0

Akik maradtak / Foglyok

írta Nikodémus

Jól ismerjük a háborús filmek klasszikus dramaturgiáját: az utolsó jelenet tudósít a győzelemről (legyen az fizikai vagy erkölcsi), a hős megdicsőül (esetleg önfeláldozóan összecsuklik) ujjongást avagy megrendülést kiváltva társaiban – és a nézőben. Jön a stáblista, a másnapot pedig már nem mutatják. Azt a másnapot, amikor a túlélők csendesen elhantolják halottaikat, gyógyítgatják a sebzetteket, és a füstölgő romokból megpróbálják újraépíteni a hétköznapokat. Mert élni kell, még akkor is, ha úgy érezzük, képtelenek vagyunk rá. Mindezt két, eredeti formátumánál többre hivatott tévéfilm is tanúsítja: az Akik maradtak végül mozi-, sőt Oscar-karriert futott az elmúlt hónapokban, a Foglyok pedig az év fordulóján debütált kisképernyőn.

Olvasd tovább

0

Brexitannia (2017) / Brexit: Háborúban mindent szabad (2019)

írta Nikodémus

Mikor e sorokat írom, még nem biztos, hogy Nagy-Britannia is választ-e magának európa-parlamenti képviselőket – ez a tény önmagában tökéletesen jellemzi, milyen bohózattá süllyedt a Brexit körüli politikai kötélhúzás, melynek főszereplői mintha bizarr táncot lejtenének az egyre döbbentebb publikum előtt. Milliónyi kidobott kompromisszum-tervezeten, számtalan újrakezdett tárgyaláson és leszavazáson, valamint három kilépési céldátumon vagyunk túl, s még mindig képtelen bárki megmondani, kilép-e az Egyesült Királyság az Európai Unióból vagy sem. Ez a tanácstalanság paradox módon úgy szivárog be észrevétlenül két, frissen elkészült filmbe is, hogy azok eredetileg csupán magával a szavazással és annak közvetlen utóhatásaival foglalkoznak.

Olvasd tovább

0

Ha nem zavar a reklám: Curtiz tévépremier

Egy mondás szerint a Casablanca nem egy film, hanem filmek egész sora. Humprey Bogart és Ingrid Bergman vászonra vitt történetének ugyanis felbecsülhetetlen hatása volt a szerelmi drámák hollywoodi megformálására: a tökéletes egyensúlyban lévő politikai és romantikus szál, a szokatlanul árnyalt karakterek, a Pazar kivitelezés és a szállóigévé lett mondatok mind-mind a rendező, Kertész Mihály (Michael Curtiz) zsenialitását dicsérik. A hazánkból Amerikába emigrált, nehéz természetű filmes titkát számtalanszor próbálták már megfejteni, Topolánszky Tamás Yvan legújabb, a Duna TV-n ma 22.15-től debütáló tévéfilmjében egyenesen a „nagy mű” forgatásának közepébe invitálja nézőjét. Történetében Kertész (Lengyel Ferenc) és hű producere, Hal B. Wallis (Scott A. Young) a Warner stúdió felügyeletével küszködve épp a filmet próbálják összehozni, amikor a forgatásra hirtelen betoppan egy ismeretlen ismerős (Dobos Evelin). (Megjelent: Új Ember, 2019. február)

Pár további infó a filmről itt olvasható, aztán teaser meg pár werkfotó jön.

Olvasd tovább

0

Örök tél

írta Nikodémus

Amikor azt hittük, holokauszt-témában nem lehet már újat mondani a mozivásznon, jött Nemes Jeles László filmje, a Saul fia, s megérdemelten vívta ki a világ megrendültséggel vegyes csodálatát. Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező (A berni követ, Félvilág) legújabb közös tévéfilmje nem tör hasonló magaslatokra, az Örök tél mégis mérföldkő a kommunizmus rémtetteiről szóló mozgóképek lassan gyarapodó sorában, mert végre nem magyaráz, hanem megmutat.

Olvasd tovább

0

Mr. Holmes (2015) / Churchill’s Secret (2016)

írta Nikodémus

2016-05-mr-holmes-churchills-secret-1

Ifjúságkultusz ide vagy oda, a vészesen öregedő nyugati társadalom egyre többet kényszerül beszélni az idősekről, a kreatív marketingesek, a forgatókönyvírók és a producerek azonban többnyire élénk szerelmi életet élő fitnesz-mamákat (Egyszerűen bonyolult), deres hajú akcióhősöket (Red 1-2) vagy épp sorsukba derűsen beletörődő aggastyánokat mutatnak (Keleti nyugalom – Marigold Hotel). Bánkódás, számvetés, netán megbékélés? Szóba sem kerül. A nemrég bemutatott Mr. Holmes és Churchill’s Secret az időskor árnyékos oldalára vezet minket.

Olvasd tovább

2

Recount (2008) / Game Change (2012)

írta Nikodémus

2016-02-recount-game-change-1

A héten megindult a versenyfutás a nyugati világ vezető nagyhatalmának elnöki székéért, legalábbis a jelöltségért. A főszereplők, Donald Trump, Hillary Clinton, Ted Cruz vagy Bernie Sanders még csak most próbálgatják erejüket, mi pedig ebből az alkalomból két tanulságos tévéfilmet veszünk elő.

24, Homeland, Kártyavár… örömmel tapasztalható, hogy az amerikai film- (pontosabban tévéfilm-)gyártásba hosszú évek naiv eszképizmusa után néhány éve visszatért a politikai reflexió. A nyugtalanítóan közeli múltról politikai filmet készíteni persze kockázatos vállalkozás: a történelmi távlat hiánya rosszul is elsülhet. Kiváltképp akkor, ha a téma eleve vitára ingerlő – ahogy azt az HBO két saját gyártású, remekbeszabott filmje, a Recount (Újraszámlálás) és a Game Change (Versenyben az elnökségért) is illusztrálja.

Olvasd tovább