Welcome to the Jungle

Jean-Claude Van Damme pályafutása során szétrúgott néhány valagat, őt is helybenhagyták párszor, majd miután agyonverték felállt pár ütéssel lezárta a harcot. Lehet, hogy nem szórt el annyi poénos mondatot, mint akcióhős kollégái, de nem is hiányoltuk. Ettől függetlenül nagyon is van humora, ezt a Welcome To The Jungle-ben megmutatja, esetleg ráfogható, hogy önmagát parodizálja.

Egy reklámügynökség tagjai felsőbb utasításra csapatépítő túrára megy. El kell tölteniük pár napot együtt, távol a civilizációtól, egy félreeső kis szigeten. Felbérelnek egy külsős, Stormot (Van Damme), ő aztán mindent tud az efféle „kirándulásokról”. Ki így, ki úgy áll hozzá a kötelező programhoz, de akkor kezdődnek a problémák, amikor felbukkan egy tigris ráveti magát Stormra.

A vállalati ranglétra alján áll a tehetséges Chris, aki egykoron cserkész volt és tapasztalatait fel tudja használni a kirándulás alatt, viszont a többség inkább lúzerként tekint rá. Phil behízelgő alak, mindig van mindenre magyarázata, nem is érdekli, hogy szövege legtöbbször átlátszó és nincs problémája azzal, ha más ötleteit sajátjaként kell előadni (ergo: szeret lopni) Egyetlen dolog hajtja: hogy ő lehessen a nagyvezér, parancsát lesse mindenki. És a csapatépítés pont a legmegfelelőbb és legalkamasabb idő, hogy bevesse magát és fortéllyal maga mellé állítson mindenkit.

Ha néhányan egyedül maradnak a modern világtól elzárt helyen idővel egy-két ember viselkedése eléggé megváltozhat, kivetkőzhetnek önmagukból. Előfordulhat, hogy már nem is csapatként, hanem törzsként tekintenek az őket körülvevő emberekre, sutba vágják az eddig betartott szabályokat, újabb törvényeket találnak ki. Jelen esetben is valami hasonlóról van szó, de nem kell várni Legyek ura-szerű komolyságot és drámát. Vígjátékként indul, úgy is fejeződik be, nem tér le az ösvényről és folyamatosan szállítja a humoros pillanatokat, amelyek közül akad, amelyek nem találnak be.

Van Damme csak mellékszereplő, akcióra nem kell számítani, nem üt-vág, ahogy lenni szokott és csak egyetlen egyszer rúg, amivel egykori filmjeit idézi (parodizálja?). Az ábrándozó Chris és a számító Phil áll előtérben, előbbi csetlő-botló figurából a végére öntudatos férfi lesz, utóbbi pedig a hőn áhított uralkodását elérvén csak elbukik. Nem nyújt és nem mond semmi újat, láthattunk már effélét, ám könnyed szórakozásnak pont megfelelő.

imdb: 5,0