1

Röviden: Húzós éjszaka az El Royale-ban / Emlékszem rád / Apostol / A fogó, aki kém volt / Az Amityville gyilkosságok

írta Minime

Húzós éjszaka az El Royale-ban (Bad times at the El Royale)Drew Goddard író-rendező (Ház az erdő mélyén, Z világháború, Mentőexpedíció) neo-noir mozijában a történet több szálon futó cselekménye a Kalifornia és Nevada állam határában lévő El Royale nevű szállodában jut el ahhoz a ponthoz, ahol hét teljesen különböző motivációval és személyiségjegyekkel rendelkező főszereplő találkozik és fejt ki visszafordíthatatlan hatást a többiek életére. Az atya (Jeff Bridges), az énekesnő (Cynthia Erivo), a porszívóügynök (Jon Hamm), a testvérpár (Dakota Johnson és Cailee Spaeny), a recepciós (Lewis Pullman) és a szektavezér (Chris Hemsworth) mind-mind különböző célokkal érkeznek, és mindegyikük múltja valamilyen sötét titoktól terhes. A szálloda falai között azonban ezek a titkok szépen lassan feltárulnak, és a szereplők története is egybefonódik. A tarantinói vonalat követő történetvezetés jól illik a film sztorijához és képi világához, ahogyan a zenei betétek megléte és minősége is kiváló. A színészi alakítások kivételesen jól sikerültek, és ezek adják a film sava-borsát. A színészek nem játszanak egymás kárára, asszisztálnak a többieknek, így a közösség működése a mozi egyik erőssége. Goddard remekül fogta meg a történet lényegét mind az írás, mind a rendezés tekintetében. A sok szálon futó, majd egy katarzisban kicsúcsosodó történet legnagyobb hibájául talán annak lassú és kimért tempóját lehet felróni, amely a végére pörög fel csak igazán. A nagy elődhöz képest Goddard sajnos még nem elég tapasztalt, ám filmje kellően összeszedett, dialógusai jók és forgatókönyve is egészen hatásos. Értékelés: 80%

Emlékszem rád (I Remember You, 2017) – Egy három fős izlandi társaság – egy házaspár és barátnőjük – elutaznak az Isten háta mögé, hogy ott egy elhagyott házat panzióvá alakítsanak, és nyáron kiadják a turisták számára. Eközben Freyr, egy orvos folyamatosan keresi három éve eltűnt kisfiát, akinek bújócskázás közben nyoma veszett, és azóta sem találják. A doktort felkérik egy öngyilkos idős nő vizsgálatára, amely eset során egy rég feledésbe merült gyermek keserves története is napvilágra kerül. A három történetszálnak egyaránt köze van egymáshoz, és ahogyan a sztori lépésről-lépésre halad a különböző helyszíneken és szereplők történetei mentén, úgy kezdődik el a néző számára a kirakós darabjainak összeállása egységes egésszé. Az izlandi filmművészet számomra eddig ismeretlen terep volt, így a szereplők és készítők nevének felsorolása nem sokat mondana sem nekem, sem más nézőknek. Ami viszont jellemző a filmre, hogy a méltán híres skandináv krimik nyomdokain haladó horror-thriller, azok ismert jegyeire építkezik. A színészi játék másodlagos, a történet sem egyedi, ám annál nyomasztóbb, azonban nem követ semmilyen ésszerű elvet a történetvezetés szempontjából, ami zavaró és felületes lehet a nézők számára. Ahogyan a Hóember esetében, itt is vannak bődületes hiányosságok és megmagyarázhatatlan jelenségek a rendező részéről, ahogyan az írók sem álltak a helyzet magaslatán. A tájak szépek, a történet nyomasztó, de lyukas, és a természetfeletti jelenléte is afféle kötelező adalékként szolgál. Van ennél jobb és rosszabb is. Értékelés: 50%

Apostol (Apostle)Gareth Evans író-rendező (A rajtaütés 1 és 2) Netflix-en megjelent filmje a poszt-viktoriánus walesi vidékre kalauzol minket, ahol Thomas Richardson (Dan Stevens) egy drogfüggő ex-misszionárius, aki hitében már meginogva a kábítószerben keres menedéket. Miután szeretett húgát elrabolják és egy szekta Erisden szigetére szállítja, váltságdíjat követelvén érte. Thomas útra kel és inkognitóban elutazik a szigetre, hogy testvérét kiszabadítsa és hazavigye. Az itteni szekta az angol király ellenségeként alakult meg a szigeten, és Malcolm Howe próféta (Michael Sheen) vezetésével működik. Ők egy ősi istennőt imádnak, akit fogva tartanak, és mesterséges táplálásával igyekeznek jólétet szerezni a közösség javára. A szektában a gyakori ellentéteket erőszakkal oldják meg, és nem tűrik az árulók és hitetlenek jelenlétét. Thomas nyomozása során közel kerül Malcolm lányához és egy fiúhoz, akit gyengéd érzelmek fűznek az egyik próféta lányához. Segítségükkel próbálja megszervezni húga megszöktetését és szökésüket a szigetről, ám a helyzet korántsem bizonyul ennyire egyszerűnek. Evans gyakorlatilag egy személyben a film mindenese, ám története meglehetősen túlmisztifikált, és bár a történet megkívánja, helyenként indokolatlanul erőszakos. A vallási fanatizmussal járó hatalom bemutatása az egyszerű kirekesztettek felett azonban érzékletesen jelentkezik a történetben. Nem felejthetetlen. Értékelés: 50%

A fogó, aki kém volt (The Catcher Was A Spy) – A Nicholas Dawidoff azonos című regényéből készült filmben egy életrajzi részletet láthatunk egy olyan sportoló életéből, aki baseball-karrierje során nem tett szert nagy hírnévre, ám később, mint az amerikai titkosszolgálat ügynöke nagy szolgálatot tett a hazájának. Morris „Moe” Berg (Paul Rudd) fogóként játszott az amerikai baseball ligában, ám hírnevét annak köszönhette, hogy egy zárkózott, ám rendkívül intelligens ember hírében állt. Több diplomás, több nyelven beszélő, rendkívül művelt és tájékozott személyként ismerték. Pályafutása végén előbb saját kútfőből, később pedig már felkérésre a CIA szolgálatába állt és az ő feladata volt kideríteni, hogy Weiner Heisenberg (Mark Strong) hogyan is halad a német atomprogrammal, valamint esetleg a tudós elleni merénylet végrehajtása is. Valószínűleg Berg valójában is igen szélsőséges figura lehetett, amely Rudd alakításában is megjelenik, bár a történet rövid játékideje és éppen emiatt kialakult felületessége nem teszi lehetővé sem a főszereplő, sem más szereplők valós karakterjegyeinek bővebb megismerését. Alapjában véve egy sztárokkal teletűzdelt életrajzi momentumhalmaz, amelyben az alakítások nem vallanak kudarcot, de az elnagyoltság miatt a történet sokakban hiányérzetet kelt majd. Rudd és Strong mellett láthatjuk még Sienna Millert, Jeff Danielst, Paul Giamattit, Connie Nielsent, Guy Pearce-t. Ben Lewin rendezése egy izgalmas történet és egy izgalmas karakter megmutatása lett volna, ám a történet kivitelezése nem abszolválta a benne rejlő potenciált a nézők legnagyobb sajnálatára, amiben talán Robert Rodat elnagyolt szkriptje lehet a bűnös. Értékelés: 60%

Az Amityville gyilkosságok (The Amityville Murders) – 1974. november 13-án Ronald „Butch” DeFeo (John Robinson) több puskalövéssel kiirtja családját, és mint sorozatgyilkos válik ismertté. Az eset körülményei a mai napig tisztázatlanok. A drogfüggő, viselkedészavaros fiatalember történetét és ennek hagyatékát már több film is vászonra vitte, szinte kivétel nélkül hivatkozva valamilyen természetfeletti entitás jelenlétére. Az erőszakos apa (Paul Ben-Victor) maffiakapcsolatai ezúttal talán mélyebb indítékul szolgáltathatnak az események tekintetében, ahogyan fiával kapcsolatos erőszakos bánásmódja is. Ennek ellenére sem érezhető azonban, hogy az eredeti történetet valaha is el lehetne mesélni a középszerűtől értékelhetőbb módon a mozikban. Mivel maguk a körülmények is olyanok és az eset önmagában is titokzatos, állandóan fel fog tűnni a filmes világ berkein belül, de igazán komoly alkotás erről az esetről nem készíthető, a tragédia szörnyűsége azonban önmagában is horrorisztikus. Daniel Farrands író-rendező azért kitesz magáért, és próbál hiteles maradni, ahol lehet, majd menetrendszerűen megérkezteti a természetfelettit, amelynek valójában nem igazolt semmilyen szerepe a történetben. Értékelés: 60%

Egy komment

  1. Az El Royale már olvastam sok hideget és meleget is. Ez most meghozta a kedvem. Jeff The Dude Bridges miatt úgy is meg akartam nézni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *