Dungeons & Dragons: Betyárbecsület – A kulisszák mögött

Egy sármos tolvaj és különc kalandorokból álló bandája nagyszabású akciót tervez egy elveszett ereklye megszerzéséért, de a dolgok veszélyesen kisiklanak, amikor rossz emberekkel húznak ujjat… A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület a legendás szerepjáték gazdag világát és játékos szellemét ülteti át a mozivászonra ezzel a fergeteges és akciódús kalandfilmmel.

Minden szerepjáték szépapja, a Dungeons & Dragons egy egész generáció számára definiálta újra a kaland fogalmát. A Gary Gygax és Dave Arneson által táblajátékból és történetrögtönzésből összegyúrt játékhibrid baráti társaságokat küldött izgalmas kalandokra, amelyeket a Kalandmester álmodott meg. A játékosok különböző fajú és képességű alteregók bőrébe bújhattak, hogy mérhetetlen veszélyeket rejtő küldetésekre induljanak, amelyek órákig, napokig, hetekig is eltarthattak. Nem minden karakter úszta meg ép bőrrel. Elképesztően izgalmas volt, és bárki beszállhatott, csak határtalan képzelet és egy marék sokszögű műanyag dobókocka kellett hozzá.

A fenomenális játék, aminek lett egy újabb nagy dobása

A játék ellenállhatatlanul belopta magát a fantasyrajongók szívébe, két leendő filmest, Jonathan Goldsteint és John Francis Daley-t (Éjszakai játék) is beleértve, akik elszánt D&D-játékosként nőttek fel. Most jött el az idő, hogy az író-rendező páros a mozivásznon is életre keltse a fantasztikus kalandot. Ez a Dungeons & Dragons: Betyárbecsület. Egy majdnem 50 éves legendát embert próbáló munka mozilátványossággá alakítani, Goldstein és Daley számára azonban testreszabott feladat volt. Jól ismerték a játékot, és bizonyították már tehetségüket, hiszen zajos sikerű vígjátékokat és hőstörténetet is jegyeznek. Ők írták a Förtelmes főnökök és folytatása, valamint a Pókember: Hazatérés forgatókönyvét, és együtt rendezték a több díjjal elismert Éjszakai játékot. Jeremy Latcham producer, aki 13 évig volt a Marvel Studios egyik kulcsembere, biztos volt abban, hogy megtalálta a maga embereit a D&D filmadaptációja számára. Végül is ő volt az, aki a duót a legutóbbi Pókember-film forgatókönyvének megírására szerződtette.

A D&D mozi roppant izgalmas és szertelenül vidám, ám élet és halál nagy kérdéseivel foglalkozik. A történet elején Edgin, a sírnivalóan derűlátó bárd és hűséges barátja, Holga, a barbár harcos a hírhedt Revel’s End tömlöcében sínylődnek. A páros korábban derék tolvajok vidám társaságának volt a vezetője, a dolgok azonban rosszra fordultak egy balul sikerült rablás miatt. Elárulta őket a gonosz Forge Fitzwilliam, miután szövetkezett Sofinával, a nagy hatalmú varázslóval. Edgin lányát, Kirát Forge a gyámsága alá vette Téltelen kevély városában, ahol Sofina segítségével ő lett az úr. Ha Edgin valamiben igazán jó, az a tervek kovácsolása. Párás szemmel emlékezik azokra a boldog napokra, amikor kesztyűt horgolt Kirának, ő viszi a prímet a rabtársak dalárdája élén, és merész szökési tervet forral, hogy visszaszerezhesse, ami az övé, és bosszút állhasson Forge-on. Ám a szökés jelenti a legkisebb gondot. Edgin és Holga kiszabadulásuk után nyaktörő utazásra indulnak, amelyen csatlakozik hozzájuk Simon Aumar, a tétova varázsló, Xenk Yendar, a lelkes lovag és a fapofa Doric. A kalandorok igaz barátságot kötnek egymással, küldetésük pedig egyre veszélyesebbé válik, mert nem csupán Forge-dzsal akasztanak tengelyt, hanem a veszedelmes Vörös Varázslók haragját is fejükre vonják, akik hatalmukba akarják keríteni Faerun földrészét. A rémuralomra törő gonosz varázslók fel akarják állítani a holtak seregét, hogy zűrzavarral és nyomorúsággal árasszák el Téltelen királyságát.

„Már elsőre is öröm volt olvasni a forgatókönyvet – mondja Latcham. – Ez az öröm abból fakad, ahogyan családot formálnak a szereplők, kibomlik a látványos kaland, és mindent elönt a harsány humor, ami Jonathan és John védjegye.” Amikor az utolsó simításokat végezték a forgatókönyvön, a szerzők erősen odafigyeltek arra, hogy tökéletes legyen az egyensúly az akciófilmes vonulat és a karaktervezérelt drámai vígjáték között, miközben szigorúan betartják a Dungeons & Dragons szabályait. Ugyanakkor úgy kellett megalkotniuk a filmet, hogy azoknak is izgalmas legyen, akik egyszer sem gurítottak még húszoldalú dobókockával, ezért eredeti, lebilincselő fantasyt álmodtak vászonra, amely méltán állítható párhuzamba a műfaj legnépszerűbb filmjeivel és tévésorozataival. „A nyolcvanas években gyerekeskedtem, és ez a film az akkori mozik hangulatát idézi – mondja Chris Pine főszereplő és executive producer. – Van benne egy csipetnyi A herceg menyasszonyából, a Kincsvadászokból, a Gyalog galoppból, és az újabb produkciók közül a Trónok harcából is. Ezt a sok különböző tónust és színt sikerült egyetlen vidám filmmé összegyúrni. Klasszikus hőstörténet, amelyben egy csapatnyi csodabogár megpróbál jót s jól tenni.”

Kalandorok, sorakozó!

Edgin Darvis, a hetyke, extrovertált bárd még a legkétségbeejtőbb helyzetekben is képes megtalálni, aminek örülni lehet. „A legnagyobb slamasztikából is képes kivágni magát – magyarázza a karaktert megformáló Chris Pine. – Olyan benyomást kelt, hogy mindenre fel van készülve, pedig erről szó sincs, folyton improvizál. Szerintem ettől olyan rokonszenves tolvaj.” Minden lélegzetelállító kalandnak szeretetreméltó hősre van szüksége, és Edgin e téren nagyon szépen teljesít: egyben tartja a családdá formált szedett-vedett társaságot, amely összeverődött az oldalán. Pedig Edgint kísértik a múlt árnyai – valaha a Hárfások nemes köréhez tartozott, amely a zsarnokság ellen küzdött és védelmezte a gyengéket. Edgin azonban összeütközésbe került Thay gonosz Vörös Varázslóival, és ezzel akaratlanul tragédiát szabadított magára: megölték feleségét, Ziát, ő pedig visszavonult, hogy egyedül próbálja meg felnevelni lányát. Holgával kötött barátsága segít neki abban, hogy feldolgozza veszteségeit, és egyre nagyobb örömmel váljon a tolvajlás és a furfangos félrevezetés mesterévé. Pine hatalmas színészi tehetségének köszönhetően ellenállhatatlanul megnyerő karaktert teremt, akit ugyanakkor sebzett léleknek formál meg, így téve hús-vér figurává a főhőst. „Edginben megvan ez a bizonyos ’tehettek nekem egy szívességet’ hozzáállás – magyarázza Latcham. – Isteni humorral van megáldva. Meggyőződése, hogy csodás tervekkel áll elő, pedig alig működik közülük valamelyik. Pont attól olyan szeretetreméltó, hogy nagyokat koppan, de mindig újra és újra megpróbálja. Van benne valami, amitől szüntelenül drukkolunk neki.”

Pine számára ismerősek a nagyszabású filmek – James T. Kirk kapitányt alakította J.J. Abrams Star Trek-trilógiájában, a Wonder Woman-filmekben pedig a szuperhősnő jobbkezét, Steve Trevort játszotta –,  a D&D világa azonban új volt neki. Elhatározta hát, hogy kipróbálja, és a játék azonnal magába szippantotta. „Az egész család összeült – a szüleim, a húgom, az unokaöcsém és a két Kalandmester, aki a játékot irányította –, és teljesen rákattantunk – meséli Pine. – Hihetetlenül kreatív játék, mert a teljesítményen és a bele fektetett energián alapul, bármi megtörténhet, nem kell visszafognod magad, és mindvégig halálian szórakozol. Rengeteg mindenre megtanít: a bajtársiasságra, a barátságra, stratégiaalkotásra és a csapatépítésre. Tiszta öröm az egész.”

A ’tiszta öröm’ talán nem a legmegfelelőbb kifejezés, ami eszünkbe ötlik, ha jellemezni szeretnénk Edgin honfitársát, Holga Kilgore-t, az ádáz barbár harcost. Holga csodálatos, halálos és félelmetes, de mindenekelőtt örökké hűséges azokhoz, akiket szeret. „Edgin mintha csak a bátyja lenne – mondja Michelle Rodriguez a karakteréről. – Magának sem vallaná be, de ha rá is igaz, hogy ha kitaszít a világ, és valaki mégis elfogad, az csodálatos dolog, és áhítattal tölt el.” Edgin és Holga kapcsolatának egyik alappillére, hogy mindketten odavannak Edgin lányáért, Kiráért. „Csodálatos gyermek, és a véletlen úgy hozta, hogy együtt nevelik – mondja Rodriguez. – Imádják a kislányt, és ez viszi őket előre a történet során: vissza akarják kapni Kirát.” Rodriguez legismertebb karaktere Letty a Halálos iramban-filmekben, de több mint évtizedes pályafutása során számos más produkcióban bizonyította, hogy karizmájának és sportos alkatának köszönhetően arra hivatott, hogy félelmetes és megállíthatatlan harcosokat alakítson. Holgából a harcmezőn előtör elfojtott haragja, amitől szinte emberfeletti erőre és szívósságra tesz szert. „Michelle rendkívül kemény személyiség, ami áthatja az általa alakított karaktereket – magyarázza Latcham. – Most is kegyetlenül menő csajt hoz a történetbe, mindenki odalesz érte.”

Xenk Yendar, a jóképű lovag legalább olyan jól ért a kardforgatáshoz, mint Holga, egész lénye a megtestesült hősiesség, nélkülözhetetlen társ a nagy kalandban, a féltékeny Edgin pedig a plafonon van tőle. „Xenk a tökéletes férfi, és mivel Edgin önmagát tekinti annak, a feszültség borítékolva van – magyarázza Pine. – Nem tud kibékülni a ténnyel, hogy Xenk ilyen jól van összerakva. Edgin ezért igyekszik minél jobban visszanyesni a csávó szárnyait – csakhogy tudománya e téren csődöt mond.” Xenk fiatal külseje ellenére nagyon öreg, mert arra ítélte egy átok, hogy szinte örökké éljen, miután hatalmas szerencsével túlélt egy szertartást, amely Thay lakóit élőhalottakká változtatta. A karaktert Regé-Jean Page alakítja, aki A Bridgerton család című tévésorozat főszereplőjeként robbant be a köztudatba. „Xenk nagyon öreg ember, aki egy fiatal és életerős férfi testébe van bezárva – magyarázza Page. – Hősiességre született. Felháborítóan becsületes és erkölcsös, tökéletes lovag a szó eredeti értelmében. A D&D világában az a lovagok sajátja, hogy túlságosan hősiesek és szeretnek is ezzel feltűnősködni. Xenkkel kapcsolatban az a poén, hogy mindez megvan benne, de halvány fogalma sincs róla. Folyton kiakasztja a csapat tagjait, mert látványosan ő a nagy hős, miközben a többiek nem egészen azok.”

Xenk szinte túlcsordul az önbizalomtól, Simon Aumar, a félig manó varázsló viszont nem. Gyakran még az alapvető mágia is kifog rajta, pedig ereiben varázslóvér csörgedezik – ugyanis a nagy mágus, Elminster Aumar leszármazottja. „Kételyek gyötrik a varázserejével kapcsolatban – magyarázza a karaktert játszó Justice Smith (Jurassic Park: Bukott birodalom). – Sikerült bemesélnie magának, hogy soha nem lesz belőle nagy varázsló, lubickol az önmarcangolásban, és mutatványait pitiáner tolvajlásra használja.” Ám Simon meglepő módon képes elfogadni a tényt, hogy nem tökéletes. „Tetszik benne, hogy nem izgatja magát különösebben emiatt – mondja Smith. – Már helyretette magában, hogy hol tart, és nem akar más lenni, mint ami. Ám az mégis probléma a történet során, hogy nem tudja mindig a maximumot kihozni magából.”

A tökéletlen társaság utolsó tagja Doric, akit Sophia Lillis alakít (Az, Ez így nem oké). Mivel tiefling, görbe szarvak ékesítik a koponyáját, druidaként pedig a természettől nyert varázserővel bír. Kézre csatolt parittyával indul csatába, és harc közben különféle állatokká képes változni. Ő a csoportban a fapofa is – pontosabban mondva az igazmondó alakváltó. „A csapat tagjai mindent fölrobbantanak és szörnyű terveket kovácsolnak, ezért kell egy rezzenéstelen fapofa is, aki azt mondja, ’hát ennek semmi értelme’ – magyarázza Lillis. – Ahogy Doris meg van írva, tényleg vicces karakter, mert az benne a poén, hogy látszólag ő az egyetlen, akinek nincs humorérzéke.” Bár a tieflingek magányosan élnek, Dorist gyerekkorában befogadta egy csapat erdei manó, akiknek most félnivalójuk van Edgin és Holga ellenségétől, Forge-tól. Ez indítja Dorist arra, hogy csatlakozzon Edginhez és csapatához. „Mindenáron meg akarja védeni őket, mert gyerekkorában segítettek rajta – mondja Lillis, aki maga is hétpróbás D&D játékos. – A tieflingek általában függetlenek, de ő szeretne családhoz tartozni. Otthont akar magának. Így aztán amikor ezek a lököttek elmondják neki, hogy ki akarják nyuvasztani Forge-ot, velük tart.”

Mivel Forge fontos szereplője a történetnek, Goldstein és Daley Hugh Grantre írták a karaktert. A sármos brit színész olyan sikerekkel vívott ki magának hírnevet, mint a Négy esküvő és egy temetés, a Sztárom a párom és az Egy fiúról. Grant nem volt nagy fantasyrajongó, és a D&D játékot sem ismerte, mégis nagy örömmel szerződött le a filmre. „Kezdetben úgy gondoltam, ez talán nem nekem való, de aztán remekül szórakoztam a forgatókönyvön – mondja a színész. – Őszintén nevettem a poénokon és megérintett az egész. Forge jó karakternek tűnt, amolyan simulékony, sunyi, ficsúrkodó, magát felső osztálybeli figurának maszkírozó gazfickó.” Forge a megtévesztés és a manipuláció mestereként az apja ellen akarja fordítani Kirát, akit a fiatal Chloe Coleman játszik. A tűzrőlpattant lány naivan bízik benne, mert hosszú évek hazugságainak hatására azt hiszi, hogy Forge a védelmezője. „Forge azt a gondolatot plántálja belém, hogy Edgin és Holga gonosz, kapzsi banditák, akik elhagytak, mert csak a pénzt hajhásszák – mondja Coleman. – Kira szereti Forge-ot. Azért bízik benne, mert számíthatott rá, amikor Edgin és Holga nem voltak sehol, és ez nagyon sokat számít neki.”

Forge azonban korántsem a legfélelmetesebb jelenség Téltelenben. Ez a cím Sofinát, a Vörös Varázslót illeti meg, aki Forge legközelebbi tanácsadója, bár azt nem mondhatni, hogy a legodaadóbb szövetségese is lenne. „Elméletileg én lennék a főnök, de rettegek ettől a nőtől – magyarázza Grant. – Maga a megtestesült gonosz, roppant kegyetlen, varázslóként pedig hihetetlen hatalma van. Forge-nak tele a nadrágja, amikor Sofina megjelenik.” „A Vörös Varázslóktól mindenki retteg, mert ők a leghatalmasabb és leggonoszabb mágusok egész Faerun-szerte – mondja Daisy Head (Kurtizánok kora, Shadow and Bone – Árnyék és csont), Sofina megformálója. – Sofina a halottidézők közé tartozik, ezek a varázslók a holtak mágiájával foglalkoznak. Szassz Tam hűséges követője és szolgája, segít neki célja elérésben, azaz abban, hogy világuralomra törhessem.”

A produkció

A filmet 2021. májusában kezdték forgatni Belfastban és környékén. „Ez lehetővé tette számunkra, hogy a világ legfantasztikusabb helyszínein forgassunk, amilyeneket nem találunk sehol máshol a világon” – mondja Goldstein. „Olyan, szinte időn és téren kívüli egzotikus tájak vannak errefelé, mint egy megelevenedett fantasyregényben, és pont ez kellett a filmhez, ami elröpít a hétköznapi valóságunkból” – teszi hozzá Daley. Belfastban vették fel a Trónok harcát, és az új film forgatott is a Titanic Studiosban, ahol a sorozat készült.

Ami a film látványvilágát illeti, az alkotók javarészt a D&D univerzumba 1987-ben bevezetett Elfeledett Birodalmak földrajzi határai közé helyezték a cselekményt. Ennek folytán a 13-14. századi, iparosodás előtti világ határozza meg a produkció vizualitását, ahogyan 1987 óta a regényekben, videójátékokban és képregényekben ez már megszokott. Ray Chan látványtervező (A Sólyom és a Tél Katonája – Disney+ élőszereplős sorozat) nem akart leragadni a barna különféle árnyalatainál, hogy a produkció ne úgy nézzen ki, mint a műfajba tartozó korábbi filmek és szériák. „Új inspirációs forrásokat kerestem, hogy valami egészen rendkívülit hozhassunk létre. A D&D ehhez kiváló platform, mert szabadon variálhatjuk a leghatásosabb elemeket.” Chan és csapata az egész földkerekséget átkutatta, hogy a műfajban megszokott klisék elkerülése érdekében szokatlan inspirációs forrásokat találjon. Így öltött alakot Revel’s End baljóslatú börtöne, a távoli Icewind Dale jégvilágában magasodó erődítmény a kegyetlenül komor megfagyott táj közepén. „A játék világában ez az egyik legdurvább helyszín, szinte olyan, mint egy szuperszigorított börtön – magyarázza Chan. – Elsőre Alcatraz ugrott be ezzel kapcsolatban. Ha egyszer bekerültél, neked annyi.” Talán mondani sem kell, Edgin és Holga innen is meg tudnak szökni, és visszatérnek Targosba. „Targos falva a játék hagyománya szerint nagyon hideg tájban helyezkedik el egy tó partján, amihez Észak-Japánban kerestem ihletet, ahol a házakat nagyon meredek nádtetővel fedték be, hogy ne tapadjon meg rajtuk a hó.”

Tomboló bagolymedvék és halálos sárkányok

A D&D világának egyik legfélelmetesebb ragadozója pont olyan, amilyennek a neve sugallja: a bagoly és a medve frigyéből született nagyjából háromméteres fenevad. Amikor tehát Doris lenyűgöző szörnyeteggé akar változni, először azért, hogy megvédje az őt befogadó manótörzs egyik tagját, a bagolymedve alakját választja. „Nagy mázlink volt, mert be tudtunk fogni egy bagolymedvét, és meg is tudtuk szelídíteni, így szerepeltethettük a filmben” – nevet Goldstein. A forgatáson feltűzték a bagolymedve kartonból kivágott fejét egy póznára, hogy a színészek tudják, milyen magasra kell nézni a jelenetben, majd egy kaszkadőr fehér kezeslábasban előadta a fenevad mozgását, ahogy megtámadja Forge hadseregét. Aztán az Industrial Light & Magic szakemberei ráillesztették a számítógéppel generált figurát.

A film alkotói hasonló módszerrel dolgoztak, amikor Doric közönséges házilégy alakjában hatol be Forge várába, majd menekülés közben egérből sólyommá változik, aztán macskává, végül szarvassá. Az átalakulások nagy részét teljes egészében vizuális effektusokkal oldották meg, de amikor Doric szarvassá változott, Cyril Raffaelli kaszkadőrt vonták be, akinek a parkour a specialitása. „Rendkívül mozgékony és gyors volt, szélvészként söpört végig az utcákon – mondja Ben Snow, a vizuális effektek felelőse. – Ez segített elkapni annak a dinamikáját, hogyan reagáljon a tömeg meg a kameramozgás. Természetesen ember volt barna kezeslábasban, nem négy lábon rohant, de ettől még akkorát tudott ugrani, mint egy szarvas. Ez segített a trükkök megalkotásában.”

A barlangokban és csatornákban lappangó sárkány, Themberchaud létrehozására kizárólag számítógépes animációt tudtak használni. A túlsúlyos sárkány mozgatásához Snow és csapata tanulmányozták az aligátorok futását, a kövér kutyák mozgását és azt is, a fókák hogyan totyognak. A bagolymedve jeleneteitől eltérően a sárkányt teljes egészében maguk elé kellett képzelniük a színészeknek. „Elég fura, amikor a trükkcsapat egyik tagja egy botra tűzött teniszlabdával szaladgál a színészek előtt, de nem volt más megoldás – folytatja Snow. – A színészek szerencsére már hozzászoktak ehhez, és John meg Jonathan értenek ahhoz, hogyan kell az ilyen jeleneteket alaposan átbeszélni felvétel előtt.”

UIP Dunafilm