Túl tudsz élni öt éjszakát? A kultikus horrorvideójátékból vérfagyasztó moziesemény lett: a Blumhouse – a M3GAN, a Fekete telefon és A láthatatlan ember gyártója – elhozta a filmvászonra az Öt éjjel Freddy pizzázójábant. A történet hőse Mike (Josh Hutcherson), aki nincs a legjobb passzban: gondoskodnia kell húgáról, a tízéves Abbyről (Piper Rubio), miközben gyötri öccse emléke, aki egy évtizede eltűnt, és az esetre máig nincs magyarázat. Mivel nemrég elbocsátották és muszáj munkát találnia, hogy Abby gondviselője maradhasson, Mike elszegődik éjszakai biztonsági őrnek egy bezárt tematikus étterembe, a Freddy Pizzázójába. Hamarosan rájön, hogy ezzel a pizzázóval valami nagyon nem stimmel. Vanessa Shellyvel, a helyi rendőrrel (Elizabeth Lail) az oldalán Mike egyre mélyebbre merül az éjszaka természetfeletti rejtelmeibe, míg végül szavakkal leírhatatlan rémálom kellős közepén találja magát.
videójáték adaptáció
Air – Harc a legendáért / Tetris
írta Nikodémus
Míg a trendi filmfesztiválokon úgy tűnik, inkább szidni szokás korunk kapitalizmusát, a tavaszi moziszezon két kellemes filmmel lepett meg minket, melyekben rendre egy kultikussá vált (s persze kasszasikert hozó) termék körül forog a történet. Az Air – Harc a legendáért Michael Jordan Nike-cipőjét, a Tetris pedig a pofonegyszerű, mégis popkulturális ikonná magasztosult számítógépes játékot mutatja be – pontosabban a megalkotásuk körül szorgoskodó kisembereket.
Dungeons & Dragons: Betyárbecsület – A kulisszák mögött
Egy sármos tolvaj és különc kalandorokból álló bandája nagyszabású akciót tervez egy elveszett ereklye megszerzéséért, de a dolgok veszélyesen kisiklanak, amikor rossz emberekkel húznak ujjat… A Dungeons & Dragons: Betyárbecsület a legendás szerepjáték gazdag világát és játékos szellemét ülteti át a mozivászonra ezzel a fergeteges és akciódús kalandfilmmel.
Minden szerepjáték szépapja, a Dungeons & Dragons egy egész generáció számára definiálta újra a kaland fogalmát. A Gary Gygax és Dave Arneson által táblajátékból és történetrögtönzésből összegyúrt játékhibrid baráti társaságokat küldött izgalmas kalandokra, amelyeket a Kalandmester álmodott meg. A játékosok különböző fajú és képességű alteregók bőrébe bújhattak, hogy mérhetetlen veszélyeket rejtő küldetésekre induljanak, amelyek órákig, napokig, hetekig is eltarthattak. Nem minden karakter úszta meg ép bőrrel. Elképesztően izgalmas volt, és bárki beszállhatott, csak határtalan képzelet és egy marék sokszögű műanyag dobókocka kellett hozzá.
Röviden: Elvis / Jurassic World: Világuralom / Uncharted
írta Nikodémus
Elvis – Elvis Presley legendás alakja a XX. századi popkultúrának, ezért nagyon nehéz, szinte lehetetlen józanul mondani róla bármit. Mitikus alak, aki imádni vagy gyűlölni lehet, középút nem nagyon van. Pedig meg lehetne próbálni a mítosz mögé pillantani, ám Baz Luhrmann (A nagy Gatsby, Ausztrália, Rómeó + Júlia), a pimaszul adagolt giccs és a kirobbanó tánckoreográfiák mestere sejtette, hogy erre nem képes. Helyette azzal igyekezett színes-szagos wikipédia-mozijának egyedi ízt adni, hogy a hős menedzserét, a máig ellentmondásos megítélésű Tom Parker “ezredest” tette meg narrátornak. Tom Hanks becsülettel helytáll (a szájába adott önmentegető szövegekről nem tehet), Austin Butler átlényegülése szenzációs (nem kérdés, hogy ezzel megvan az ő nagy kiugrása), de a folyton pörgő-forgó karneválban egyetlen őszinte, csendes pillanat sincs, amikor kifürkészhetnénk, mégis ki rejtőzik a világ legnagyobb entertainere mögött. Elvis engedelmesen végigrongylábazza a játékidőt, kicsit sír, kicsit magányos… igazából meglepően gyorsan belesimul mindenbe, hiába a “nagy lázadó” imázs. Az már az ő (filmen kívüli) egyéni tragédiája, hogy amivel (rock)forradalmat csinált, azt nagyrészt csente (számtalan feldolgozás formájában, többnyire fekete előadóktól), tíz év múlva pedig, a brit invázió érkeztével (ld. Beatles) egy pillanat alatt vált végzetesen idejétmúlttá.
Sonic, a sündisznó – A kulisszák mögött
A világszerte roppant népszerű videójáték alapján készült Sonic, a sündisznó azt meséli el, hogy az univerzum leggyorsabb tüskéshátúja miként talál otthonra az általunk benépesített planétán. Az akcióvígjáték történetének középpontjában az a küzdelem áll, amelynek keretében Sonic és legjobb barátja, Tom (James Marsden) harcba indulnak a világuralomra törő, rettentően gonosz dr. Robotnyik (Jim Carrey) ellen.
Sonic villámgyors kis energiabomba, igen csinos csomagolásban, ahogyan ő jellemzi magát. A sors úgy akarta, hogy különlegességéhez méltó ellenfelek fenekednek rá, ezért menekülnie kell anyabolygójáról, védelmezője és barátja, Hosszúkarom, illetve egy varázsgyűrű segítségével. Az utazás célpontja a Föld nevű bolygó. Hosszúkarom búcsúzóul azzal a bölcs tanáccsal látja el a sünit, hogy mindig rohanjon, és Sonic ezt az intelmet nem felejti sohasem. Sonic gyorsan berendezkedik bolygónkon, egy idilli kisvárosban, a montanai Green Hillsben takaros kis kuckót rendez be magának, olvasgatja kedvenc szuperhősös képregényét (a Villámot, mi mást) és nézi kedvenc filmjét (naná, hogy a Féktelenült Keanu Reevesszel a főszerepben). Mivel szuperszonikus sebességgel közlekedik, a szomszédok nem is tudnak róla. Sonic azonban szívesen barátkozik a helybeliekkel, különösen a seriffel, Tommal, aki imádja a fánkot, amiért a süni Fánkkirálynak becézi. Tom feleségét, Maddie-t pedig Perec Kisasszonynak hívja, mivel a fiatal hölgy szenvedélyesen jógázik, és mindenféle tüneményes pozitúrába képes tekergetni a végtagjait.
Tomb Raider (2018)
írta Minime
Amikor a megtestesült báj akcióba lendül.
A Tomb Raider reboot kapcsán a rajongói elvárásoknak nehéz megfelelni, hiszen a karakteres főhősnő megszemélyesítésére csak karizmatikus és meglehetősen nőies főszereplőt tartanak elfogadhatónak. Amikor kiderült, hogy a kalandvágyó hölgyet ezúttal a korábbi Oscar-díjas Alicia Vikander személyesíti meg, sokan talán fanyalogtak is, hiszen a színésznő eléggé madárcsontú és talán alkalmatlan az akció-orientált karaktert életre kelteni. A kevésbé ismert norvég rendező, Roar Uthaug személye sem nyerhette el túlságosan a rajongók tetszését, hiszen egy Hollywood-i debütánsról beszélhetünk személyében. Nem beszélve a korábbi filmekről, amelyek Angelina Jolie főszereplésével nem tartoztak a kifejezetten gyenge és eseménytelen játékadaptációk közé. Talán emiatt is döntöttek úgy a Warner-nél, hogy Lara Croft kalandjai ezúttal egy bevezető filmmel kerülnek felvezetésre, amely a karakter kezdeti lépéseire fókuszál az ereklyevadászat területén.