0

UIP hírlevél

Két héttel korábban támad Űrdongó Amerikában, ami jó jel

A nagy amerikai stúdiók az utóbbi időben rászoktak arra, hogy két héttel a hivatalos premier előtt már mozikba küldik a filmjüket, igaz, korlátozott kópiaszámban. Ennek azért van értelme, mert az elővetítésekre bejutó kiváltságosok kommentcunamit generálnak az interneten, ami legalább olyan jó reklám, mint a direkt hirdetések.
Az ŰrDongó elővetítésein bónusz tartalommal – erről egyelőre nem tudni, mit kell alatta érteni – és kis Transformers-ajándéktárggyal kedveskednek a nézőknek. Iparági bennfentesek szerint mindez azt jelzi, hogy a gyártó Paramount stúdió hisz a filmben, hiszen ha bukásra számítanának, inkább elrejtenék, hogy legalább az első két hétben jó bevételt hozzon.
Az ŰrDongó a Transformers-franchise megújítására vállalkozik, amennyiben a címszereplő robot eredettörténetét meséli el. Ezért is bízták a rendezést a sokat robbantgató Michael Bay helyett egy szerzői filmesre, Travis Knightra (Kubo és a varázshúrok, ParaNorman).

(BumbleBee – hazai bemutató: 2018. december 20.)

Olvasd tovább

0

Rövidfilm: Thunder Road (2016)

Adott egy fiatal rendőrtiszt (Jim Cummings), adott egy jókora lelki teher plusz egy tragédia. A gyász egészen szokatlan kifejezése megrendítő, és Bruce Springsteen is befigyel. Cummings író-rendező-főszereplő filmje két éve a Sundance-en a zsűri nagydíját kapta, és már kanyarban a nagyjátékfilm-verzió. Addig is érdemes hangolódni a rövidfilmmel.

0

InterCom hírlevél

Salmander a Harry Potterben

A Legendás állatok sorozat egyre szorosabban fűzi történetét a Harry Potter-univerzummal. Egyre több kis részlet kerül a helyére: előtörténetek, homályban maradt részletek, nagy összefüggések kerülnek napvilágra a Roxfortban nevelkedett sötét varázslókkal kapcsolatban. Nem csoda, hogy a Legendás állatok – Grindelwald bűntettei (Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald, már a mozikban) bemutatója kapcsán egyre több színész vall a civilben is meglévő kapcsolatokról.
Eddie Redmayne, a Göthe Salmandert, a habókos magizoológust alakító színész például azt ismerte be nemrég újságírók előtt, hogy majdnem a sötét oldalra sodródott: néhány évvel ezelőtt jelentkezett, hogy eljátszhassa az ifjú Voldemortot, Tom Denemet.
– Még egyetemre jártam, és a Harry Potter-stáb eljött a suliba színészt válogatni. Szóval, szinte csak belesodródtam a meghallgatásba – mesélte Redmayne. – Bementem egy szobába, mondtam két és fél mondatot, és valaki mondta, hogy köszönik, ennyi. Mehetek. De már nem bánom, mert Jude [Jude Law, aki az ifjú Dumbledore-t játssza a Legendás állatokban] nemrég beismerte, hogy ő is jelentkezett. Igazából nincs brit színész, aki ne játszott vagy ne próbált volna játszani valamelyik Harry Potter-filmben. És akinek nem sikerült, mint nekem, azoknak itt van a Legendás állatok.

Olvasd tovább

0

A B-oldalhoz érve – A meztelen Juliet

írta Nikodémus

Annie (Rose Byrne) negyven felé közeledve azon kapja magát, hogy sehová sem tart az élete. Barátja, Duncan (Chris O’Dowd) még mindig nyafogó kisfiúként viselkedik tízéves kapcsolatukban, s érzelmeinek nagyját Tucker Crowe-ra (Ethan Hawke), a visszavonult rockénekesre pazarolja, akiért megszállottan rajong. Az elhanyagolt nő egyik nap óvatlanul felbont egy levelet, s elsőként hallgatja meg a benne talált titokzatos CD-t. Párja persze kiakad ezen, ő pedig – némi indulattól is fűtve – lehúzó kritikát ír a lemezről az internetre. Erre maga a kiöregedett muzsikus jelentkezik: megismerkedne Annie-vel.

Olvasd tovább

2

Spoileres másodvélemény: Bohém Rapszódia (Bohemian Rhapsody)

írta Nikodémus

A filmről itt is írtunk.

Minden második becsületes rockernek volt egy Queen-korszaka, s ez rendjén is van így: ki ne tudna rajongani a fogós slágerekért, Brian May riffjeiért, a stadionpózolásért és legfőképpen Freddie Mercury kivételes énektudásáért és elképesztő színpadi jelenlétéért? Aztán lassacskán kiderült, hogy zenetörténetileg főként az életmű első fele izgalmasabb (a második meg sikeresebb), no és azért alkottak Brithonban messze fajsúlyosabb bandák is a rock fénykorában. De a Queen amolyan nemzeti intézmény arrafelé, s persze világmárka. Talán épp ez volt a baj: a nagy igyekezetben sikerült egy annyira sótlan filmet készíteni az együttes életéről, amit az excentrikus zseni Mercury az első pillanatban vágná a kukába.

Elmélkedhetnénk ehelyütt egy sort arról, hogy milyen rögös volt a produkció útja a mozivásznakig, s ha ebbe belegondolunk, a végeredmény igazából nem is rossz: hatásos dalbetétek, akkurátusan kiválasztott színész-zenészek, tisztára polírozott hangzás, csutkáig feltekert látvány. A gond az, ha mindemögött semmit sem találni, ugyanis így a bóvlit szokás eladásra felturbózni: kábít a külcsín, miközben belül az üresség lapít. Bryan Singer filmje (annak ellenére, hogy elhagyta a fedélzetet, az ő neve áll a stáblistán) remekül csavargatja a mozivarázs potmétereit, ám karakter, érzelem és dráma szinte semmi sem szorult belé. S emellett még jókorákat hazudik is a zenekar történetével kapcsolatban.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Anne Frank naplója

Ari Folman (Libanoni keringő, A futurológiai kongresszus) és David Polonsky arra vállalkoztak, hogy a képregény műfajának eszközeivel egészen új formába, amolyan grafikus naplóba öntik Anne Frank gondolatait úgy, hogy szellemisége sértetlen maradjon. Egy eddig ismeretlen és érzelemdús nézőponton keresztül, már-már filmszerűen közvetítik egy kedves és nagyszájú kamaszlány hangját, aki – akárcsak kortársai a múltban, a jelenben és mindenkor – megértésre, törődésre, szerelemre és szabadságra vágyik, arra, hogy felfedezhesse a világot, ahelyett hogy börtönéből lopva körbepillantson.
Anne Frank 1942. június 12-én, a tizenharmadik születésnapjára kapta a naplóját. Kezdetben csak a mindennapi eseményeket rögzíti, de később elhatározza, hogy naplójegyzetei alapján regényt ír a megszállásról. Terve sajnos nem valósul meg, mert alig tizenhat éves, amikor meghal a bergen-belseni koncentrációs táborban. Ám naplója, mely egy érzékeny lány bezártságában is szenvedélyes életszeretetéről tanúskodik, a világirodalom egyik gyöngyszeme. Milliók olvassák a világ számos nyelvén, színházban is bemutatták, és filmet is forgattak belőle.
Ari Folman 1962-ben született Haifában, szülei holokauszt-túlélők. 2008-ban rendezte meg a Libanoni keringő című animációs filmet, melyet számos nemzetközi fesztiválon díjaztak, és Oscar-díjra is jelöltek. A film egy, az 1982-es libanoni háború idején az izraeli hadseregben szolgáló katona emlékei alapján készült. A futurológiai kongresszus című filmjét 2013-ban mutatták be Cannes-ban, és az Európai Filmdíjra is jelölték.
David Polonksy izraeli illusztrátor 1973-ban született Kijevben. A Libanoni keringő című animációs film művészeti vezetője. Jeruzsálemben és Tel-Avivban tanít. (Forrás)

Ari Folman, David Polonsky: Anne Frank naplója – Képregény, Park Könyvkiadó, 156 oldal, 2017, 3450 Ft

0

UIP hírlevél

Bevált A Grincs gonoszkodó reklámkampánya, 66 millió dollárt hozott a film

Törték a fejüket A Grincs marketingesei, lett egy ötletük, bejött, és most elégedettek lehetnek. Az lehetett a fő kérdés, hogyan lehet népszerűsíteni egy olyan animációs filmet, amelynek történetét mindenki kívülről ismeri Amerikában. Dr. Zeuss klasszikus meséje – A Grincs, aki ellopta a karácsonyt – minden háztartásban megvan, az 1966-os klasszikus rajzfilmet, mint nálunk a Reszkessetek, betörőket, minden karácsonykor leadják a tévéállomások, a Jim Carrey-vel készített 2000-es élőszereplős változat pedig úgyszintén nagyon népszerű. Az Illumination stúdió most készített egy felturbózott, 3D-s, a család minden generációját megszólító animációs változatot, de ez talán még kevés lett volna ahhoz, hogy a film 3 nap alatt 66 millió dollárt hozzon Észak-Amerikában. Kellett egy ötlet.
Az ötlet pedig az lett, hogy ha a Grincs undok, cinikus zöld manó, akkor legyen undok, cinikus, ráadásul testre szabott reklámkampánya, legalábbis a köztéri óriásplakátokon. Így aztán a somolygó Grincs azt üzente hetekkel a premier előtt például a mindig bedugult Time Squeare-en, hogy „Dudálj csak, attól majd biztos előbbre jutsz.” A Windy Citynek, azaz Szeles városnak becézett Chicagóban azon poénkodott, hogy „Vannak ám szelesebb városok is.” A New York-i metróban: „Nem baj, a következőt biztos elkapod.” Az iszonyatosan drága lakbérekkel operáló San Franciscóban és környékén: „Olyan olcsó itt a lakbér”, Los Angeles legforgalmasabb és mindig bedugult kereszteződésében pedig: „Imádom, amikor zöldre vált a lámpa és senki nem moccan.”
A plakátkampány hatalmas kommentcunamit váltott ki az interneten, és valószínűleg ennek köszönhető, hogy a nézők 18 százaléka a 18-24 éves, leginkább mozibajáró korosztályból került ki, amely egyébként kevésbé hajlamos animációs családi filmekre beülni.
A filmet forgalmazó Universal marketingfőnöke, Michael Moses elismerte, hogy a kampány drága és időigényes volt, mivel minden nagyvárosra külön szlogent kellett kitalálni, ráadásul októberben kellett trükkösen reklámozni egy tipikus karácsonyi filmet. De lám, megérte a fáradság.

(The Grinch – hazai bemutató: 2018. december 6.)

Olvasd tovább

2

Legendás állatok: Grindelwald bűntettei (Fantastic Beasts: The Crimes Of Grindelwald)

írta Minime

Az első részről itt írtunk.

A korunkbeli mozi kínálatban gyakorlatilag két eredményes és működőképes franchise létezik jelenleg: egyrészt a Marvel, másrészt a Wizarding World világa. A Star Wars haldokló önmásolása és bugyutizmusa, a DC pedig ötlettelen döcögése és vergődése folytán került ki a képből. Anyagilag mindannyian sikeresnek mondhatók, de kritikai és élvezeti szempontból sajnos csak az előző kettő éri el azt a szintet, amelyet folyamatosan élvezhetőnek lehet tekinteni. A J. K. Rowling nevével fémjelzett fantáziavilág mind írásos, mind vizuális formában egyike a 21. század legjobb történeteinek, és szinte mindig azt nyújtja, amit várhatunk tőle. Ezúttal a Legendás állatok második epizódja került a vásznakra, lássuk mennyire sikeresen.

Olvasd tovább

1

Vezeklünk mind – Húzós éjszaka az El Royale-ban

írta Nikodémus

A filmről röviden Minime is írt.

Hollywood egén mostanság – csaknem egy évtizede már – a képregényhősök vették át az uralmat; ne tévesszen meg minket, hogy a legbecsvágyóbb filmstúdiónál (Disney/Marvel) épp a karakterek megtizedelése van soron, ez csak az igények újraformálására szolgáló trükk. A brand-vezérelt filmfolyamok, folytatások, újraforgatások tengerében érdemes tehát megbecsülni minden egyéni ötletet. Drew Goddard annyi sikerfilm (Cloverfield, Ház az erdő mélyén, Z világháború, Mentőexpedíció) forgatókönyvének megírása után vett egy mély levegőt, és saját filmtervével kopogtatta végig a produceri ajtókat. Az októberben itthon is bemutatott Húzós éjszaka az El Royale-ban arról tanúskodik, hogy az író-rendezőt még mindig izgatják olyasféle „divatjamúlt” kérdések, mint bűn, vezeklés, megbocsátás.

Olvasd tovább