Gyakran előfordul, hogy egy film közben motoszkálni kezd bennünk egy gondolat, hogy a stáb egyszerűen csak fogott két-három kamerát, különösebb tervezgetések nélkül egy bedobott fél soros gondolat után elmentek forgatni. Talán a legegyszerűbb horrort készíteni néhány fa között rohangálva, komolyabb összeget sem kell eltapsolni a szórakozás során. Viszont ha egy viszonylag ismeretlen rendezőnek komolyabb elgondolása támad a független piacon próbálhat szerencsét. Ha úgy adódik, hogy fesztiválkörútra mehet boldogan elújságolhatja, hogy nagy nehézségek árán, a büdzsét innen-onnan összekéregetve, de sikerült összehoznia a kritikusok által eléggé kedvelt drámát (bár volt már rá példa, hogy az egy direktor maga sem tudta, hogy össze tud-e ollózni valami értelmeset a leforgatott anyagból és jókat mosolygott, amikor a kritikusok érdekes elméletekkel álltak elő a sztorival kapcsolatosan). .
Ezzel szemben James Ward Byrkit úgy próbál kitűnni a tömegből, hogy nem a problémákat emeli ki munkájával kapcsolatban. Egyszerűen csak le akart forgatni egy filmet úgy, hogy a színészeknek csak a karaktereik jellemzőiről kaptak leírást és teljes mértékben az improvizáción volt a hangsúly. A Coherence cselekményét 5 nap alatt Byrkit házában vették fel szkript nélkül. Kvázi fityiszt mutattak azoknak, akik úgy gondolták, hogy egy fordulatos sci-fit csak úgy lehet csinálni, ha hónapokon keresztül izzadnak a forgatókönyv felett.
Vacsorára gyűlik össze egy baráti társaság. Elbeszélgetnek, szóba kerül a Föld körül elhaladó üstökös, ami elvileg zavart okozhat. Hirtelen elmegy az áram, úgy tűnik, hogy a közelben mindenhol így történt, de nem túl messze az egyik háznál látni fényt. Talán oda kellene bekopogtatni, hátha van működőképes telefonjuk.
A történések néhány négyzetméteren zajlanak és csakis nyolc színész mozog ebben a környezetben így nagyjából megismerjük az összes karaktert. Egyikükkel sem lehet azonosulni igazán, alakításuk sem túl erős, inkább egy amatőr színjátszó csoportnak tűnik. De legalább lelkesen tették feladatukat. A diskurzusoknak nagy jelentősége lesz, előhuzakodnak a multiverzumok elméletével, felcsapnak egy kvantumfizika könyvet. Néha kigondolnak valamit, egy-két karakter távozik, majd újra felbukkan.
Mit lehet tenni, ha kiderül, hogy hirtelen több is van belőlünk. Mit lehet kihozni ebből. Vajon a másik házban miről beszélgetnek? Tenni kellene ellenük valamit vagy egyszerűen minden helyrekerül? A néhány napos forgatás során felve(t)hettek jó néhány eshetőséget, elképzelhető, hogy néhány ötlet végül nem került bele a filmbe. A Coherence-ből kihozták, amit csak lehetett, ügyesen, kellő kreativitással. Senki nem fogja eldobni az agyát, esetleg elismerő bólogatással nyugtázható, hogy éltek a kínálkozó lehetőséggel. Dicsérendő, hogy a film nem csak a színészeit próbálja gondolkodásra bírni, de egyúttal a nézőt, minket átlagembereket is agyalásra ösztönöz, hogy mit tennénk hasonló helyzetben.
Lehetett volna egy hatalmas nagy blöff is, aminek a végére hozzácsapják, hogy saját szórakozásukra készítette a csapat, nem gondolván, hogy esetleg később felkapják a filmet. Szerencsére nem így lett. 75 %
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.


Jókat hallottam róla másoktól is, sort kerítek rá.
Jó film, elszórakoztat, gondolkodtat DE!
Az alapötlet kiváló, de miután már harmadszor a szánkba rágják a párhuzamos valóságokat és Schrödinger macskáját kezd uncsi lenni! Kissé lassan indul, miután beindulnak a dolgok folyamatos figyelemre kényszerít (és nem a rossz értelemben)!
***SPOILER ALERT***
A filmet csak és kizárólag az menti meg a totális logikai összeomlástól, hogy egy ponton túl bedobja hogy végtelen a valóságok száma és random mászkál mindenki mindenhova, így hiába kapja rajta az ember hülyeségen a sztorit, tökmindegy hiszen bármi lehet (végtelen variáció). A film végére viszont nincs magyarázat(vagy elsiklottam valami fölött): Amit többször elmondanak, hogy az üstökös elhaladtával a párhuzamosság megszűnik, összeomlik és mindenkinek az az egy valóság marad ahol van, akkor hogy a rákba hívja a pasit egy már nem létező párhuzamos világból a nemlétező nője, az üstökös sem tartja “nyitva a kaput” a két párhuzamos valóság között, hiszen elment??!
***SPOILER ALERT VÉGE***
Spoiler
Nekem úgy rémlik, hogy végig csak találgatnak, hogy mi lesz ennek a vége. Viszont arról nem esik egy szó se, hogy akkor mi van, ha a másik párhuzamos világ egyik “lakója” éppen egy másik házban tartózkodik, amikor vége az egésznek. Szóval lehet, hogy ottragad.
Jól veti fel témáját, ügyesen csavargat, de a végére sajnos széthullik: valóban van az embernek egy olyan érzése, hogy a “végtelen párhuzamos valóság”-gondolat tulajdonképpen csak ürügy a filmkészítőknek arra, hogy bármit csináljanak. Azért A találmány jobb volt.
Tegnap láttam és véleményem szerint átlagon felüli lett. Elmondom miért: (possible spoiler)
Először is van valami igazán elgondolkodtató abban, hogy a legkisebb döntések, események, “egy pillangó szárnycsapása” is megnyithat egy új utat abban, hogyan éljük az életünket. (“Sliding Doors”, ahogy idézték is,) Ebben az esetben viszont a lehetőségek tapinthatóvá, megélhetővé válnak …és ez nagyon creepy.
Általában elgondolkodsz,hogy mi lett volna HA.. ami teljesen hülyeség mert a múltba visszamenni, azon rágódni, hát annak értelme nincsen. De mikor szembesülsz vele, hogy még hányféle módon történhetnek a dolgok és VAN is lehetőséged változtatni, és az minek az árán van …?
Nekem nagyon tetszett, annak ellenére h ismeretlen arcok, gyengébb színészi játékok alkották.
Plusz amúgy is imádom az egy helységben játszódó filmeket. Hatalmas kihívás a rendezőnek, színészeknek.