Jurassic World: Bukott birodalom (Jurassic World: Fallen Kingdom)

írta Minime

Az előző részről itt olvashatsz.

Ismét megérkezett a vásznakra a menetrend-szerinti dinó-kaland. A Bukott birodalom az eddigi, korábban készített mozik sikerét meglovagolva igyekszik szert tenni az elvárt bevételre és öregbíteni a franchise hírnevét. Juan Antonio Bayona spanyol rendező vette át a stafétát az első felvonást jegyző Colin Trevorrow-tól, aki íróként és producerként azért visszatért. A szereplőgárda húzóalakjai megmaradtak, a szokásos vizuális potenciál ismét rendelkezésre állt, így hát bizakodva várhattuk a filmet. Lássuk, megérte-e?

A történet egy ökológiai katasztrófa elkerülhetetlen pusztítását vizionálja, ugyanis a Nublar-sziget vulkánja aktivitást mutat, és kitörése esetén elpusztítaná a sziget teljes élővilágát. Természetesen a nézőpontok nem egyeznek a dinók létjogosultságát illetően. Van, aki szerint ki kell halniuk, és van, aki szerint megmentésre szorulnak. Claire (Bryce Dallas Howard) az utóbbi álláspontot képviseli, és Benjamin Lockwood (James Cromwell) – a néhai Hammond társa – támogatásával, valamint Eli Mills (Rafe Spall) szervezésében – aki Lockwood titkára – lehetősége is nyílik a szigetre utazni, hogy a mentőakciót sikerre vigye. Megnyeri az ügynek Owen-t (Chris Pratt), aki főként az egyetlen életben lévő kék raptor iránti kötődése miatt csatlakozik a mentéshez. Azonban ahogyan az lenni szokott, és esetünkben sincsen másképp, a mentőakció valójában más jellegű terveket takar, és hőseink ismét csávába kerülnek újdonsült epizodista társaikkal.

A Jurassic franchise egyértelműen popcorn-szériának készült, és ennek első felvonásától kezdve csak ismétli önmagát, néhol tágítva önnön és a történet adta lehetőségek kereteit. A morális dilemma beépítése a történetbe helytálló, ugyanakkor meglehetősen másodlagos, és egyáltalán nem érezteti a helyzet valódi súlyát néhány pillanattól és a végkifejlettől eltekintve. Bayona szorgos iparosként pakolgatja a vászonra az őslényeket, és rutinosan, az előző részekből merítve megoldja a kötelező házi feladatát. A történetvezetés pörgős és akció-orientált, a vizualitás lenyűgözőre sikerült ismét, és bizton állítható, hogy a sorozat kedvelői ezt a részt is szeretni fogják. A színészek teljesítményét nehéz értékelni egy olyan produkciónál, amelyben nem ők a legfontosabb mozgatórugók, így azt kell mondanunk, Pratt, Howard és mindenki más is rutinból hozzák az elvárt alakításokat. A szimpátia a dinók iránt egyértelműen visszatér, illetve érzékletes az emberi hatalomvágy és megalománia ábrázolása is, de egyáltalán nem ez a film lényege, és ezt Bayona is nagyon jól tudta. Így hát sikerült egy audiovizuális látványprodukciót összeraknia, amelyet a rutin, az ismert lépések megismétlése és a rajongók töretlen érdeklődése valószínűleg úgyis sikerre visz. Jeff Goldblum cameója üdítő, hiszen gyakorlatilag keretet ad a filmnek. A további szereplők súlytalansága szintén nem meglepő, hiszen a harcias állatvédő hölgy vagy az esetlen, hipochonder programozó karaktere is ismerős lehet.

Alapjában véve a film látványvilága megáll a lábán, a története több sebből vérzik, ám mégis fogyasztható, hiszen megidézi a korábbi mozikat és újraismétel mindent. Néhol találhatunk kisebb újításokat, de alapjában véve, ahogyan a bevezetőben is írtam, sajnos menetrendszerű. Minden eleme, minden elvárás és az azokra adott válaszok is azok. Amíg van igény a dinoszauruszok világának bemutatására, a lényekből alkotható végtelen számú génmanipulált ragadozó hüllő okozta pusztítás ábrázolására, természeti katasztrófákra, addig ez a franchise élni fog, és nagyon jól fog termelni a pénztáraknál, hiszen „menetrend szerint” úgyis megnézzük őket előbb-utóbb. A moralizáló és dilemmatikus légkör kissé mélyebb érzetet is ad a mozinak, de ne várjuk el, hogy teljesen új megvilágítást is szán az egész felépített mesterséges ökoszisztéma számára. Nézhető produkció, tisztes iparos munka, láttunk már ilyet és még fogunk is.