Legendás állatok és megfigyelésük (Fantastic Beasts and Where to Find Them)

Elég nehéz elengednie bármelyik stúdiónak egy jól jövedelmező franchise-t. Márpedig a Harry Potter szép eredményeket produkált! Show most go on! A nyolcadik Potter egyelőre csak a színpadon arat sikereket, nincs kizárva, hogy 10-20 év múlva film is lesz belőle. De előtte a Warner még másra fókuszál. Elővették a Legendás állatok és megfigyelésük könyvet, kitaláltak köré egy látványos effektekkel megtámogatott történetet, amelyet legalább 5 részen keresztül el lehet húzni.

Maradunk tehát abban a világban, ahol a varázslóknak szigorú szabályok betartása mellett élhetnek az emberek között, csak éppen jóval azelőtt járunk, hogy a jól ismert sebhelyes homlokú srác belépett volna Roxfort falai közé. Göthe Salmander sokféle varázslatos lényt tartalmazó táskájával érkezik New Yorkba 1926-ban. Rögtön akad „egy kis” problémája, mivel a bőröndjét elkeveri, Jacob Kowalski magnix (a mugli megfelelője) kezébe kerül és úgy alakul, hogy néhány teremtmény kereket old. Az állatkákat elő kellene keríteni, de ezt nehezíti, hogy egy lelkes varázslónő szeretné felettesei elé cipelni Göthét, és a városban valamiféle mágiához köthető „dolog” okoz problémákat.

Szóval mihez is tudtak kezdeni Potterék nélkül? Adva lenne a lehetőség, hogy egy-két ismerős arcot visszahozzanak a varázslóiskolából, némileg megfiatalítva, de azért valahogy el kell fogadtatni és meg kell kedveltetni az új karaktert a rajongókkal. Eddie Redmayne-nek nem esik nehezére, hogy a kissé félénk, de sokat látott főhőst megformálja. Remélhetőleg a további részekben karaktere fejlődni fog, hiszen 5 filmen keresztül unalmas lesz a bátortalan, éppenhogy nem iruló-piruló Göthe. Dan Fogler cseppet sem idegesítő, nem nevezhető feleslegesnek, kellőképpen vicces és szórakoztató, ahogy rácsodálkozik a varázslatra, és egyre jobban belerázódik a helyzetbe. Katherine Waterston jó színésznő és illik Jacob és Göthe duójához, de a show-t mégis a testvérét játszó szexi Alison Sudol Queenie-je lopja el.

Érdekes, hogy a húszas években a varázslók gyakorlatilag pont annyit tudnak, mint a Potter filmekben. Mármint a technika fejlődése eléggé meglátszik az emberi technológiai fejlettségen, de mintha a mágiához köthető dolgok nem fejlődnének az évtizedek alatt. Persze ki tudná megmondani, hogy a muglik által nem ismert „világ” mégis miben másabb, mint később?

David Yates rendező régóta eme franchise-zal tart, nem kizárt, hogy mire végez vele, nyugdíjba vonul. Otthonosan mozog a Potter-univerzumban, de azért ki kell emelni, mintha jobban szeretné az effekteket, nem is spórol „velük”. Látszik, hogy volt ötlet a film mögött, és nem csak úgy mindenféle elgondolás nélkül estek neki. Egészen hangulatos, ahogyan a 26-os New York utcáit és nagy parkját megmutatja. Szépen megmutatja a helyi varázsló-főhadiszállást és még egy mocskos zugivóba is beléphetünk.

Mivel alapvetően egy lényekről írt könyv alapján készült a film, ezért az alkotók meg is mutatják őket. A játékidő egy bizonyos pontján Göthe megmutatja Jacobnak és mintegy nekünk is a begyűjtött állatkákat. Nem mondanám, hogy megtorpan a film, mivel érdekesnek érdekes és egészen élvezetes. Miután körbevezettek a lények között, illetve begyűjtötték a meglógott teremtményeket, az utolsó harmadra még a főgonosz tombolását is meg kell akadályozni.

A bő két órát Yates meglehetősen lendületesen vezényli le. Habár olykor megállunk egy-két helyen, de szinte alig akad egy-két pillanat, amikor ne történne vagy ne mozogna valami a háttérben. Viszont a varázslóellenes közösséggel nagyon nem tudtak mit kezdeni, kár értük, hiszen nagy lehetőség rejlett bennük, akárcsak Jon Voightra és újságkiadójára. Colin Farrellre is figyelhettek volna, hiszen némileg unottan játssza szerepét, szintén kihagyott ziccer, hogy nem fordítottak rá több figyelmet.

Hangulatos, vicces kellemes, olykor szokatlanul sötét hangvételű és még egy csepp „erotika” is belefér. Kifejezetten jó látni, hogy nem rétestészta-szerűnek tűnik, mint A hobbit, valóban el akar és el is tud szórakoztatni. Lehetett volna a történeten faragni vagy éppen a karakterekre jobban odafigyelni, de így is egy jóleső mese kerekedett ki belőle. 70 %

imdb: 8,1
rottentomatoes: 76 %