Öt éjjel Freddy pizzázójában – A kulisszák mögött

Túl tudsz élni öt éjszakát? A kultikus horrorvideójátékból vérfagyasztó moziesemény lett: a Blumhouse – a M3GAN, a Fekete telefon és A láthatatlan ember gyártója – elhozta a filmvászonra az Öt éjjel Freddy pizzázójábant. A történet hőse Mike (Josh Hutcherson), aki nincs a legjobb passzban: gondoskodnia kell húgáról, a tízéves Abbyről (Piper Rubio), miközben gyötri öccse emléke, aki egy évtizede eltűnt, és az esetre máig nincs magyarázat. Mivel nemrég elbocsátották és muszáj munkát találnia, hogy Abby gondviselője maradhasson, Mike elszegődik éjszakai biztonsági őrnek egy bezárt tematikus étterembe, a Freddy Pizzázójába. Hamarosan rájön, hogy ezzel a pizzázóval valami nagyon nem stimmel. Vanessa Shellyvel, a helyi rendőrrel (Elizabeth Lail) az oldalán Mike egyre mélyebbre merül az éjszaka természetfeletti rejtelmeibe, míg végül szavakkal leírhatatlan rémálom kellős közepén találja magát.

Ahol a megszállott plüssállatok táncolnak

Scott Cawthon játékfejlesztő csaknem egy évtizeddel ezelőtt komoly dilemmába került. Játékprojektjei nem voltak sikeresek, ezért kétségek között hányódott: lehet, hogy abba kellene hagynia az egészet, hogy valami mással foglalkozzon? Egyik este Cawthon egy kritikába botlott, amely legutóbbi játékát, a Chipper & Sons Lumber Co.-t döngölte agyagba, mondván, hogy a családbarát játék animatronikus plüssállatoknak tűnő karakterei „önhibájukon kívül rémisztőek”. Ekkor Cawthonnak megvilágosodása támadt: mi lenne, ha most már direkt rémisztő szereplőket találna ki? (A Chipper & Sons Lumber Co. plüssmackó jellegű hősei családi vállalkozásban fakitermelő üzemet menedzselnek az ültetéstől a deszkák értékesítéséig, és viccesnek szánt interakciók keretében üzletelnek az erdő lakóival. – a ford.) A megvilágosodás eredménye a Five Nights at Freddy’s (FNaF) című horror-videójáték lett, ahol a játékos Mike, az éjszakai biztonsági őr bőrébe bújhat, aki a bezárt Freddy Pizzázója nevű vendéglátóhelyet felügyeli. A játékosok gyorsan rájönnek, hogy a pizzázó retró animatronikus állatfigurái, amelyek hajdan a közönséget szórakoztatták a színpadon – Freddy, Bonnie, Chica és Foxy – halálos veszélyt hordoznak, mert éjfél és reggel hat között életre kelnek. Cawthon 2014. augusztus 8-án adta ki a kattintgatós túlélőjátékot, és azonnal bombasiker lett, amiben szerepet játszott, hogy a legnépszerűbb youtuberek is turbózták az ismertségét. Gyorsan jöttek a folytatások, és Cawthon globális franchise-t épített, amit kilenc önálló videójáték, különféle aljátékok és terjedelmes könyvsorozat, továbbá játékfigurák, partikellékek és ajándéktárgyak alkotnak. „Meg sem próbálom teljesen felfogni, hogy ezek a karakterek és történetek miért vonzzák évek óta a közönséget – mondja Scott Cawthon. – Csak teszem a dolgom, és igyekszem nem elcseszni.”

Elkerülhetetlen volt, hogy Hollywood bejelentkezzen az értékes portékáért, de Cowthon érthető módon óvatos volt, mert az álomgyár nem éppen arról híres, hogy videójátékokból pazar filmeket tudna csinálni. Ám Jason Blum, a Blumhouse filmes horrorbirodalom alapítója biztos volt abban, hogy nem vallanak szégyent, ha a Freddy-franchise a mozivászonra költözik. „Ez tökéletes volt projekt volt a Blumhouse számára – mondja a producer. – Ezek a videójátékok rémisztőek, viccesek és szórakoztatnak, világszerte minden korosztályban hatalmas rajongótáboruk van, amelynek tagjai a filmnek köszönhetően feloldódhatnak a nagy közös élményben.” „Scott-tal vagy tíz éve beszéltünk először – emlékszik vissza Blum. – Korábban már próbált egy filmet összehozni egy másik céggel, ezért nagyon szkeptikus volt. Ám a közös munka során egyre jobban bízni kezdtünk egymásban, és a végén tökéletes munkakapcsolat alakult ki közöttünk. Remélem, ez csak az első közös filmünk, és sok követi majd.” Cawthon szerint Blum azért járt sikerrel, mert hű maradt az alapanyaghoz és tiszteletben tartotta az ő megérzéseit. „Az volt az elsődleges cél, hogy megfeleljünk a rajongótábor elvárásainak – mondja Cawthon. – Persze nagyon fontos, hogy ez a film azoknak is élvezhető legyen, akik nem ismerik a franchise-t, de neki se láttunk volna a munkának, ha nem lennének a rajongók, akik a kezdetektől velünk vannak.”

Cawthon megírta a forgatókönyv első változatát, Blum pedig megkereste azt a szakembert, aki összefogja az egész vállalkozást. Emma Tammi rendezőre esett a választása, aki már jó ideje a Blumhouse-nak dolgozik. Tammi olyan filmet akart készíteni, ami rémisztget és szórakoztat, de mély érzelmeket is ébreszt. „Az ember azért néz Blumhouse-filmeket, hogy jól megijedjen – magyarázza a rendező. – Ám hősünk, Mike nagyon súlyos múltbéli traumával vág neki ennek a kalandnak, ami sokkal dermesztőbbé teszi az új borzalmakat. Küzdenie kell a szégyennel és a bűntudattal, és nem talál nyugalomra. Ehhez jön a rémek keltette elviselhetetlen feszültség a pizzériában, pont úgy, mint a játékban, és egy kis humorral is meghintettük a sztorit. Mindezek a hatások összetett élménnyé lényegülnek. Remélem, a közönség jól fog szórakozni, és az átélt érzelmi utazás még sokáig velük marad.” „Többeknek is beletörött a bicskája a történetbe, mert nem tudtak mit kezdeni vele – mondja Cawthon. – Tammi volt az első, aki össze tudta rántani az egészet, mert érzelmeket vitt bele, s ezáltal izgalmassá tette a karaktereket.” Cawthon forgatókönyvének átdolgozásakor Seth Cuddeback forgatókönyvíró csatlakozott Tammihez. „A FNaF világa rendkívül összetett – mondja Cuddeback. – Mélyen behatoltam a nyúl üregébe a munka során. Bár a film az első játékon alapul, meg kellett értenem a franchise egész világának működését. Amikor kezdtem rendesen beleélni magam, mit mondjak, eléggé kiütött.”

Bár a több mint kétméteres animatronikus karakterek önmagukban is félelmetesek és magukra irányítják a figyelmet, Tammi és Cuddeback tisztában voltak vele, hogy a történet emberi dimenziójának kell előtérbe kerülnie. „Filmünk lényegében a kísértetkastélyos alműfajba tartozik, de az egész ijesztgetés nem tudna működni, ha nem tudnánk együtt érezni a karakterekkel, különösen a főhőssel, Mike-kal – magyarázza Tammi. – Ő teszi átélhetővé számunkra a rettegést.” „Filmünk a videójátékra épül, de azért ennél sokkal több – teszi hozzá Blum. – A biztonsági őr túl akarja élni az elátkozott hely borzalmait, az igazi átok azonban belülről nyomasztja. Háttérbe kell szorítania a múltat, hogy a jelenre koncentrálhasson, mert meg kell mentenie a kishúgát.” Tammi valóságos kincsesbányának találta a cselekmény fő helyszínét, a hajdan szebb napokat látott tematikus pizzázót: „Bizonyos mértékű nosztalgia fogja el az embert, ha ilyet lát, ezt pedig mindenki át tudja érezni. Ezek a helyek viccesek, de kényszeredett mosolyunk mögött szorongás bujkál.”

Miután elkészült a forgatókönyv, mindenki egyetértett abban, hogy csak a Jim Henson’s Creature Shop tudja tökéletesen megalkotni a film animatronikus szereplőit. A cég nevéhez olyan produkciók fűződnek, mint a Sesame Street, A sötét kristály, a Tini Nindzsa Teknőcök és a Babe. „A Henson-féle filmeken és tévésorozatokon nőttem fel, és mindig lenyűgözött, hogy a különféle bábuknak saját lelke van – mondja Tammi. – Képesek életre kelni, fura és bizarr lények, pont, amilyenekre a mi filmünkben is szükség volt.” Embert próbáló, munkaigényes feladat volt úgy megalkotni a pizzázó ijesztő bábuit, hogy mindegyiküknek külön egyénisége legyen. „Hihetetlen kézműves munka folyt – meséli Tammi. – Be-beugrottam Hensonék műhelyébe, hogy megnézzem, hol tartanak, és az egyik sarokban mindig éppen összeraktak valamilyen animatronikus karaktert, a másikban pedig varrták a ruháját. Mindent kézzel csináltak, mint egy régi cipészműhelyben, elképesztő ilyesmit látni manapság.” A robotmeghajtású bábuk elkészítése nagyban megkönnyítette a színészek munkáját. „Valódi interakciók zajlottak le a bábukkal – magyarázza a rendező. – A színészeknek nem odaképzelt partnerekkel kellett játszaniuk, így sokkal természetesebbek és hitelesebbek lettek a jelenetek.” A film alkotói ezzel visszatértek a közelmúltba, a tematikus családi éttermek és a családi filmek fénykorába. „Akkoriban leginkább analóg trükkökkel éltek, vagyis díszleteket-maketteket építettek és bábukkal dolgoztak – magyarázza Tammi. – A tematikus pizzázókban pedig, amelyek a nyolcvanas években élték fénykorukat, az animatronikus bábuk mindig darabosan mozogtak és csodálatosan tökéletlenek voltak. Ennek a korszaknak is szerettünk volna emléket állítani.”

A karakterek – Mike: Josh Hutcherson

Mielőtt leszerződött volna a filmre, Hutcherson nem ismerte a FNaF világát, de aztán gyorsan fejest ugrott bele. „Nagyon ijesztő és feszült ez a játék – mondja a színész. – Aztán megismerkedtem a rajongótáborral, és rájöttem, milyen hatalmas ez a nem evilági univerzum.” Mike 12 éves volt, amikor öccsét, Garrettet (Lucas Grant) elvitte magával egy férfi a parkban, miközben Mike és szülei szinte karnyújtásnyira voltak. Mike-ot azóta nem hagyja nyugodni az esemény emléke, és egyre csak az öccsét és az elrablóját keresi. Még álmában is. Nemrég ő lett a húga, Aby (Piper Rubio) gondviselője, de közel áll ahhoz, hogy elveszítse ezt a jogát, mert a múlt árnyai miatt egyetlen munkahelyén sem képes sokáig megmaradni. Hutcherson őszinte érzelmeket vitt a karakterbe, végül ezért őt választották a szerepre. „Számos kiváló színészt néztünk meg, akik a maguk megközelítésében hozták Mike-ot, de végig úgy tűnt, hogy Josh a mi emberünk – mondja Emma Tammi. – Ösztönösen azt a karaktert állította elnénk, akit mi Mike-nak elképzeltünk. Josh-nak hihetetlen tehetsége van ahhoz, hogy Mike-ot normális emberként ábrázolja, kerüljön bármilyen szélsőséges helyzetbe.” Hutchersonnak hatalmas élményt jelentett, hogy a legendás Jim Henson animatronikus kreatúráival játszhatott együtt. „Szó szerint leesett az állam. Félelmetes volt, ahogy életre keltek a szemem láttára, és nem volt nehéz eljátszanom, hogy a frászt hozzák rám, mert megfelelő megvilágításban tényleg egészen rémisztőek.”

Vanessa Shelly: Elizabeth Lail

Vanessa Shelley a helyi rendőr, akinek járőrözési útvonalába régóta beletartozott a bezárt pizzázó is. Vanessa kezdetben nincs elragadtatva attól, hogy Mike az új biztonsági őr, mert tudja róla, hogy hajlamos munkaidőben elaludni. Ám ahogy jobban megismeri a férfit, kezdi egyre rokonszenvesebbnek találni, elmeséli neki a pizzázó történetét, és Mike segítőtársául szegődik, amikor arról hall tőle, hogy a molyette bábuk furcsán viselkednek éjszakánként. Elizabeth Lail kapta Vanessa szerepét, amiért családon belül is bónuszpontokat kapott. „Az unokahúgom nagy rajongója ezeknek a játékoknak – mondja a színésznő. – Amikor elmondtam neki, hogy enyém a szerep, ő elújságolta a barátainak, és az egész társaság teljesen bezsongott. Ezeket a karaktereket a világon mindenhol ismerik, ezért nagyon menő, hogy olyan projektben vehettem részt, aminek ekkora rajongótábora van.” „Vanessa több szempontból is a történet legösszetettebb karaktere – mondja Tammi. – Ő a jó zsaru, de titokban forral valamit. Elizabeth-nek az a nehéz feladat jutott, hogy hiteles és kedvelhető személyiségnek mutassa Vanessát, és ne karikatúraként ábrázolja. Elizabeth tökéletesen megoldotta ezt a feladványt.” „Elizabeth Lail eredeti megközelítésben mutatta be azt a karaktert, aki látszólag erős, de belül fájdalom gyötri, és kétségek közt hányódik” – hangsúlyozza Scott Cawthon.

Abby: Piper Rubio

Amióta Mike a tízéves húga gondviselője lett, bonyolultabbá vált a kapcsolatuk. A kellemetlen helyzet miatt a lány még inkább magába fordul, ideje nagy részét azzal tölti, hogy rajzokat készít egy csak általa ismert misztikus birodalomról. Miután Mike új munkát talál, azt veszi észre, hogy különös átfedés van a Freddy pizzázójában sorjázó szokatlan események és a rejtélyes rajzok között. A két testvérnek le kell küzdenie nézeteltéréseit, hogy közösen kideríthessék, miért kelnek életre a pizzázó animatronikus bábui. Piper Rubio kapta meg Abby szerepét. A stáb legifjabb tagjának elkerekedett a szeme, amikor meglátta az animatronikus szereplőket. „Azt mondta: azt hittem, zöld szkafanderes emberek lesznek, mint a számítógépes trükköknél – meséli Tammi. – Teljesen odáig volt, hogy életnagyságban fog találkozni Freddyvel, Chicával, Bonnie-val és a Foxyval. Mindig megölelte őket a forgatási nap kezdetén, ahogyan a végén is.” Rubio számára öröm volt a munka, de Tammi azért igyekezett a szárnyai alá venni, tekintettel a film időnként nagyon ijesztő jeleneteire. „Emma mindig hozott nekem egy szivárványos plüssbaglyot, hogy ne féljek, Owennek neveztem el – meséli az ifjú színésznő. – De később megkértem, hogy ne hozza, mert karakterben akartam maradni.”

Jane: Mary Stuart Masterson / Maxine: Kat Conner Sterling

Jane, akit Mary Stuart Masterson alakít, Mike és Abby nagynénje. Azóta állandó szereplője az életüknek, amióta a testvérek önállósodtak. Jane tolakodó és agresszív, és nagyon ellenzi, hogy Mike gondoskodjon Abbyről, olyannyira, hogy ez ügyben elkezdett hivatalos panaszokat is benyújtani az illetékeseknél. Jane váltig állítja, hogy azért ágál egyfolytában, mert Abby érdekeit tartja szem előtt, ám lehet, hogy mögöttes szándék vezérli.

Maxine (Kat Conner Sterling), akit mindenki csak Maxnek szólít, Abby bébiszittere, amíg Mike dolgozni van. Lelkiismeretesen gondoskodik a kislányról, de közben csöndben aggódik, mert mintha Mike kezdene szétesni, és tartani lehet attól, hogy emiatt nem tud majd megfelelően törődni Abbyvel. Max szándékai őszinték, de könnyen tudják őt manipulálni olyan emberek, akik nem a legjobbat akarják Mike-nak és Abbynek.

Steve Raglan: Matthew Lillard

Az lenne a dolga, hogy segítsen Mike-nak munkát találni, ám Steve Raglan, az önelégült karriertanácsadó szemernyi együttérzést sem táplál a munkanélküliek iránt. Matthew Lillard horrorlegenda, az eredeti Sikoly sztárja alakítja a férfit, aki perverz örömét leli abban, ha kiszolgáltatott embereket, mint amilyen Mike is, kellemetlen helyzetbe hozhat. Steve ajánlja Mike-nak az éjszakai munkát a pizzázóban, aztán kivárja, akár a pók a hálójában, amíg a férfi vonakodva belemegy a dologba. „Matthew Lillard volt az első számú célpont a hosszú listámon – mondja Scott Cawthon. – Klassz emlékeim voltak róla a Sikolyból, amit vagy hússzor megnéztem moziban az egyetemi haverjaimmal. De igazán csak akkor jöttem rá, hogy ő kell nekem, amikor egy közeli barátom elmesélte, milyen jó fej a rajongókkal a különféle közönségtalálkozókon.” „Matthew megszerzése nagy ajándék volt a film számára – mondja Tammi. – Szédült és vibráló karakterrel gazdagította a szereplők kínálatát, mert pontosan tudta, mi kell az Öt éjjel Freddy pizzázójában rajongóinak.” Lillardot leginkább horrorfilmekből ismeri a közönség – 13 kísértet, Scooby-Doo, Sikoly – és régi álma vált valóra, amikor visszatérhetett a műfajba. „Régóta vártam egy ilyen lehetőségre – mondja a színész. – Tudom, mit jelenet egy Jason Blum-filmben szerepelni, ahogyan azt is, mennyire szereti a közönség azt a márkát, amit létrehozott.”

Az animatronikus karakterek

Emma Tammi rendező és Andy Dylan kaszkadőr-koordinátor vezetésével egy hónapig próbált a bábművészek, animátorok és kaszkadőrök csapata a forgatás előtt, hogy élesben már minden flottul menjen. Scott Cawthon rendszeresen ott volt a forgatáson az Öt éjjel… két lábon járó enciklopédiájaként, hogy tanácsai révén a film minél pontosabban megjelenítse a videójáték világát. A legszofisztikáltabb animatronikus figura, Foxy működtetéséhez hat bábművész kellett, akik külön mozgatták az arcát, a fejét, a törzsét, a karját és a lábát. Minden bábunak több változata készült, külön az akciójelenetekhez és külön a kifinomult „színészi” feladataik számára. Artie Esposito, a bábművészek vezetője a játék iránt rajongó tízéves fiától kért rendszeresen eligazítást, hogyan mozogjanak az animatronikus karakterek.

UIP Dunafilm