Last Shift

„Szóljak a kapitánynak, hogy felmond vagy úgy érzi, hogy mégis képes kibírni a műszak végéig?” – mondja Cohen őrmester gúnyosan a telefonban az éjszaka közepén az újonc Lorennnek. Nem hiába akadt ki a tiszt, hiszen csak egy elhagyatott rendőrőrsre kellene felügyelnie a rendőrnőnek.

Rutinmeló. Egyetlen éjszakát kell lehúznia Lorennek a kiürített őrsön. A hívásokat átirányították egy másik helyre, egy teremtett lélek nincs az épületben, azt a néhány bizonyítékként tárolt bezacskózott dolgot pedig még hajnal 4 előtt el fogják vinni. Szóval unalmas estének néz elébe a zöldfülű. De aztán aztán furcsa hívást kap, majd egy hajléktalan is megzavarja, de a java csak ezután jön. Kiderül az épület sötét múltja.

Anthony DiBlasi saját bevallása szerint az atmoszféra megteremtése fókuszált, különösképpen a fényre és a hangokra figyelt (és bizonyára sokat tett hozzá az élményhez, hogy egy elhagyatott őrsön vették fel a jeleneteket). Mindvégig a főszereplő szemszögéből láthatjuk a történéseket, így a kamera nem kalandozik el egyedül más szobákba vagy helyiségekbe. A történet hallatán sokaknak a 13-as rendőrőrs ostroma juthat eszébe, ami nem meglepő, hiszen a direktort John Carpenter klasszikusa, illetve a Rémálom az Elm utcában és a Charles Manson eset inspirálta.

Juliana Harkavy szimpatikussá teszi az egyenruhás nőt, lehet érte szorítani, illetve külön öröm, hogy nem hoz logikátlan döntéseket. A sokasodó gondok és bajok ellenére megpróbál megfelelni a szintén rendőrként szolgált apja emlékének, saját magának és nem utolsó sorban a szabályzatnak. Rendszeresen emlékezteti magát esküjére, erőt merít és ha egyre bátortalanabbul is, de megpróbálja kihúzni az estét.

A direktor nem holmi olcsó ijesztegetéseket prezentál, a szűk másfél óra során odafigyelve építi fel a feszültséget. Nem veszi fél vállról a munkáját és nem csak villódzó lámpákkal meg fél óránként hallható zajokkal hozza a frászt a főszereplőre és a nézőre. Változatos módszereket vet be, egyre nyugtalanítóbbá és egyben hangulatosabbá válik a film. A Last Shift kifejezetten azoknak ajánlott, akik a horrorban nem a gore-ra, hanem a fenyegető atmoszférára, a Valami követ horrorhoz hasonlóra vágynak.