3

Foxcatcher

foxcatcher

Évekkel ezelőtt olvastam egy interjút, amiben egy producer arról mesélt, hogy akadnak olyan rendezők, akik karrierjük elején körberajong a szakma és később mindent megtesz azért, hogy a díjátadók állandó szereplője legyen. Néhányan viszont inkább más irányba tekintenek és megpróbálkoznak más műfajjal vagy éppen beleülni egy nagyobb költségvetésű projekt rendezői székébe. Duncan Jones a Hold után vezényelhette le a Forráskódot, majd elkészíthette a WarCraftot. Bennett Miller viszont nagyon szeretne végre Oscart kapni. Tavaly decemberben mutatták volna be a filmet, de a díjszezonra erős mezőny sorakozott fel és „Még nem készült el a film” indokkal elcsúsztatták a premiert. Kár, hogy most sem gyengébb a „konkurencia.”

foxcatcher2

Miller ezúttal is valós történések alapján dolgozhatott. John E. du Pont milliomos birtokán saját birkózócsapatot vezet és irányít, ahová a lecsúszott Mark Schultz olimpiai bajnok szintén meghívást kap. Hiába van a férfinak érme, ég benne a bizonyítási vágy, mindeközben a barátok nélküli du Pont úgy gondolja, hogy pont Schultz lesz az, akivel bensőséges lehet a viszonya.

Miller eddig két mozifilmet tett le az asztalra, a legutóbbiban nem csak a sporton volt a fő hangsúly, a Pénzcsinálóban a nagy amerikai álom is helyett kapott, a Capote-ben pedig egy saját világában élő, kissé különc csodabogár főszereplőt mutatott be. A direktor ezt próbálja meg összemosni, hiszen a kissé pszichónak beállított du Pont birtokán éldegélve, hajtva próbálja megvalósítani saját elképzeléseit. Lehetett volna akár egy izgalmas dráma a küzdeni akarásról, a hőn áhított nagy cél eléréséről vagy éppen egy feszültebb, thrillerelemekkel megtoldott film is. E helyett inkább előszeretettel mutogatja, ahogy a karakterek hosszan néznek maguk elé. Akárcsak a Honfoglalásban Franco Nero. És egy több, mint két órás mű esetében idővel túl sok lesz.

Ha egy színész ki szeretne törni a skatulyából és meg akarja mutatni, hogy többre is képes, mint hasizmát mutogatni vagy éppen cinikus poénbombákat elsütni, akkor a Foxcatcher tökéletes választás számára. Channing Tatum próbál bizonyítani és el is bírna szerepével, de sajnos túl sok segítséget nem kaphatott a rendezőtől és a forgatókönyv sem foglalkozott igazán karakterével. De nem csak az általa játszott Schultz-cal kapcsolatban támadhat hiányérzetünk. Carell szintén szeretné kihozni a maximumot a vagyonos du Pontból, ám őt sem ismerjük meg behatóbban. Ezzel szemben a háttérben maradó Mark Ruffalo játékával abszolút elégedettek lehetünk.

A túlságosan egyhangú, lassú folyású történéseknél meg sem próbálják elérni, hogy mélyebbre ássunk a karakterekben és elgondolkodjunk, hogy épp mi zajlik saját kis világukban. A két fivér és a sajnálni való különc du Pont kapcsolatát mégis sikerült úgy bemutatni, hogy várható az éles pisztolydörrenés. De eléggé hosszúnak tűnik az út, mire ide eljutunk, hiszen sportdrámának túl kevés. Tatum karaktere folyamatosan feszült, már-már egy időzített bombának tűnik, mégis elmarad a nagy bumm és Carell hiába hátborzongató, mégsem válik feszültté vagy izgalmassá a néhol kissé zavaros film. A képek és a zene pedig nem kárpótol a hiányosságokért.

imdb: 7,3
rottentomatoes: 88 %

3 komment

  1. Én másképp éreztem: pont nem Oscar-vadász a film, hiszen nem teszi ki az ablakba a nagy érzelmeket és a jellemfejlődést, inkább sejtet, baljóslatúan. No meg a témája sem igazán Oscar-kompatibilis: arról szól, hogy a vérségi kötelék mennyire meghatározóan romboló tud lenni. Szerintem kitűnő film, bár nem könnyű darab.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *