2

Top 10 – 2018

A kedvetekért idén kicsit előrehoztuk best of-válogatásunkat, vállalva akár azt is, hogy nem mindent láttunk, amit kéne (hiszen a díjszezon még csak most indul be igazán). Jöjjön hát Minime és Nikodémus listája, amint minden megtalálható, ami 2018-ban változatossá tette a moziszezont: gigalátványfilm, képregénymozi, dráma, vígjáték, csendesen bekúszó meglepetés. Jó olvasgatást, s persze várjuk véleményeteket, meglátásaitokat!

Régebbi évvégi top10-es listáink:
2017, 2016, 2015, 2015 legjei, 2014, 2013, 2012 (legjobb),
2012 (legrosszabb), 2011, 2010, 2008, 2007 (Miecs), 2007 (Koimbra)

Olvasd tovább

0

Tarkovszkij kedvenc filmjei

Ma 32 éve, hogy Andrej Tarkovszkij, a filmművészet egyik legnagyobb alakja eltávozott közülünk. Ritkás életművét egyaránt formálta őrületig fokozott igényessége, mély spiritualitása, valamint korának diktatórikus viszonyai. Messze nem volt divat akkoriban még a listázás, ám sikerült rábukkanni a nagy orosz rendező egy nyilatkozatára, melyben felsorolja tíz kedvenc filmjét. Ezzel tisztelgünk előtte.
A lista amúgy tanulságos: ki mit, mennyit látott belőlük? Szerintetek milyen hatással bírnak ezek a filmek manapság?

1. Egy falusi plébános naplója (Robert Bresson, 1951)
2. Úrvacsora (Ingmar Bergman, 1963)
3. Nazarin (Luis Buñuel, 1959)
4. A nap vége (Ingmar Bergman, 1957)
5. Nagyvárosi fények (Charlie Chaplin, 1931)
6. Ugetsu története (Kenji Mizoguchi, 1953)
7. A hét szamuráj (Akira Kurosawa, 1954)
8. Persona (Ingmar Bergman, 1966)
9. Mouchette (Robert Bresson, 1967)
10. A homok asszonya (Hiroshi Teshigahara, 1964)

(Forrás)

0

Ragadozó városok – a kulisszák mögött

Amikor évszázadokkal azután, hogy egy kataklizma, a Hatvanperces Háború elpusztította a civilizációt, felbukkan egy titokzatos fiatal nő, Hester Shaw (Hera Hilmar), aki megállíthatja Londont, a hatalmas, lánctalpakon gördülő várost, amely mindent elnyel, ami az útjába kerül. A dühödt, édesanyja kínzó emléke által motivált lányhoz csatlakozik a Londonból elűzött Tom Natsworthy (Robert Sheehan) és Anna Fang (Jihae), a veszedelmes bűnöző, akinek vérdíj van a fején. Philip Reeve hét év alatt írta meg első regényét, a Ragadozó városokat, amely 2001-ben jelent meg. „A nagy ötlet az volt, hogy lánctalpakon közlekedik egy város – meséli Reeve. – De aztán felmerült a kérdés: ugyan miért közlekedne egy város lánctalpakon? Egyszer csak rájöttem, ennek csak akkor van értelme, ha a nagy lánctalpas város kergeti a kisebbeket, aztán bekebelezi őket, és hirtelen összeállt a kép.” A regény hatalmas siker lett, több rangos díjat nyert, s végül tetralógiává állt össze.

Olvasd tovább

2

Top10 autós franchise

Az ember legjobb barátja… az autó, legalábbis Amerikában biztosan, ahol bizonyos vidékeken kilométereket kell menni ahhoz is, hogy bevásároljunk. Így alakulhatott, hogy az autó arrafelé elsősorban a kőkemény macsóság szimbóluma lett, míg Európában inkább az önállóság és a sebesség szinonimájaként vagy egyfajta művészi-mérnöki alkotásként tekintenek rá. Miközben egy kis sárga Bogárhátú épp most hódítja meg a mozivásznakat, összeszedtük, milyen autós franchise-ok születtek eddig a filmvilágban. (Volt már autós top10-ünk, de az inkább egyedi filmekről szólt.)

írta Nikodémus

Olvasd tovább

1

ŰrDongó (BumbleBee)

írta Minime

Az előző részekről: Transformers, Bukottak bosszúja,
A Hold sötétje, A kihalás kora, Az utolsó lovag.

Talán az idei év utolsó blockbusterének szánt mozijaként érkezett hozzánk a legújabb Transformers kaland, amely elődeivel ellentétben azt ígérte, felhagy a Michael Bay nevével fémjelzett látványos, ám roppantul ötlettelen és sablonos robbantgatásokkal, és megpróbálja minőségi tartalommal feltölteni a legújabb filmes próbálkozást. Christina Hodson forgatókönyvíró és Travis Knight rendező próbálták meg olyan megvilágításba helyezni ezt a mozit, amely immáron kielégítő cselekménnyel és érzelmi oldalról is mélyebb aspektusból ábrázolja az óriásrobotok földi tartózkodását és kalandozásait.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Steve McQueen titka feltárul

„Milliók szerették a filmjeit, de nagyon kevesen ismerik a történetét. (…) Mélyen megindított, amikor Greg Laurie elmesélte nekem, hogyan talált hitet és reményt Steve McQueen élete végén. Mindenki ismeri Steve-et mint amerikai ikont, de kevesen tudnak életének erről a fejezetéről, és én örülök, hogy Greg rávilágított.” (Mel Gibson Oscar-díjas rendező és színész)
„Steve McQueen volt az egyik hősöm kisfiú koromban.” (Franklin Graham)
„Ezt a fajta bizsergést érezzük akkor is, amikor Isten megérinti a szívünket, és kifordít bennünket.” (Ken Mansfield, a Beatles Apple Records volt amerikai menedzsere, producer, szerző)
„Hálás vagyok Gregnek, amiért időt szánt a kutatásra, és arra, hogy megossza a nagy amerikai ikon, Steve McQueen hagyatékát.” (Levi Lusko sikerkönyv-szerző) (Forrás)

Greg Laurie, Marshall Terrill: Steve McQueen – Egy amerikai ikon titka feltárul, Immanuel Alapítvány, 2018, 3750 Ft

0

InterCom hírlevél

BÚÉK közönségtalálkozó

Ahhoz képest, hogy könnyed és játékos, úgy megy, mint az úthenger. Goda Krisztina – a Csak szex és más semmi rendezője – új vígjátéka, a BÚÉK (már a mozikban), elképesztő siker: a szilveszter éjjelén egy baráti társaság bulijában játszódó, meghökkentő fordulatokkal szórakoztató történetet mindössze egy hét alatt már több mint 50 ezren nézték meg, és az érdeklődés nem csökken – úgy tűnik, szájról szájra terjed, hogy ezt a filmet nem szabad kihagyni: új magyar nézettségi rekord készülődik!
A fokozott nézői érdeklődést jelzi, hogy a film színészei (Bata Éva, Törőcsik Franciska, Szávai Viktória, Lengyel Tamás, Elek Ferenc, Hevér Gábor, Mészáros Béla), rendezője, Goda Krisztina és producerei (Geszti Péter és Zákonyi Tamás) egyre több meghívást kapnak, és a premier után sincs alkalmuk megpihenni. Alig egy héten belül Budapestre, Győrbe, Zalaegerszegre, Debrecenbe és Nyíregyházára kaptak meghívást, hogy a vetítés után beszélgessenek a forgatás részleteiről az alkotókkal. A színészek és az alkotók persze igyekeznek minden meghívásnak eleget tenni: ilyen siker után öröm a nézőkkel találkozni!

Olvasd tovább

3

Aquaman

írta Minime

Jelentős promóciós tevékenység, számtalan trailer és hosszabb-rövidebb bejátszás után végre egészben is megérkezett a mozikba a Warner/DC legújabb alkotása. Az Aquaman igazából a kevéssé sikeres Igazság Ligája után, mintegy titkos favoritként kellett volna, hogy lázba hozza a nézőket és felvillantson valami olyat, amit a Wonder Woman kivételével utoljára csak a Nolan-féle Batman-trilógia tudott, és a sokak által lesajnált, de azért a nézők számára meggyőző Öngyilkos osztag (Leto kivételével nekem tetszett) produkált. Itt volt az ideje tehát, hogy a DC nagyvonalúan szórakoztató és látványos legyen, lélegzetelállítóan szegezzen a székekbe és váljon kuriózummá. James Wan foglalhatta el a direktori széket és próbálhatta meg a kissé erőltetett és önmaga elvárásaitól is elmaradó franchise helyes útra terelését.

Olvasd tovább