25 éves a Jurassic Park

írta Nikodémus

Negyedszázada, 1993. június 11-én mutatták be Steven Spielberg dinós kalandfilmjét.

Szerte a világon legalább két generáció szorongatta a karfát azon a szép nyári napon a mozikban: a gyerekek az épp felfutó dinókultusz-keltette vágyaik beteljesülését várták, szüleik pedig az akkoriban legmenőbb ponyvafilmes szerző, Michael Crichton nevére mentek be a moziba. Utóbbiak kicsit csalódtak, előbbiek pedig családbarát Disney-mozi helyett egy vérfagyasztó horrort kaptak. De hogy is lett az ősi ijesztegetést és egy divathullámot ravaszul összeházasító látványfilm technikatörténeti mérföldkő? Steven Spielberg még egyszer utoljára megmutatta, milyen jó a szimata.

A kezdetek

Crichton könyvének megfilmesítési jogait már annak megjelenése előtt, 1990-ben megvásárolta; éppen egy beszélgetés keretében, amikor is épp azt tárgyalták az íróval, hogyan lehetne megvalósítani egy kórházas sorozatot (ebből lett később a Vészhelyzet). A könyvért egyébként a Warner (Tim Burton), a Columbia/TriStar (Richard Donner), a 20th Century Fox (Joe Dante), sőt, még James Cameron is versenyben volt. Crichton a klónozással a korszellemre, Spielberg a dinómániával a divatra érzett rá zseniálisan. A történetet maga Crichton adaptálta forgatókönyvvé, ám David Koepp és Spielberg is alaposan beleszólt a munkába, biztos ami biztos: a regény baljós hangvételén jelentősen enyhítettek, pár karaktert összevontak és szétszedtek, a hosszas tudományos magyarázkodásokat kidobták, s ami a legfontosabb, a finálé vérengzését jelentősen megszelídítették. Elvégre egy családi mozit terveztek, mely felül a meglódult kutatásokra épülő dinó-kultuszra, és eladja a számtalan őslényfigurát.

Nem véletlen ez utóbbi kitétel: a Jurassic Park bevallottan az első látványfilm volt, melyben a merchandise-kapcsoltság megfordul: nem a játék reklámozza a filmet (s építi annak kultuszát), hanem a film a játékokat. Spielbergnek pedig szüksége volt egy nagy sikerre a kissé félrement Hook után, s a magnum opusnak szánt Schindler listája előtt. Sid Sheinberg (a 63 milliónyi büdzsét adó Universal képviseletében) úgy engedte meg neki leforgatni a mozit, ha előbb készíti el, mint a tervezett holokauszt-filmet, tudván, egy komoly dráma után a rendező már nem lenne képes megcsinálni a Jurassic Parkot.

Fejlesztés

Az állatok megvalósítása természetesen kulcskérdés volt, Spielberg pedig a legjobbakat kérte fel: Stan Winstont (dinó-robotok), Phil Tippett-et (go-motion dinók), Michael Lantierit (speciális effektek) és Dennis Murent (digitális kompozíciók). Utóbbi alá tartozott egy kis csapat, akik Mark A. Z. Dippé és Steve Williams vezetésével meganimáltak egy T-Rex csontvázat, és amikor egy üldözős jelenetet megcsináltak vele, Spielbergnek elkerekedett a szeme. “Munkanélküli lettél”, szólt oda a tapasztalt bábos Tippettnek, aki erre úgy reagált, “Vagy inkább kövület.” mindenki érezte a pillanat jelentőségét: a CGI végleg betört a moziiparba. (A párbeszéd később a forgatókönyvbe is bekerült.)

Tippették ezután egy 3D-s beviteli eszköz segítségével dinómodell-adatokat tápláltak a számítógépbe, és így animálták az alakzatokat. A CG-dinók mindössze 6 percet tesznek ki a játékidőből, mégis mindenki megőrült a képsorokért; a látvány az okos átgondolásnak köszönhetően pedig még ma is megállja a helyét. AZ ILM pedig teljes erőbedobással dolgozott: ez akkoriban azt jelentette, hogy a digidinók élőfelvételbe való illesztése egy órát vett igénybe, a renderelés pedig képkockánként 2-4 óráig tartott (sőt, az esős T-Rex jelenet 6 óráig!). S még valami: a a filmbéli park vezérlőtermének monitorain látható grafikákat a Silicon Graphics és az Apple Inc. szállította.

Dinoszauruszok

A film valódi főszereplőit a kor sztárpaleontológusa, Jack Horner vigyázta, ennek ellenére becsúszott pár hiba. Kezdjük a címmel, mellyel ellentétben a dinók virágkora a krétakor idején volt.

A Velociraptorok méretét a valóságoshoz képest megnövelték a készítők. Egy nagyobb rokonát, a Deinonycust vették alapul, ám később kiderült, a két fajnak nincs köze egymáshoz. Újabb csavar: a filmbemutató környékén feltárták a hasonló méretű (és egyértelműen rokon) Utahraptort, Stan Winston pedig így viccelődött: előbb megalkottuk, aztán felfedezték. Később kiderült, hogy a Velociraptorok valószínűleg tollazattal rendelkezhettek.

A Dilophosaurus szintén másképp nézhetett ki, mint a filmben: nagyobb volt (kicsinyítették, hogy a nézők ne keverjék össze a raptorokkal), gallérja és a mérgező váladék-lövellése a filmesek leleménye.

Az is téves a filmben, hogy a Brachiosaurus két lábra állva kopasztja a fákat, és megrágja ennivalóját – s korántsem volt olyan lenyűgöző a hangja, mint a moziban.

A Tyrannosaurus Rex-et igazi primadonnához méltón kezelték: 6,1 méter magas, 12 méter hosszú és hat tonna tömegű modellt készítettek belőle, Spielberg pedig visszahozta a fináléra.

Forgatás

25 hónapnyi előkészület után 1992. augusztus 24-én csattant a csapó a hawaii Kaua’i-szigeten. A három hét alatt egyetlen nap késedelmet szenvedett a stáb, önhibáján kívül: szeptember 11-én az Iniki hurrikán söpört végig a szigeten, lehetetlenné téve a munkát. A Gallimimus-üldözést a szomszédos O’ahura-szigeten rögzítették, majd a maradék anyagot a Universal 23-as és 24-es stúdiójában vették fel. Az ásatási jelenetekhez még kiugrottak a Red Rock Canyonhoz, és megjárták a Warner 16-os stúdióját is. Itt okozott némi nehézséget, hogy az esővíztől szétázott a dinórobot habgumi-bőre.

A legendás rezgő pohárvizes jelenethez gitárhúrokat építettek a terepjáróba, amiket egy földön fekvő ember pengetett ritmusra.

Spielberg az eredeti befejezést, miszerint Grant egy platformgéppel manőverezve lökte volna az egyik velociraptort a kiállított Tyrannosaurus-csontváz állkapcsába: helyette visszahozta a T-Rexet a képbe.

Mivel a rendező jó szokásához híven alig forgatott később fel nem használt jeleneteket, a forgatás a tervezett november 30-i dátum előtt tizenkét nappal végetért. Michael Kahn vágó pedig néhány nap leforgása után már elő is állt egy nyersvágással. Spielberg indulhatott a Schindler listáját forgatni.

Utómunka és bemutató

Míg a rendező valahol Auschwitz környékén küszködött a lengyel hatóságok nyakasságával és saját könnyeivel, a hangeffekteket régi haverjára, George Lucasra bízta.

John Williams 1993 februárjában kezdte írni a később ikonikussá vált filmzenét, s márciusban már forgott is a felvevőszalag a stúdióban. A film végül május 28-ra, bemutatója előtt két héttel készült el végleg.

A Universal nem aprózta el a marketinget: 65 millió dollárt költöttek rá (még egyszer annyit, mint a film teljes költségvetése!), száz céggel kötöttek szerződést összesen ezer kapcsolt termékről (a Kenner/Hasbro játékfigurák mellett pl. SEGA-és Ocean Software-videójátékról, képregényverzióról, egy kicsiknek szánt könyvváltozatról és egy akkor már épülő, végül 110 millió dollárba kerülő Universal-témaparkról). Szó volt egy animációs sorozatról, de néhány terven és egy előzetesen kívül nem lett belőle semmi.

A PG-13 besorolású dinókaland igazolta a várakozásokat: kasszát robbantott. Túlszárnyalta az E.T. addigi bevételi rekordját, és félelmetes iramban érte el 914 milliós összbevételét. Csak maga Spielberg 250 milliót tehetett zsebre mindebből, s akkor a kapcsolat termékek irgalmatlan bevételéről még nem is beszéltünk…

A film Magyarországon is aratott: itthoni premiernapján, szeptember 24-én 46 ezren látták (ezt a cimbora Lucas-féle 1999-es Baljós árnyak sem tudta felülmúlni).

Fogadtatás és hatás

A kritika fanyalogva fogadta a Jurassic Parkot, többen tartalom nélküli látványorgiáról, mások sekélyes emberi karakterekről beszéltek, felróva, hogy a film tulajdonképpen nem más, mint az Indiana Jones (kaland) és A cápa (thriller) önkizsákmányoló keveréke, a dinó-divattal leöntve. Van ebben igazság, ám ez a nézőket nem érdekelte, akik tódultak a moziba.

A filmet három Oscarra jelölték (legjobb vizuális effektusok, legjobb hang, legjobb hangvágás – mindhármat elnyerte), ezen felül Hugo-, Szaturnusz-, Young Artist-díjat nyert, illetve a Brit és a Japán Filmakadémia is méltatta a vonatkozó díjszezonban.

A Jurassic Parkot az egyöntetű siker láttán folytatni kellett: Spielberg rossz ütemérzékkel elvállalta a négy évvel későbbi folytatás levezénylését, majd gyorsan magára hagyta a franchise-t. 2001-re a stúdió nagynehezen összehozott még egy erősen Zs-kategóriás harmadik részt, aztán hosszú időre feledésbe merültek a dinók. A feltámadás 2015-ben jött el, amikor az évekig hányódó 4. rész-tervezetet alaposan átírva Colin Trevorrow (Spielberg produceri felügyeletével) gyakorlatilag egy új trilógiát nyitott, milliárdos bevételhez juttatva a Universalt. A folytatás (vagyis az ötödik rész) pedig J.A. Bayona vezényletével már debütált a mozikban.

Spielberg látványmozija elképesztő hatással volt a kortárs és az elkövetkező évtizedek filmgyártására: számítógéppel generált jelenetei láttán Stanley Kubrick fordult A.I.-tervezetével a rendezőhöz, Peter Jackson megérezte, hogy meg kell csinálnia A gyűrűk Urát, és egy másik szakállas is rádöbbent, vissza kell térnie egy messzi-messzi galaxisba…

Jellemzően ironikus volt Stan Winston lépése, aki elébe menve a változásoknak, egyesítette erejét az IBM-mel és James Cameronnal, és megalapította a Digital Domain vizuális effekt-céget. Az új játékszer gyorsan kapós lett, sokszor túlhasználták, s bizony el kellett telnie két legalább két évtizednek, hogy megtalálja helyét a filmkészítés folyamatában.

(Forrás: Wikipédia, Aeon Flux, Filmdroid)