1

Top 10 – 2015

Koimbra:

top10Azt hiszem a 2015-ös éven egy dologban nagyon is hasonló volt a 2014-eshez. Sok filmet szerettem volna megnézni és mégis tengernyi van, amelyeket pótolni kellene. Az Apolló fia vagy éppen A szoba még nem került a hazai mozikba, de örültem volna, ha eljutottam volna a Victoriára, a Fekete misére vagy éppen A kis hercegre. De jó lett volna, ha esetleg olyan agymenés elé ülök le, mint pl. a Lavalantula vagy pótolni tudtam volna a Heli-t. De így is volt miből válogatni, szóval következzenek a tavalyi év legjobbjai, azaz szerintünk mik voltak a legjobbak 2015-ben.

Régebbi évvégi top10-es listáink:
2015 legjei, 2014, 2013, 2012 (legjobb), 2012 (legrosszabb), 2011,
2010, 2008, 2007 (Miecs), 2007 (Koimbra)

Az U.N.C.L.E. embere –  Eredetileg nem terveztem, hogy bekerül a top 10-be. De a fenébe is, mindig eszembe jut, mosolyt csal az arcomra Kiváló szereposztás, Vikander, Hammer és Cavill szimpatikusak, humorosak, kiválóan működik közöttük az összhang. A film pedig abszolút szórakoztató. A nagy franchise lázban pont ehhez nem készül folytatás? Nagyon sajnálom.

themanfromuncle1

Wyrmood – Mindenképpen szerettem volna betenni egy filmet a B kategóriából is. Kérdés nélkül az ausztrál zombi horror-vígjáték vitte a prímet nálam tavaly. A rendezők nem csupán a tempóval próbálta eladni művét, hanem próbált alakítani a zsáneren és telerakták egészen élvezetes ötletek garmadájával.

Ex Machina – Alex Garland rendezői bemutatkozása, amely nem csak igényes, de elgondolkodtató is. Az újonc rendező kihasználta MI adta eshetőségeket, érdekesnek, olykor meglepően tálalja a helyzeteket és izgalmasan mutatja be a szereplők kapcsolatrendszerét.

Birdman – Bevallom, nem adtam sok esélyt a filmnek. Úgyszólván Alenadro Gonzalez Inarritu „nem az én rendezőm”. Ám ezúttal másképp volt. A rendező beolvasott a szuperhősfilmeknek, lenyűgöző jeleneteket prezentál és Michael Keaton zseniális választás volt a főszerepre. 160.000 dollárból olyan látványt, gore-t, humort és hangulatot kapunk, amelyet nagyobb költségvetésű produkciókban keresve sem találunk

Mad Max: A harag útja – Történet? Fél mondatban összefoglalható. De George Miller olyan sodró lendületű remekbeszabottt két órányi fékeveszett száguldást vezényelt le, ami láttán minden akciórajongó megnyalhatja mind a tíz ujját. Adrenalinpumáló. Székbe szegezett.

Liza, a rókatündér – Magyar film? Köszönöm, de majd pótolom. Egyszer. Valamikor. Sajnos az eltelt évek alatt kevés jó produkciót láttam és szerintem nem én vagyok így ezzel. Azonban tavaly történt valami. Nocsak, jó irányba haladunk? Remélhetőleg igen és bízom benne, hogy sok Lizához hasonló élvezetes darabot fogok látni.

2015-03-Liza-a-rókatündér-TrueMan01-3

Hétköznapi vámpírok – „Az év vígjátéka”- hirdette a poszter. Megszokhattuk, hogy rendszeresen idéznek a forgalmazók a kritikákból, ám ezúttal nagyon is egyet kell értenem. Az áldokumentumfilmes stílusban tálalt albérletben lakó vámpírok történetét abszolút humorosan tálalják. Ügyesen parodizálták ki a vérszívókkal kapcsolatos információkat, szabályokat.

Valami követ – Sajnálatos, de a tavalyi mozikban bemutatott, nagy dérrel-dúrral beharangozott horrorok többsége gyengére sikeredett. Fű alatt, a semmiből érkezett a Valami követ. Mégis hogyan tudsz elmenekülni egy olyan fenyegetés elől, ami ugyan lassan megy, de bárhova is mész, megtalál? Izgalmas és feszült film.

Sicario – Kissé becsapós volt a marketing, hiszen a Sicario nem egy akciófilm és nem Emily Blunt a „főszereplő”. Denis Villeneuve olyan közeget mutat be, ahol a célok elérésének érdekében bármit meg lehet tenni, nincs pardon és senki nem fog bocsánatot kérni senkitől.

sicariokep1

Star Wars: Az ébredő Erő – Nálam az abszolút number one a 2015-ös felhozatalból. Ne vessetek rám követ, de egy percig sem éreztem, hogy remake-et látnék. Engem beszippantott, nagyrészt vigyorogva néztem végig a több, mint két órát. Amikor Han Solo a Millennium Falcon iránytófülkéjébe belépve szélesen mosolyog, már tudtam, hogy nem ronthatják el.

Sajnálatomra a top 10-be már nem fértek be, de említést kell tennem róluk. Az Agymanók hozta a szokásos Pixar minőséget, egyedi ötleteket. Az ajándék egy fordulatos, emlékezetes thriller volt, remélem, Joel Edgerton nem adja alább. Ridley Scott kiválóan adaptálta A marsi regényt, a Mentőexpedíció szórakoztató, vicces és drámai a remek Matt Damonnal. Szomorúan láttam, hogy a Maggie ahogy megérkezett, azonnal eltűnt a palettáról. Az Arnold Schwarzenegger nevével fémjelzett zombidráma ennél többet érdemelt volna. Felettébb szórakoztató és élvezetes volt a Mission Impossible 5, illetve a Kingsman, utóbbiban Matthew Vaughn ismét megmutatta, hogy miképp kell kamerarángatás nélkül, „vágás nélküli” akciójelenetet készíteni. A Whiplasht csupán azért „szórtam ki”, hogy ne legyen túl sok hasonló címünk Nikodémussal, J.K. Simmons lehengerlően hozta a brutális és kegyetlen tanárt. És végül a Late Phases farkasemberes horror-drámát is érdemes megnéznetek, szerintem.

*

Nikodémus:

Listám elég vegyes, hűen a tavalyi, meglehetősen hektikus filmterméshez.

2016-01-top10-2015-4

Star Wars: Az ébredő Erő – Miközben rajongók és fanatikusok, cinikusok és ellendrukkerek még mindig (s valószínűleg örökké) folytatják összecsapásaikat netszerte arról, miképp debütált a messzi-messzi galaxis Disney-verziója, én úgy látom, JJ. Abrams – egyébként messze nem hibátlan – mozijának öt percében több élet, SW-hangulat és vagányság van, mint George Lucas komplett előzmény-trilógiájában. Döcögve-rázkódva, de hazaértünk. Futottak még: Holnapolisz, Bosszúállók: Ultron kora

Az U.N.C.L.E. embere – Igazi kémkavalkád volt idén, s nehéz is választani a sok szépreményű versenyző között. Míg  James Bond és Ethan Hunt kissé sántikáló best of-programot bonyolított, Spielberg pedig ráérős prémiummozit forgatott, Guy Ritchie és Matthew Vaughn alaposan megforgatta a zsánert. A két angol közül nálam előbbi nyert finom európaiságával. Futottak még:  Kingsman, Kémek hídja, Mission: Impossible – Titkos nemzet, Spectre

Ex MachinaAlex Garland filmje óraműpontossággal vezet végig egy bizarr Turing-teszten, egy robot és két ember sajátos játszmáin, a mesterséges intelligencia mibenlétének labirintusán, miközben kamaradrámaként, sci-fiként és kíméletlen modernitás-kritikaként is működik. Íme, az ember: ha teremtővé avanzsál, elkábítja a hübrisz. Futott még: Mentőexpedíció

2016-01-top10-2015-4

Whiplash – Megszállott karakterek alázatos filmezése mindig hálás téma, a tavalyi Oscar-szezon terméséből mégis ez a szögegyenes, elképesztő energiákat mozgósító sztori emelkedik ki, ahol a zene sodró, az indulatok szikrázóak, a tempó őrületes, a dramaturgia azonban egy sportfilmé. Akárcsak a másik két esetben. Futottak még: Foxcatcher, Vadon

A tenger dala (Song of the Sea) – A Pixar látványos tűzijátékkal hódított (a Minyonokat, a Pingvineket és egyebeket hagyjuk), szívemnek mégis sokkal kedvesebb volt ez a hagyományos technikával készült, gyönyörűséges hátterekkel telepakolt, szomorkás családtörténet gyászról, felnövésről és elengedésről. Tomm Moore a Kells titka után ismét nagyot alkotott. Futott még: Agymanók

Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni – Miközben az álomgyár környékén csak úgy tombolnak a young adult-disztópiák, az Én, Earl… dicséretesen kikerüli az összes tinifilmes közhelyet, és szívszorítóan mesél életről, halálról és arról a furcsa érzésről, amikor egyszerre érzed magad boldognak és végtelenül szomorúnak. Liza és a Van valami… pedig szorosan ott lohol filmünk mögött. Futottak még: Liza, a rókatündér, Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan

2016-01-top10-2015-3

Citizenfour – Érezted-e már úgy, hogy minden, de minden összeesküdött ellened, és erről nem szólhatsz senkinek egy árva szót sem? Klasszikus thriller-alaphelyzet, ám ez a kőkemény valóság: Edward Snowdennel együtt döbbensz rá, hogy az orwelli világ itt van, végérvényesen rád köszöntött, és uralkodik rajtad. Nincs ennél döbbenetesebb fordulat. Futottak még: Az ajándék (The Gift), Keresztút (Kreuzweg)

Egy durva év (A Most Violent Year) – Ennek a minden elemében rendhagyó gengszterfilmek a főhőse nem kiszállni akar, hanem még beszállni is erősen vonakodik: Abel (Oscar Isaac) okos, ambiciózus és gerinces ember, a kérdés az, hogy passiójárása hová torkollik. J.C. Chandor delejes képekben és lúdbőröztető hangulatban jár a dolog végére. Futott még: Fekete mise (Black Mass)

2016-01-top10-2015-2

Kis-nagy világ (Synecdoche, New York) – Csaknem nyolc éves már Charlie Kaufman remekműve, ám annak ellenére, hogy csupán tavaly ért el hozzám, kenterbe verte a kiöregedett színész megváltását (Birdman), két idős értelmiségi számvetését (Ifjúság) és az egymásba gabalyodó élethazugságok elhatalmasodását is (Téli álom). Talán azért, mert magáról az életről szól, ahol nincs kerekre megírt forgatókönyv, kidekázott dramaturgia vagy befejezett jellem. Nem, mindig félkészek maradunk, halálunk csak elvágja a filmszalagot. Futottak még: Birdman, Ifjúság, Téli álom (Kis Uykusu)

Saul fia – Felejtsük el most a népmesei diadalutat, a sokaknál sokféle biztosítékot kiverő témát és az egyre növekvő felhajtást: a Saul fia nem ezektől jó film. Fiatal alkotói elég merészek voltak ahhoz, hogy minden fölösleges közhelyet felrúgjanak, és emberi arcot adjanak a felfoghatatlannak, kimondhatatlannak. Nemes Jeles László rendezése gyomorbavágóan kegyetlen és következetes, vállalását könyörtelenül végigviszi: nemhogy menekülőutat, lélegzetet se hagy. Hiába kapálózol, ott vagy, közvetlenül ott, ahol a halál arat – s ami paradox módon valakiben mégiscsak életet csihol.

2016-01-top10-2015-1

Egy komment

  1. Szimpatikus lista! Mindkettő. A Birdmannél az a 160k dollár az mi? Mert a költségvetés valahol 20 millió dollár körül van.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *