A magyar film megint jó lesz… – Liza, a rókatündér

írta TrueMan01

Új vendégszerző mutatkozik be blogunkon: TrueMan01 a friss és ropogós sikerű Liza, a rókatündérről írt kritikát, köszönjük neki.

A magyar film 2000-es évektől datálódó válságában tagadhatatlanul fordulópontot jelentett Andy Vajna megjelenése, aki 2007-ben megalapította az etyeki Korda Filmstúdiót, 2011-ben pedig kinevezték a magyar filmipar megújításáért felelős kormánybiztosának. Feladata a Wikipédia szerint „a magyar film megőrzésére, fejlesztésére, állami támogatására és az ezzel kapcsolatos kormányzati tevékenység összehangolására irányuló stratégia kidolgozása” volt. A kicsit hosszúra nyúlt előkészítő szakasz után (gyakorlatilag 2 évig nem mutattak be új magyar filmet!) 2013-ban aztán elkezdtek szállingózni az új éra első termései. Az azóta eltelt időszakban voltak jobb (ide sorolható talán a Megdönteni Hajnal Tímeát és az Isteni műszak) és rosszabb próbálkozások (Coming Out) is, de egy igazán ütős zsánerfilm még hiányzott. Nem vagyok biztos benne, hogy a Liza, a rókatündér óriási kasszasiker lesz (erre inkább az áprilisban érkező Argo 2.-nek van szerintem nagyobb esélye), de Ujj Mészáros Károly filmjének magas színvonalához nem fér kétség. Ezt az imbn-n elért 8,4-es osztályzatán kívül az is mutatja, hogy március elején Portóban, a Fantasporto nemzetközi filmfesztiválon – a 35 éves fesztiválon először magyarként – fődíjat nyert.

A film története: Adott egy fiatal ápolónő, Liza (az imádnivalóan naiv Balsai Móni), aki rajong a japán kultúráért, és keresi az igaz szerelmet ezerrel. A néhai japán nagykövet idős özvegyét ápolja, és egy korábban olvasott japán ponyva alapján „az örök tavaszra vár.” A film egyébként Csudapesten játszódik, egy olyan elképzelt világban, mintha a 60-as években Magyarországon nem köszöntött volna be a szocializmus. Így főhősnőnk minden nap hamburgert eszik és Cosmopolitant olvas. Az egész teremtett világ olyan meleg, kellemes, olyan aprólékosan kidolgozott, hogy szinte lélegzik! A filmben megjelenő reklámok nem bántóak, az előbb említett gyorsétkezde termékajánlói olyan frappánsak, hogy behalsz a nevetéstől! Mikor azonban Liza randijai meglehetősen rosszul sikerülnek – konkrétan elkezdenek hullani körülötte a férjjelöltek, mint a legyek – Liza rájön, hogy ő tulajdonképpen egy elátkozott rókatündér, akibe ha valaki beleszeret, rögtön elhalálozik. Miután a legendában Liza azt olvassa, hogy a szituáció megoldása az öngyilkosság, főhősnőnknek rá kell jönnie, hogyan törheti meg az átkot, mielőtt túl késő lesz.

A Liza… műfaja szerint elsősorban fekete komédia. A humor forrását egyfelől Liza pasijelöltjeinek ügyetlen próbálkozásai jelentik, másfelől azokból a helyzetkomikumokból fakadnak, amelyek Liza partnereinek változatos elhalálozásaiból fakadnak. Ezek önmagában nem lennének viccesek, de amikor már a 10. mellékszereplő dobja fel a talpát, önkéntelenül is mosolyra húzódik a szánk. Ezen a ponton egyébként kicsit át is megy melodrámába a film, de ezen hamar túl is lendül. A filmnek azonban van egy harmadik humorforrása is: a verbális poénok. Ezek többnyire a Mekk Burgerben hangzanak el, illetve a nyomozást vezető Reviczky Gábor szájából, akinek beszólásai ugyan egy kaptafára épülnek, de így is mindig betalálnak.

A mellékszereplők közül mindenképpen ki kell emelnem David Sakurait, aki egy fiatalon elhunyt japán beat-énekes szellemét játssza türkizkék zizzenős öltönyben (külön pluszpont a jelmeztervezőnek!). Ő az, aki a film zenei betéteiért is felelős, és aki nélkül a film nem lenne az, ami. (Ő azonban más szempontból is fontos szereplő, de ha ennél többet mondanék, az már komoly spoiler lenne!) A további mellékszerepekben egyébként olyan sztárokat láthatunk még, mint a sajnálatosan alulfoglalkoztatott Schmied Zoltán, Szabó Győző vagy Bede Fazekas Szabolcs Zoltán zászlósként.

A film kevés negatívumai között meg kell említeni néhány kisebb üresjáratot, és azt, hogy ha már ilyen bizarr irányba terelték a film végkimenetelét, lehettek volna talán még bátrabbak, hiszen a történet elbírt volna még egy-két csavart, egy még sötétebb tónust. Így a korhatár besorolása (16-os karika) kicsit meglepő, ha ezt jobban kihasználják, talán egy újabb magyar filmklasszikussal gazdagodunk. Ennek ellenére a film így is remek, és beváltja a hozzá fűzött reményeket. Érdekes módon tehát míg a dél-afrikai Neill Blomkampnak a Chappie-vel nem sikerült a különböző műfajokból építkező filmjét egyben tartania, Ujj Mészáros Károly filmje ügyesen lavírozik a vígjáték, a romantikus szerelmi történet, a horror és néha a fantasy műfajai között.

A cikk elején említett díjat egyébként korábban többek között David Cronenberg, Luc Besson, Danny Boyle és a most Oscarral díjazott Alejandro G. Iñárritu kapta meg. A Liza, a rókatündér ismeretében hasonló sikereket kívánok ezek után Ujj Mészáros Károlynak is!

80%