Komputerkémek (Sneakers, 1992)

Kicsit megmosolyogtató a mai modern technikákat felvonultató produkciók mellett, amikor régebbi filmekben előkerül egy számítógép, monitor vagy a fülekbe helyezett készülék messziről kiszúrható. Nem árt, ha a nosztalgia elkapja az embert és természetesen kell az is, hogy el tudjuk fogadni, el tudjunk vonatkoztatni a mostanság készült high-tech cuccokat felvonultató termékektől. . A Komputerkémek esetében pedig erre mindenképpen szükség van, hiszen egy hackerekről, lehallgatókról szóló történetben különösen nagy szerepet kapnak a számítógépes eszközök és egyéb berendezések.

Bishop (Robert Redford) kis csoportja vállalatok, pénzintézetek, intézmények biztonsági rendszereit teszteli, keresi és kutatja a lehetőségeket, réseket, ahol gond nélkül be lehet jutni és meg lehet fejni a célpontot. Mindezt legálisan teszik, a célpont fejeseinek kérésére, akik ezáltal tisztán láthatják, hogy mit kell még javítani. A csapat szakértelme kifizetődik, nem kell aggódniuk, hogy ismét kattan a kezükön a bilincs. Egyikük sem büszkélkedhet makulátlan múlttal. Következő megbízatásuk szerint egy megalkotott fekete dobozt kellene megszerezniük, persze szigorúan államérdekből. Azonban gyorsan kiderül, hogy az ügy hátterében sokat több van, mint amit sejtettek volna.

Walter F Parkes és Lawrence Lesker csak néhány forgatókönyvet írtak pályafutásuk során, ám első két sztorijuk rögtön klasszikussá vált. A Háborús játékokban szintén helyet kap a hidegháború fenyegető légköre és a világvége hangulat. A Komputerkémekből szintén nem spórolták ki a paranoiát, habár a cselekmény a hidegháború végén játszódik az amerikai és orosz bizalmatlanság ugyanúgy helyet kap és szintén szóba kerül a modern világ vége.

Bishop all star bandájának a tagjai egyedül is sokra képesek, de csapatban semmi sem lehetetlen. Anyuci (Dan Aykroyd) a betörésekben profi, folyamatosan összeesküvés elméleteket gyártó férfi, a vak Füttyös (David Strathairn) telefonokkal zsonglőrködik, de akad itt egy ex CIA-s (Sidney Poitier) és egy fiatal hacker (River Phoenix) is.

Könnyen lehetett volna akár a kor legjobb paranoia filmje is, de Phil Alden Robinson rendező néhány helyen egészen humoros pillanatokat teremtett és a végét is szó szerint elviccelte, így ebben a kategóriában a 90-es években a Közellenség viszi a pálmát. Így hiába vannak feszültséggel teli pillanatok, az adrenalinszintet nem tudja végig nagyobb magasságban tartani. Még így is roppant szórakoztató film, 75 %-ot megérdemel. Vajon Gene Hackman vagy Aykroyd mond nagyobb érdekességeket, esetleg Mel Gibson az Összeesküvés elméletben?