0

Könyvajánló – Anne Frank naplója

Ari Folman (Libanoni keringő, A futurológiai kongresszus) és David Polonsky arra vállalkoztak, hogy a képregény műfajának eszközeivel egészen új formába, amolyan grafikus naplóba öntik Anne Frank gondolatait úgy, hogy szellemisége sértetlen maradjon. Egy eddig ismeretlen és érzelemdús nézőponton keresztül, már-már filmszerűen közvetítik egy kedves és nagyszájú kamaszlány hangját, aki – akárcsak kortársai a múltban, a jelenben és mindenkor – megértésre, törődésre, szerelemre és szabadságra vágyik, arra, hogy felfedezhesse a világot, ahelyett hogy börtönéből lopva körbepillantson.
Anne Frank 1942. június 12-én, a tizenharmadik születésnapjára kapta a naplóját. Kezdetben csak a mindennapi eseményeket rögzíti, de később elhatározza, hogy naplójegyzetei alapján regényt ír a megszállásról. Terve sajnos nem valósul meg, mert alig tizenhat éves, amikor meghal a bergen-belseni koncentrációs táborban. Ám naplója, mely egy érzékeny lány bezártságában is szenvedélyes életszeretetéről tanúskodik, a világirodalom egyik gyöngyszeme. Milliók olvassák a világ számos nyelvén, színházban is bemutatták, és filmet is forgattak belőle.
Ari Folman 1962-ben született Haifában, szülei holokauszt-túlélők. 2008-ban rendezte meg a Libanoni keringő című animációs filmet, melyet számos nemzetközi fesztiválon díjaztak, és Oscar-díjra is jelöltek. A film egy, az 1982-es libanoni háború idején az izraeli hadseregben szolgáló katona emlékei alapján készült. A futurológiai kongresszus című filmjét 2013-ban mutatták be Cannes-ban, és az Európai Filmdíjra is jelölték.
David Polonksy izraeli illusztrátor 1973-ban született Kijevben. A Libanoni keringő című animációs film művészeti vezetője. Jeruzsálemben és Tel-Avivban tanít. (Forrás)

Ari Folman, David Polonsky: Anne Frank naplója – Képregény, Park Könyvkiadó, 156 oldal, 2017, 3450 Ft

10

Saul fia

írta Nikodémus

2015-06-saul-fia-1

Szentséges halál.

Ez a meglepő, sőt, sokak számára talán botrányos, mi több, blaszfémikus kifejezés keringett bennem vissza-visszatérve, amint Nemes Jeles László debütfilmjét, a Cannes-ban a zsűri nagydíját elnyerő Saul fiát néztem. A néző elméjére és szívére pörölycsapásként lesújtó film ugyanis nem hagy egérutat az intellektuális vagy érzelmi distinkciónak, beszélni róla pedig szinte csak paradoxonokban lehet – annak ellenére, hogy elsőfilm létére félelmetesen egységes alkotás.

Olvasd tovább

12

Sorstalanság (2005)

írta Nikodémus

2015-04-sorstalanság-1b

„…, természetesen.” Ez a hátravetett határozószó (és néhány rokon értelmű párja) a hajtóereje, rákfenéje és kulcsa Kertész Imre Nobel-díjas regényének. A Sorstalanság egy fiatal fiú kiavatás-története egy rezignált író borzongatóan szenvtelen előadásmódjában. Hetven éve ezen a napon szabadult fel a buchenwaldi koncentrációs tábor, s tíz éve, hogy bemutatták az író művéből készült filmet.

Olvasd tovább

1

Ida (2013)

írta Nikodémus

2015-04-ida-1

“Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15)

Fekete-fehér, 4:3-as képarányú film, melynek játékideje még a 90 percet sem teszi ki. Végigtarolja az európai fesztiválokat, s végül Oscart nyer. E két momentum közti (látszólagos) ellentmondás kikényszeríti, hogy szóljunk az Ida című filmről, mely minden tekintetben szembemegy a jelenkori látványpékség-elvárásokkal, mégis, a kritikusok hozsannázásán túl közönségsikere is kétségtelen. Pedig – ahogy errefelé, Közép-Európában fogalmazni szoktak – “problémafilm”, sőt, traumafilm.

Olvasd tovább