4

Beépített hiba (Inherent Vice)

inherentvice

Nem került még elém egyetlen Thomas Pynchon regény sem, kicsit utánanézve az író nem éppen könnyű darabokat ad ki kezei közül. A Beépített hibára viszont a szerző rajongói közül többen azt mondják, hogy könnyedebb hangvételű neo noir sokkal érthetőbb leírásokkal és jóval olvasmányosabb kivitelben, mint a többi műve. Bár ettől függetlenül is úgy tartják, hogy megfilmesíthetetlen, legalábbis nem igazán lenne helye a vásznakon. Paul Thomas Anderson rendező viszont élvezettel nyúl azokhoz az anyagokhoz, amelyek viszonylag nehezen emészthetőek nagyobb közönség számára.

Az előzetesek alapján olybá tűnt, hogy Anderson slapstick vígjátékot forgatott. A rendező nem csinált titkot belőle, hogy a Zucker-Abrahams-Zucker korai paródiából merített ihletet, de hozzátette, hogy a Csókolj halálosan noir és Raymond Chanlder The Long Goodbye műve is nagy hatással volt rá. Klasszikus klasszikus hátán, de a Beépített hibából sajnos nem lesz az.

inherentvicekep

1970-ben járunk, „Doki” magánnyomozóként dolgozik… vagy inkább úgy mondanám, hogy inkább békésen drogozna, mint dolgozna. De amikor egykori barátnője betoppan hozzá, rábíz egy ügyet, majd neki is nyoma vész kénytelen mégis kénytelen összekapnia magát. Bár a nyomozása inkább sodródás az árral, ahol időközönként felszippant egy csíkot vagy elagyabugyálja Bigfoot detektív, akinek erősen szúrja a szemét jelenléte vagy egyszerűen inkább csak a léte.

A Beépített hibát azok közé a filmek sorolnám, ahol ha nem ragad meg a hangulata az elején, akkor a hosszú játékidő inkább szenvedés lesz, hiszen olykor úgy tűnik, hogy Anderson műve szétesik, pár alkalommal a logikára is magasról tesz. Néha vicces, egyes esetekben valóban slapstick filmekre hasonlít, más alkalommal inkább melankólikus hangulatú. Jó néhány gondolat vagy dialógus mintha csak úgy lógna a levegőben, de mégsem tűnik feleslegesnek.

inherentvicekep2

Ahogy a rendezőtől megszokhattuk, most is remek alakításokat láthatunk. Joaquin Phoenix hippi kinézete már eleve megmosolyogtató, de nem csak a háttérmunkások dolgoztak meg pénzükért, hanem a színész is odateszi magát. Nagy ellenfele Bigfoot, aki egyszerűen utálja a „Doki” által képviselt kultúrát, lesi a nagy lehetőséget, hogy rács mögé juttassa. A film csúcspontjai egyértelműen azok a jelenetek, ahol Phoenix kissé lenéző tekintettel és laza (vagy inkább szétcsúszott) magatartással beszélget a merev és hippiutáló, szigorú Bigfoottal. De a további mellékszerepekben is színes egyéniségek láthatóak, hiszen akadnak itt szektatagok, nácik és pár ribi is.

Ahogy írtam, kell hozzá egy hangulat. A 70-es évek kiváló bemutatása megteremti az atmoszférát, a színészi alakítások, illetve a hétköznapi karakterek felvonultatása még dobnak is a megítélésen. Sajnos a játékidő kissé túl hosszú és pár helyen mintha Anderson sem tudná, hogy mit akarna és összefüggéstelenné válik filmje. 65 % osztanék ki rá. Talán minisorozatként jobban működött volna? Mindenesetre a végén úgy állunk fel, hogy a könyvvel mindenképpen kellene tenni egy próbát.

imdb: 6,9
rottentomatoes: 72 %

Amerikai bevétel: 8,1 millió dollár
Eddigi összbevétel: 11,1 millió dollár

4 komment

    • Ez pont az a film, ha az elején nem kap el, akkor végigunod. Én sem volt elragadtatva, de Phoenix és Brolin, no meg a hangulat nekem valamennyire betalált. Megnézni viszont nem fogom megint, pedig a végén mondtam, hogy talán jobb lenne, hátha észreveszek még apróságokat.

  1. Off…Phoenix-akit nagyon kedvelek-ezzel a pofaszakallal olyan mint Cornelius a Majmok bolygojabol. A masik:anno picit meglepett hogy a jelekben o jatszotta Mel Gibson occset…ahogy azonban oregszik a fizimiskaja egyre jobban hasonlit Gibson mesterere…lasd also foto..:)

  2. Nekem ez a film tetszett. Tényleg olyan, hogy egy nagyon masszív rajongótábor tudja és fogja csak szeretni, de az nem elvitatható tőle, hogy különleges alkotás. Van egy olyan egyedi atmoszférája és hangulata, amit már nagyon régen éreztem. Phoenix mint mindig most is zseniális és nagyon kellene neki már egy Oscar szobor (szinte bármiért hozzá lehetne vágni). PTA meg ezzel bár nem talált be úgy, mint a a The Maszerrel, de egy ilyen nehéz könyvből nem is lehet csodát forgatni.

    Tuti, hogy elolvasom a könyvet és a filmet is megnézem még, de mondjuk egy év múlva. Mert sokszor egymásután nem adja azt az élményt, ülepednie kell.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *