0

Játszmák kicsiben – Gemma Bovery / Julie kisasszony (2014)

írta Nikodémus

2015-08-gemma-bovery-julie-kisasszony-1

Ugye ismerjük ezt az embertípust? Mindegy, hogy privát kis szemétdombján vagy hatalmasra nőtt birodalmak tetején trónol, mindegyre saját játszmáit űzi. Hogy kisszerű sakkozása milyen tragikus következményekkel járhat, arra szomorú példa a hazai mozikban még tavasszal bemutatott Gemma Bovery és Julie kisasszony.

Ne számítsunk azonban könnyen megfejthető példázatokra, Anne Fontaine filmje ugyanis nemcsak szereplőivel, nézőjével is gonosz tréfát űz. A normandiai falucskába érkező Gemma Bovery (Gemma Arterton) kihívó viselkedéssel vonja magára Martin (Fabrice Luchini) figyelmét, akinek lassanként mániája lesz, hogy a történések Flaubert híres regényének cselekményét követik. A helyi pék vérszemet kap, és botcsinálta rendezőként beleavatkozik az eseményekbe – először mulatságos, majd tragikus eredménnyel. A napfényes hangulatú, gyönyörűen fényképezett film egyből elkomorul, amint a friss rácsodálkozás hamvassága elillan, hogy hűtlenségnek, féltékenységnek és gyilkos indulatoknak adja át helyét.

2015-08-gemma-bovery-julie-kisasszony-2

Titkos machinációk helyett nyílt játszmák színterévé válik egy kúria cselédkonyhája, ahol Szent Iván éjjelén az úrnő, egy inas és a szakácsné sorsa fonódik össze mindörökre. Az unatkozó Miss Julie (Jessica Chastain) képtelen parancsolni vágyainak, és elcsábítja Kathleen (Samantha Morton) jegyesét, a jóképű inast (Colin Farrell). Ingmar Bergman legendás múzsája, Liv Ullmann elsősorban a visszavonhatatlanság tragikumát érzékelteti akkurátus, ám talán kissé bátortalan Strindberg-adaptációjában. A felszikrázó indulatokat, a rejtett motivációk napvilágra kerülését és a meggyőző szimbolikát átélhetően közvetítik színészeink, a rendező pedig finoman jelzi, mi minden lappang még a háttérben: férfi-nő egyenlőtlenség, társadalmi konvencióknak való kiszolgáltatottság és sötéten kavargó hatalmi ambíciók.

2015-08-gemma-bovery-julie-kisasszony-3

A kor erkölcse mindkét film fináléjában szót kap: míg a kosztümös drámában visszavonhatatlan az ártatlanság elvesztése, a normandiai falu békéje nyugtalanítóan gyorsan helyreáll a drámai végkifejlet után. Ennyit hígultak az idők: az akkori tragikum mostanság groteszk komikumként lepleződik le, a nyughatatlan bábos pedig újabb áldozatot keres magának kisded játszmáihoz. Akárcsak mi, notórius hétköznapi manipulátorok.

(Megjelent: Új Ember, 2015. június)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *