Két nap, egy éjszaka (2014) / Zárt rendszer (2013)

írta Nikodémus

Nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani – a jól ismert mondás fényében szívszorító korképet rajzol a jelenkori Európa társadalmi-gazdasági viszonyairól a Dardenne-fivérek Két nap, egy éjszaka, valamint Ryszard Bugajski Zárt rendszer című filmje. Hőseik pedig, ha álmodnak is, legfeljebb rémálmot, melyből a mégoly kegyetlen valóságba is megkönnyebbülve térnének vissza.

Miközben Sandra (Marion Cotillard) betegségéből lábadozik, a leépítésekre készülő cégvezetés megszavaztatja a brigádot, kolléganőjük vagy bónuszuk mellett döntenek-e. A depresszióval küzdő nőben, miután megtudja a szavazás eredményét, valamint azt, hogy befolyásolás miatt jövő hétfőn újra voksolásra bocsátják a kérdést, feltámad az életösztön: egy hétvégéje van arra, hogy munkatársait egyenként meggyőzze, válasszák inkább őt a pénzjutalom helyett. Jean-Pierre és Luc Dardenne pedig nem tesz mást, mint megmutatja nekünk ezt a hétvégét. Nem foglalkoznak az előzmények felvázolásával, nincs szélesebb társadalmi háttérrajz, csupán az erkölcsi dilemma: felebarátodat vagy a pénzt választod? Ráadásul épp ő próbál önös érdekből rábeszélni arra, hogy légy önzetlen. A munkatársak pedig sokféleképp reagálnak: van, aki hallani sem akar döntése megváltoztatásáról, van, aki gyáván elbújik, van, aki félrenéz és kifogásokat keres, és olyan is akad, aki Sandrát választja – hogy felebaráti szeretetből vagy csupán azért, mert nincs égető szüksége a bónuszra? Nem derül ki. A központi dilemmát még jobban kidomborító, dokumentarista stílusban forgatott film tartogat ugyan még egy meglepetést a megismételt szavazás után, a rendezők azonban nem ítélkeznek, csupán láttatnak: ilyen egy válságtól sújtott nyugat-európai ország kisemberének drámája.

Hasonló sallangmentességgel filmezi saját hőseit Ryszard Bugajszki is, ám a Zárt rendszer fájdalmasan ismerős története nem is lehetne szimbolikusabb. Kezdő vállalkozók az elektronikai iparban próbálkoznak új találmányukkal, ám az idilli gyáravatón feltűnik néhány rejtélyes alak, kiknek érdekeit sérti a fiatalok sikere. A helyi keresztapa, az ügyész, a polgármester és néhány rivális mágnás tehát összefog, hogy koholt vádak alapján börtönbe zárják a menedzsmentet, és megszerezzék a dinamikusan fejlődő új vállalat részvényeit. Az igaz történet alapján, független finanszírozással készült lengyel film igazi mondanivalója – hasonlóan a Két nap, egy éjszakáéhoz – nem a végkifejlet csattanójában, hanem az odáig megtett útban keresendő. Ez az út pedig egyre növekvő elkeseredést szül a nézőben, ahogy a cselekmény során lassan kibomlik egy velejéig korrupt, saját hatalma megtartásának érdekében mindenkivel szövetkező, zárt klikk, mely a bizonyíték-gyártástól a körmönfont médiamanipulációig mindent bevet céljainak elérése érdekében. Nem számít sem magánélet, sem egzisztencia, sem moralitás.

Nem elég becsületesnek látszani, annak is kell lenni – így fordul visszájára filmjeink nyomán a szentencia. Míg a fejlett nyugati kapitalizmust napjainkban az általános gazdasági válság kényszeríti rá erkölcsi alapjainak újragondolására, itt, Közép-Európában úgy tűnik, még mindig az eredeti tőkefelhalmozás zajlik – súlyosan megkérdőjelezhető módszerekkel.

(Megjelent: A Szív, 2015. február)