8

Top 10 – 2014

Koimbra:

top10Lassan lecseng a „2014 legjobb filmjei” listázás és most mi is közzétesszük, hogy szerintünk melyek voltak a tavalyi év legjobbjai. Lehetett volna jobb év is, de azért így sem panaszkodhatunk. Láthattunk jó néhány érdekes és minőségi produkciót és megannyi szóra sem érdekes művet. Sajnos akciók terén nem kényeztettek el minket, úgy két említésre méltó darab született, Denzel Washington A védelmezőben, Keanu Reeves a John Wickben aprította a maffiát. Mindenképpen megemlíteném a Coherence-t, ami végig fenntartja az érdeklődést és agyalásra ösztönöz. De nem mehetek el szó nélkül A séf mellett sem, amely után fel tudtam volna falni bármit, akár a farostlemezt is. Végül kimaradt a felsorolásból a The Guest és a számomra nagyon tetszetős The Returned zombidráma vagy az izgalmas Open Grave, esetleg az eléggé furcsa Enemy. Ó és tavaly végre Nicolas Cage újra megmutatta a Joe-ban, hogy tud még játszani, ha akar. És szomorú, de kimaradt a Locke, Leviathan és Az üldözött is, de még lehetne sorolni. Szóval van még mit pótolni. De akkor következetten a 2014 top 10-em.

Régebbi évvégi top10-es listáink:
2013, 2012 (legjobb), 2102 (legrosszabb), 2011, 2010, 2008, 2007 (Miecs), 2007 (Koimbra)

Időhurok: Erre szokták a következő szakszavat használni: Mindfuck. A Spierig testvérek sci-fije mindvégig fenntartja a figyelmet és csavart csavarra halmoz. Könnyen nevezhető hatalmas marhaságnak, ám engem eltalált.

Cheap Thrills: Mit tennél meg a pénzért? Meddig vagy hajlandó elmenni 10,100 vagy 1000 dollárért? A rendező egyik jelenetről a másikra licitál, a humora gonosz és velejéig cinikus.

cheapthrillskep1

Így neveld a sárkányodat 2: Ha az animációkra gondolok, csupán 3 ugrik be, a Hős6os és a Lego-kaland mellett a DreamWorks műve viszi a prímet. Magával ragadó és lehengerlő.

Cold In July: Kiváló alakításokkal, pazar képekkel és zenével tarkított izgalmas és kemény, 80-as évekre hajató thriller, amelyben egyik pillanatról a másik változik meg hozzáállásunk egyes karakterekhez.

Éjjeli féreg: Szatirikus hangvételű, sötét humorral átszőtt film. Gyllanhaal pedig mindvégig tökéletesen hozza az érzelmek nélküli, számító… férget.

Bűbáj és kéjelgés:Egy groteszk humorú veszettül szórakoztató műfajegyveleg, ha az elején elkap a hangulata garantáltan élvezni fogod a végéig.

lasbrujas

A holnap határa: Bitang jó sci-fi akció, a magas fordulatszámon pörgő cselekmény egy pillanatra sem engedi, hogy lankadjon a figyelmünk. Nem csak a látvánnyal próbálja a nézőt megfogni.

Holtodiglan: A kapcsolatok és a médiacirkusz mellett Fincher képes volt arra, hogy a szokványosan induló thrillert magasabb fordulatszámra kapcsolja. Megfejthetetlen, hogy mi fog történni és hogy melyik pillanatban érkezik a következő meglepetés. Erre még képes rádobni több lapáttal.

Halhatatlan szeretők: Csodálatos, remekbeszabott képeket vonultat fel, amelyben rengeteg művészre – zeneszerző, író, festő – tesznek utalást a beszélgetésekben vagy az itt-ott elhelyezett tárgyakban. Hiddleston tökéletesen hozza a megcsömörlött rocksztárkínézetű, szomorú tekintetű vérszívót,

A nő: Szomorú társadalomkritikát mutat be a magányról és párkapcsolatokról. Bármennyire is megmosolyogtató első látásra abszolút elképzelhető, hogy van vagy lesz olyan, aki kis számítógépével megy nyaralni, kirándulni, piknikezni. Kissé bosszantó jövőképet vázol fel Jonze és az egészben az a vicc, hogy sokkal jobb, mint az elmúlt időszakban felsorakoztatott romantikus filmek.

*

Nikodémus:

A toptíz nálam idén tizenkettővé inflálódott, ám ez értéknövekedés a javából: sokkal jobb év volt a legutóbbi, mint a 2013-as (pedig a mostanság hódító nagyágyúkat még nem is láttam). Sorrend és műfaji megkötések továbbra sincsenek.

A Lego-kaland (The Lego Movie) – Miközben animációs fronton már egész Hollywood a Pixar Inside Out-jára gyúr, a semmiből robbant be ez a hetyke, nagyon is közhelyborogató, kedvesen önreflexív mese, s ha kibírod az első húsz percet, fantasztikus élményben lehet részed. Futottak még: Doboztrollok, Így neveld a sárkányodat 2.

A majmok bolygója: Forradalom (Dawn Of The Planet Of The Apes) – Tudom, ezért sokat kapok majd, de nálam 2014 legjobb popcorn-mozija a majmos volt, nem a csillagos. Utóbbi nem sokkal maradt le, de azon kívül, hogy Matt Reeves ügyesebben keveri a zsánereket, plusz magyarázkodás helyett – valódi filmhez méltóan – inkább láttat, a szörnyű párizsi merénylet fényében sajnos sokkal pontosabban ragadja meg a korszellemet. Emellett még Hathaway szeretet-monológja is eltörpül. Futottak még: Csillagok között, X-Men: Az eljövendő múlt napjai

Az üldözött (A Most Wanted Man) – Mintha James Bond-antitézist látnánk: kimért tempó, kiégett ügynök-hivatalnokok, végtelen aktatologatás és zavarodott, irányt vesztett világhelyzet. Újabb értő és érzékeny John le Carré-adaptáció készült, Az üldözöttre mégis Philip Seymour Hoffman miatt fogunk emlékezni, aki még egyszer, utoljára megmutatja, milyen is varázslatot csiholni a nagyvásznon. Futottak még: A berni követ, Halálos mélység, Jack Strong

2015-01-top10-2014-4

Llewyn Davis világa (Inside Llewyn Davis) – 2013-ban a kamasz-, tavaly a zenészfilmek mezőnye volt szokatlanul erős: a Szerelemre hangszerelve csodás feelgood-mozi, a Frank őrületes utazás a kreativitás mélyére (és vissza), mégis, a Coen-fivérek lassúdad, melankolikus balladája az, amely a legtöbbet megmutatta a zenészlét egyszerre abszurd, ugyanakkor szükségszerű voltának ellentmondásából. Oscar Isaac pedig zseniálisan dünnyög. Futottak még: Frank, Szerelemre hangszerelve

To The Wonder – Nincs mentségem, csak idén láttam Terrence Malick filmvászonra álmodott kapcsolat-költeményét, és ez az egyébként szintén erős mezőnyt játszva maga mögé utasította. Az érzékeny A nő-ben, a nosztalgikus Grand Budapest Hotelben és az Időről időre-ben a műfaji sokszínűség ellenére az emberre előbb-utóbb rátelepedő életmagány ábrázolása közös. Na és az, hogy egyiküknek sem sikerült ez úgy, mint Malicknek. Futottak még: A nő, Grand Budapest Hotel, Időről időre

Nader és Simin – Egy elválás története (Jodaeiye Nader az Simin) – Újabb bunda: hiába a Holtodiglan kegyetlen Amerika-kórképe, az Átmeneti állomás kisrealista drámája vagy a Fruitvale Station és a Két nap, egy éjszaka húsbavágó dokumentarizmusa, Asghar Farhadi filmje úgy ábrázolja a hétköznapiság tragikus kilátástalanságát, hogy legszívesebben üvölteni volna kedved. Futottak még: Holtodiglan, Átmeneti állomás, Fruitvale Station, Két nap, egy éjszaka

2015-01-top10-2014-3

Philomena – A 2013-as nagy évvégi filmhajrából messze kiragyogott ez a magát egyszerűnek és jelentéktelennek álcázó darab, amely úgy épít színészeire, a tűpontos forgatókönyvre és a finom hangulatteremtésre, hogy eszedben sincs Oscar-vadász mozit kiáltani. Nincs is értelme: a Philomena nem foglal állást, nem érvel vagy kijelent, inkább bemutat egy nehéz sorsot, aminek végén – szinte észrevétlenül – a megbocsátó szeretet győzedelmeskedik. Futottak még: Prince Avalanche, Joe, Nebraska, Mud

The Homesman – Tommy Lee Jones megint megcsinálta: revizionista westernje legalább annyira szól értékválasztásában végzetesen megborult jelenkorunkról, mint a múlt század ötvenes éveiből a vadnyugat idejébe visszavetített, mindent megszépítő önmítoszról. Mélyen igaz és könyörtelenül csendes film a hazugságról, legbelül ordibáló démonainkról és az emlékezet csalóka illúziójáról. Futott még: Országúti bosszú

Szavak nélkül (Chce sie zyc) – Fesztivál-kedvenc, “kicsi, aranyos” megváltásfilm minden évben érkezik (kezdve a Gettómilliomostól az Életrevalókon át egészen A messzi dél vadjaiig), melyben tündérien fonódik össze nyomor és mesevilág, a Szavak nélkül azonban lerázza magáról a hollywoodias csillámport: hőse a szocialista Lengyelországban nő fel, az orvos egyszerűen növénynek nyilvánítja, és egyetlen öröme a női dekoltázsok mélységének pontozása. A főszereplő színészek döbbenetes átlényegülése (mely kenterbe veri Eddie Redmayne-ét is A mindenség elméletéből) egy percig sem fakaszt bennünk szánalmat vagy sajnálkozást – Maciej Pieprzyca filmjének sok más erény mellett talán ez a legnagyobb bravúrja.

2015-01-top10-2014-2

Sráckor (Boyhood)Richard Linklater remélhetőleg Oscar-díjat nyerő filmje megtévesztő: habár egy fiú felnövését látjuk, valójában saját gyerekkorunkat éljük újra. Ahogy jelenetről jelenetre lépdelünk ebben az őrült alapötletét fantasztikus könnyedséggel kibontó filmben, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a tapasztalat eredeti gazdagságának emlékezetté oldódását fürkésszük. Az életet magát. Futott még: Apáim története

A futurológiai kongresszus (The Congress) Ari Folman döbbenetesen erős debütálása után emeli a tétet: scifi-t ötvöz disztópiával (eddig rendben), majd filmipar- és társadalomkritikával (ez már ritkább), ezután kaotikus animáció-trippel (na erre mit mondjunk?), végül pedig egy olyan csavarral, hogy a fal adja a másikat – nem cselekményileg, lelkileg. A futurológiai kongresszus egy elégikus látomás az ember jövőjéről. Egy olyan jövőről, amikor immár önnön kilétünk kérdőjeleződik meg, az örök delíriumos semmiben vacogva. Robin Wright önmagát alakítja, a látvány csodálatos, a cselekmény megindító, Folman pedig neked szegeti a kérdést: ki vagy? Talán senki sem kérdezett ilyen őszintén Tarkovszkij óta.

Kálvária (Calvary) – Akinek túl sok az előző, válogatott filmnyelvi csinnadrattákkal előadott sztori, annak íme egy végtelenül szikár darab. John Michael McDonagh az örök teodíceai dilemmáról forgatott megrendítően letisztult drámát: miért e cél és értelem nélküli, viszolyogtató gonosz itt, a Földön? Brendan Gleeson minden idegszálával magáévá teszi James atya passióját, miközben a nemsokára eljövendő halál mellett szembe kell néznie megtérni képtelen híveivel és önnön démonaival is. Mégis szelíd fényt sugároz akkor is, amikor minden összeomlik körülötte. Te képes lennél kitartani? Futott még: Ida

2015-01-top10-2014-1

8 komment

    • Nálam egyszerűen nem fért be. Jó kis agyeldobós szórakozás, de szerintem túl nagy a felhajtás körülötte.

    • Egészen jó volt a Guardians, de ha már igazi képregényfilmről beszélünk az AmKap 2 jobb volt.

  1. Időhurok? Bármennyire is ötletes, sajnos ezzel együtt eléggé kiszámítható volt. Talán az atmoszféra miatt rá lehet mondani, hogy egy közepes film, de semmi több szerintem.
    A magam részéről a top50-be sem férne be. De nyilván nem vagyunk egyformák… :)

    • Engem meglepett, hogy a sokadik csavar sem volt erőltetett, végig lekötött és nem is felejtettem el másnapra.

  2. Nekem bőven van mit bepótolni a tavalyi filmekből de nálam a topba mindenképp belefér:
    A holnap határa, A védelmező, John Wick, Majmok bolygója, X-men, Amerika Kaptiány,

    Drámák, Vígjátékok nem voltak tavaly (vagy nem láttam :) )

    A Galaxis őrzői nekem sem tetszett. Túl komolytalan több helyen is meg a karakterek is furák voltak nekem. De ez csak az én véleményem persze.

  3. Nekem ezek tetszettek a legjobban,nem sorrendben:

    -The Raid Berandal
    -Az Élet Ízei
    -Amerika Kapitány a Tél Katonája
    -Időhurok
    -Trónok Harca 4.-ik évad
    -Interstaller
    -Behálózva
    -A Holnap Határa
    -Draft Day
    -The Purge Anarchia

  4. Időhurok? Persze,értem én,hogy egy csavar akkor üt nagyot,hogy ha kiszámíthatatlan, és kb a Hatodik érzék óta divat,de ami ebben a filmben látunk, az beteges,ráadásul ha TALÁN SPOILER főhősünk tudja-márpedig tudja-,hogy kit pocsíkol meg, minimum három adag kék tabletta és két részegreivás sem lenne elég az esemény előtt. akkor már sokkal inkább Coherence, bár az meg eléggé kusza volt elsőre, tehát kétszer nézős 😀

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


7 × nyolc =