszódó dráma, amelyben két nővér és rabszolgájuk egyedül gondozzák a farmot. Férfiak híján nekik is kell megvédeni a helyet és erre szükség is van, hiszen két szökött katonának tűnő alak garázdálkodik a környéken.
Daniel Barber a Harry Brownnal megmutatta, hogy kiválóan bele tudja szőni a feszültséget a lassabb tempóba. A direktor ezúttal sem siet sehova, de a cselekmény túlságosan is lomhán halad előre. A felvezetés egyáltalán nem nevezhető rossznak, alapozásnak egészen jó, csakhogy a további történések során nem tudja elérni, hogy a főszereplők sorsáért aggódni lehessen. Nem Brit Marlingon vagy Hailee Steinfelden múlott. Előbbi nem fél bepiszkolni a kezét, ha munkáról van szó és a puskát is képes egyenesen tartani, utóbbi viszont inkább lebzselne és a szolgára hagyna mindent. Nincsenek azonos állásponton, de szeretik egymást.
Sajnos Barber nem foglalkozik azzal, hogy a két gyilkolászós férfit jobban bemutassa, nem tudjuk meg, hogy miért öldösnek és erőszakolnak meg nőket. Képtelen hatásosan bemutatni tragikus, szomorú pillanatokat, amelyekből azért akad néhány és nagyobb odafigyelés mellett elérhető lett volna, hogy összeszoruljon a néző szíve. De e mellett a tetőpontnak szánt „home invasion” után képtelen befejezni a filmet és tovább csordogál előre a cselekmény. Olvasd tovább