0

A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer)

írta Nikodémus

1956 egy csoda. Egy kicsi nép Európa közepén megelégeli a rákényszerített elnyomást, és mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, egyszerűen kihajtja fejét a rabigából, feláll, és szabad népként kezd el viselkedni. Egyre fogyatkozó szemtanúk számolnak be a magyar forradalom és szabadságharc 13 napjának euforikus hangulatáról, ami példátlan élmény nemcsak hazánk, de a világ történelmében is. Hogy a nagyhatalmak vezetőit hogy érintette mindez, azt tudjuk, egy szomszédos állam egyszerű fiának-lányának nézőpontja azonban többnyire feledésre van ítélve. Lars Kraume filmjének, A néma forradalomnak talán ez a legfőbb értéke: történelmi távlat helyett kortárs szemszögből láttatja a magyar forradalmat és annak leverését.

Olvasd tovább

1

Sztálin halála / Lajkó – Cigány az űrben

írta Nikodémus

Jót röhögni a saját nyomorunkon – ez igazi XX. századi, közép-európai találmány. Talán a Föld egyetlen más tájékán sem sűrűsödik össze komédia, tragédia, groteszk irónia és a tékozlás dzsentri gesztusa úgy egy-egy művészeti alkotásban, mint felénk. Lehet hozni példának a lengyel drámairodalmat, a cseh abszurd filmet, vagy a megunhatatlan klasszikus A tanút: olyan esszencia, amelyen könnyen mulatunk, ám rendkívül nehezen tudunk közelíteni hozzá. Idén két film próbálta meg a (szinte) lehetetlent; s ugyan félsikert arattak, ez az agykikapcsoló kortárs filmdömpingben felér egy győzelemmel.

Olvasd tovább

1

Röviden: Húzós éjszaka az El Royale-ban / Emlékszem rád / Apostol / A fogó, aki kém volt / Az Amityville gyilkosságok

írta Minime

Húzós éjszaka az El Royale-ban (Bad times at the El Royale)Drew Goddard író-rendező (Ház az erdő mélyén, Z világháború, Mentőexpedíció) neo-noir mozijában a történet több szálon futó cselekménye a Kalifornia és Nevada állam határában lévő El Royale nevű szállodában jut el ahhoz a ponthoz, ahol hét teljesen különböző motivációval és személyiségjegyekkel rendelkező főszereplő találkozik és fejt ki visszafordíthatatlan hatást a többiek életére. Az atya (Jeff Bridges), az énekesnő (Cynthia Erivo), a porszívóügynök (Jon Hamm), a testvérpár (Dakota Johnson és Cailee Spaeny), a recepciós (Lewis Pullman) és a szektavezér (Chris Hemsworth) mind-mind különböző célokkal érkeznek, és mindegyikük múltja valamilyen sötét titoktól terhes. A szálloda falai között azonban ezek a titkok szépen lassan feltárulnak, és a szereplők története is egybefonódik. A tarantinói vonalat követő történetvezetés jól illik a film sztorijához és képi világához, ahogyan a zenei betétek megléte és minősége is kiváló. A színészi alakítások kivételesen jól sikerültek, és ezek adják a film sava-borsát. A színészek nem játszanak egymás kárára, asszisztálnak a többieknek, így a közösség működése a mozi egyik erőssége. Goddard remekül fogta meg a történet lényegét mind az írás, mind a rendezés tekintetében. A sok szálon futó, majd egy katarzisban kicsúcsosodó történet legnagyobb hibájául talán annak lassú és kimért tempóját lehet felróni, amely a végére pörög fel csak igazán. A nagy elődhöz képest Goddard sajnos még nem elég tapasztalt, ám filmje kellően összeszedett, dialógusai jók és forgatókönyve is egészen hatásos. Értékelés: 80%

Olvasd tovább

0

Az igazak (The Right Stuff, 1983)

írta Nikodémus

Különös rejtekutakon jár néha egy-egy film, még Hollywoodban is. Miközben a Star Wars és Michael Bay elterjesztette a jó hangos, lángcsóvákkal járó robbanást, a végtelen üzemanyag- és levegő-készleteket az űrben, született A jedi visszatér évében egy csöndes, akkurátus film az amerikai űrhajózás kezdeteiről. Ha kedvelted A számolás jogát, izgatott, miket csinál Matt Damon a Mentőexpedícióban, izgultál az Apollo 13-on vagy lenyűgözött a Csillagok között, érdemes egy próbát tenni mindannyiuk ihletőjével, a valaha volt talán legakkurátusabb űrhajózós-filmmel. Az igazak, amely bemutatása idején akkora bukás volt, hogy magával rántott egy produkciós céget, s ma már filmtörténeti mérföldkő, ezen a napon lett 35 éves.

Olvasd tovább

3

Röviden: Egy kis szívesség / Peppermint / Anon / Unfriended: Dark Web / Látlak

írta Minime

Egy kis szívesség (A Simple Favor) – Stephanie Smothers (Anna Kendrick) egyedülálló anyuka, akit a hétköznapok gondjai nyomasztanak. Videobloggerként próbálja eltartani magát és gyermekét. Az iskolában megismerkedik fia barátjának anyukájával, Emily Nelsonnal (Blake Lively), aki sajátos életfelfogás és nevelési elvek mentén gardírozza csemetéjét, és szenvedélyes kapcsolatban él férjével, Sean-nal (Henry Golding). A két anyuka eltérő habitusuk ellenére is barátságot köt, és furcsán sajátságos kapcsolatot alakít ki. Egy napon azonban, amikor Emily megkéri Stephanie-t, hogy hozza el a fiát a suliból, előbbinek egyszerűen nyoma vész. Stephanie-t megijeszti barátnője eltűnése, és felvillanyozza Sean gyengéd közeledése. Nyomozásba kezd titokzatos barátnője előéletét illetően, és számos sötét titokra bukkan. Paul Feig rendezése alapvetően rendelkezik minden olyan thrillerekbe ágyazható sémával, amelyből egy igazán jó filmet lehetne készíteni, ha nem venné elő azokat a kliséket, amelyek a középszer zálogai. Hiába van két gyönyörű és remekül játszó színésznője, ha történet kiszámítható, és avatott filmrajongók számára egyáltalán nem tartalmaz semmilyen hozzáadott értéket. Kendrick aranyosan és esetlenül talpraesetten játssza a szingli, ám rendkívül éles elméjű anyuka szerepét, Blake Lively pedig maga a tökéletes „femme fatale”, de valamiért nem működik a film kémiája. Jessica Sharzer forgatókönyve olyannyira kiszámíthatóvá teszi a filmet és a szereplők lépéseit, hogy a nézőnek igazából nincsen más dolga, mint a megtekintés közben popcorn-t majszolni, és ha férfi az illető, gyönyörködni a főszereplők dögösségén. Újabb mozi, amiben több volt, mint amit kihoztak belőle. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

1

Utøya, július 22.

írta Nikodémus

Úgy tűnik, szeretjük viszontlátni saját traumáinkat a mozivásznon vagy a tévéképernyőn: az ezredforduló átmeneti eszképizmusa után újra virágzik az igaz történet alapján készült mozgóképek zsánere. Persze maga az élet általában nem elég ütős: a klasszikus álomgyári recept szerint kicsit kezelésbe kell venni az „alapanyagot”: végy némi thrillert, egy kis melodrámát, végül a fináléba boldog megkönnyebbülést… s már kész is van a következő Oscar-vadász műremek. Ezek az alkotások – legyenek bár nagyok vagy kicsik, mívesek vagy ügyetlenek – többnyire a feszültség kijátszására, majd annak megnyugtató feloldására építenek: izgulj csak, kedves néző, s közben szórakozz. Erik Poppe szeptember végén itthon is bemutatott, Utøya, július 22. című mozifilmje sok mindent szeretne, de megnyugtatni biztos nem.

Olvasd tovább

0

Röviden: Titokzatos folyó (2003)

írta Nikodémus

Három jóbarát (Sean Penn, Tim Robbins, Kevin Bacon) baseball-ozik Boston munkásnegyedének egyik utcáján. Hirtelen ötlettől vezérelve frissen kiöntött aszfaltozásba karcolják nevüket. A jó móka akkor szakad félbe, amikor megjelenik két mogorva rendőr, és egyiküket elviszi. Húsz évvel később egy fiatal lány holttestét találják meg a közeli parkban. A két esetet a három barát személye köti össze, kiknek élete örökre megváltozott azon a bizonyos őszi napon. Ez a komor alkonyi hangulat lengi be Clint Eastwood talán legjobb rendezését; a Dennis Lehane regényéből készült bűnügyi mozi sok-sok posztmodern elmejáték után visszatalál gyökereihez: bűn és bűnhődés anatómiáját mutatja be, s közhelyes válaszok helyett nyugtalanító kitartással kérdez. Ítélkezhetem-e a felfoghatatlan tragédia miatt józan eszét vesztett felebarátom felett? Létezik-e isteni igazságszolgáltatás ezen a földön? Mitévők legyünk, ha a sors arca groteszk vigyorba fordul?

Az idén 15 éves filmet ma a Duna TV adja 21.25-kor.

(Megjelent: Új Ember, 2018. október)

Olvasd tovább

3

Venom

írta Minime

Az elmúlt héten megérkezett a mozikba Venom sokak által várt karakterének élőszereplős első felvonása. A Sony-Marvel koprodukciót Ruben Fleischer rendező (Zombieland, 30 perc vagy annyi se, Gengszterosztag) vihette vászonra Scott Rosenberg, Jeff Pinkner és Kelly Marcel forgatókönyve alapján. A főszerepre pedig sikerült megnyerni a sokak által szintén nagyon kedvelt színészt, Tom Hardy-t. Az alapanyag adott volt a lény képregényes eredettörténetének vizualizálására, és a stúdió a pénzt sem sajnálta a projektből. Joggal reménykedhettek a nézők, hogy ezúttal is egy szórakoztató nagyszabású produkciót kapunk a bővebb MCU keretein belülről.

Olvasd tovább

1

Röviden: Rocksuli (2003)

írta Nikodémus

Az, hogy Dewey (Jack Black) mindig kapható egy kis őrültségre, enyhe kifejezés: egy nevesincs rockbanda gitáros-énekeseként ő maga a fékevesztett színpadi tombolás. A másnapossággal kísért rock n’ roll-életnek azonban vége szakad, amikor saját csapata kirúgja, sőt, albérlőtársa is tisztes, polgári foglalkozás után néz. Lúzer-hősünk azonban egy véletlen folytán bekerül egy általános iskola tanári karába, s mivel nincs kedve a szokásos tárgyakhoz, énekórán haladéktalanul megkezdi a gyerekekkel a rockforradalom kirobbantását. Az idővel jókora botrányt kavaró tett azonban eléri célját: a diákok közösséggé kovácsolódnak, megtanulnak zenélni és kiállni egymásért – tanáruk pedig megdicsőül. Richard Linklater akkora szeretettel filmezi a láthatóan tehetséges lurkókat, hogy eszünkbe se jut gyereksztárgyárt emlegetni, Jack Black pedig fékezhetetlen energiával (valamint számtalan zenetörténeti utalással és vicces kiszólással) közvetíti a rock felszabadító erejét.

Az idén 15 éves filmet ma a FilmPlusz adja 13 órakor.

(Megjelent: Új Ember, 2018. október)

Olvasd tovább

1

Röviden: Johnny English újra lecsap / 22 mérföld / Mandy / Keresés / He’s Out There

írta Minime

Johnny English újra lecsap (Johnny English Strikes Again) – Johnny English (Rowan Atkinson) ismét akcióba lendül, ugyanis Angliát kibertámadás éri, amelynek során az összes titkos ügynök adatai kiszivárognak. A miniszterelnöknő (Emma Thompson) kénytelen visszahívni, az immáron földrajztanárként diákjainak „kiképzést” tartó Englisht, hogy megmentse országát az újabb támadásoktól és egy őrült kiberbűnöző kényétől-kedvétől, aki világuralomra tör. Társául ezúttal is Bough (Ben Miller) szegődik, akivel összeszokott párosként erednek a felelős nyomába. Az aktuális „femme fatale” ezúttal egy orosz titkosügynök, Ophelia (Olga Kurilenko), aki egy kezdeti nehézkes ismerkedési periódus után már szövetségesként tűnik fel a bénázó páros oldalán. Gyakorlatilag David Kerr rendező megismétli az előző két epizód helyzetkomikumait és vicces monológjait, miközben Atkinson minden megerőltetés nélkül hozza le a számára szinte már unalomig ismert főhős minden mozdulatát és mimikai „poéngyárát.” Sajnos vagy mégsem, mindenki eldöntheti, gyakorlatilag nem kapunk semmilyen váratlan dolgot ettől a filmtől, hiszen csak leporolták a régi poénokat, és új környezetbe helyezve ismételten elpuffogtatják őket. Lehet ragozni a dolgokat, a történetet, a poénokat, de tökéletesen felesleges, gyakorlatilag egyszeri megnézés után ugyanolyan feledhető, mint a két korábbi rész. Értékelés: 40%

Olvasd tovább

8

Predator – A ragadozó (+ Hotel Artemis, Sötét folyosók)

írta Minime

Shane Black visszatért a Ragadozó franchise-hoz és megpróbált új életet lehelni az utóbbi időben kevésbé sikeres, ám nagyon népszerű űrvadász kalandjaiba. A történet főhőse Quinn McKenna mesterlövész (Boyd Holbrook) és szellemileg sérült ex-katonákból álló egysége, valamint dr. Casey Bracket biológus (Olivia Munn). Rory (Jacob Tremblay), Quinn autista fia véletlenül hozzáfér egy csomaghoz, amiben az apja által ellopott yautja felszerelés darabjai vannak. Véletlenül sikerül neki bolygónkra invitálnia az előzetesből már ismert Mega-Predatort, amely az előle menekülő szabványos Ragadozóra vadászik, és amelyikkel Quinn-nek is sikerült összefutnia. Eközben egy titkos kormányprogram keretében tudósok próbálják az elfogott átlagos Ragadozót felmérni és elemezni Will Traeger (Sterling K. Brown) vezetésével. Nos, ahogy az lenni szokott, a kisebb kiszabadul, a nagyobb pedig ránk szabadul. Elkezdődik egy rendkívül brutális vérontás, amelynek során az ex-katonák és a biológusnő nem csak a Ragadozókkal, hanem Traeger csapataival is kénytelen megküzdeni, miközben próbálják Rory-t megmenteni, aki speciális képességei folytán érti a Ragadozók nyelvét, ami miatt mindkét ellenfél a kisfiút akarja.

Olvasd tovább

1

Falvédőre való – The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society / Könyvesbolt a tengerparton

írta Nikodémus

Úgy tűnik, Ray Bradbury komor jóslata a szemünk láttára lesz valósággá: az okoseszközök korában nem kell semmilyen rémes diktatúra ahhoz, hogy kihaljon a könyv szeretete, az emberek egyszerűen önként hagynak fel az olvasással. A tanév kezdetén pedig rendre visszatér az örök téma a tízmillió önjelölt pedagógus országában: mit vagy mit ne adjunk gyermekeink kezébe, hogy felnőve művelt, széles látókörű polgárokká váljanak? Idén augusztusban két olyan film is debütált (az egyik a mozikban, a másik a Netflix streaming-szolgáltatón), melynek története könyvek körül forog. Mindkét kosztümös dráma a II. világháború utáni Angliába repíti nézőjét, ám az olvasáshoz kevéssé csinál kedvet.

Olvasd tovább