0

Nader és Simin (2011) / A múlt (2013)

írta Nikodémus

2014-09-Nader-Simin-Le-Passé-01

Habár vizsgálódásának elsődleges tárgyává az emberi kapcsolatok dinamikáját teszi meg, Asghar Farhadi két filmje, a sokszoros díjnyertes Nader és Simin – Egy elválás története, valamint a nem kevésbé míves A múlt legalább ilyen érzékenységgel szól az ember időhöz való viszonyáról is. Az iráni rendező mindehhez korunk egyik legnyomasztóbb problémáját, a párkapcsolat működési zavarait, illetve annak felbomlási folyamatát választja kiindulópontnak.

2014-09-Nader-Simin-Le-Passé-02

A Nader és Simin – mellyel Farhadi három éve szinte berobbant a nemzetközi filmvilágba – első tekintetre leginkább illúziótlan hétköznapiságával nyűgöz le. Nader (Peyman Moaadi) és Simin (Leila Hatami) már a nyitójelenetben tisztázzák elválásuk okát, mely nem valamiféle háttérben lappangó, súlyos tragédia, hanem egy fájdalmasan ismerős, banalitásában megrendítő körülmény. A világi pár házasságának felbomlása hivatalosan is kimondatik, a dolgozó férfi pedig gondozónőt kénytelen keresni állandó felügyeletre szoruló édesapja mellé. A felfogadott nővel azonban néhány nap múlva olyan összetűzésbe kerül, ami láncreakció-szerűen változtatja meg mindannyiuk közös sorsát. A torokszorító dráma során előkerül egy mélyen vallásos muszlim család, elhallgatott sérelmek és titkolt hazugságok, egy rendőrségi nyomozás, s a pattanásig feszült viták során mutatkozik meg a film egyik legnagyobb bravúrja: noha egy pillanatig sem kelti a megrendezettség érzését, jellemábrázolásának köszönhetően az összes szereplő nézőpontja tökéletesen átélhető. Rokonszenvünk mindenkié, s a néző a játékidő előrehaladtával épp ettől lesz egyre kétségbeesettebb: hiába tűnnek racionálisnak hőseink döntései, a kialakult élethelyzetek keserű összejátszására egyszerűen nincs megoldás. Az érzelmi zűrzavar pedig a legártatlanabb lényeket, a gyermekeket sebzi.

2014-09-Nader-Simin-Le-Passé-03

Hasonlóképpen indul az immár sztárszínészekkel forgatott, ám hasonló hangvételű A múlt is: a férj (Ali Mossafa) négy év különélés után érkezik vissza az egykori családi otthonba, hogy a válási papírok aláírásával formálisan is pontot tegyen házasságának végére. A feleség (Bérénice Bejo) már mással él, ám a hamarosan személyesen is felbukkanó új férfi múltja nem makulátlan. A helyszín ezúttal a Közel- Kelet helyett Párizs, a közeg pedig a muszlim kultúra helyett a szekularizált európaiság, de a lényeg ugyanaz: a felbomló, kibeszéletlen kapcsolat életre szóló fájdalmakkal jár, s mint annyiszor, ennek is a gyermekek isszák meg a levét. Az apa igyekszik türelmes maradni, nyugtatgatja a lázadó kamaszt, a dacos kisfiút és a félénk kislányt, miközben nem veszi észre, hogy pacifikáló erőfeszítése értelmetlen, hiszen volt felesége csakis a jövőre képes gondolni anélkül, hogy kiengesztelődne a múlttal. Míg a Nader és Simin elsősorban húsbavágó közvetlenségével éri el hatását, A múltat mély, egy hanyatló társadalom ismérveként azonosítható rezignáltság hatja át. Míg Farhadi előző filmje során mindvégig reménykedünk a megoldásban, itt már a kezdetektől nyilvánvaló, hogy maga a kapcsolat menthetetlen, a szereplők kizárólag az érzelmi-lelki kármentésre és túlélésre koncentrálnak.

2014-09-Nader-Simin-Le-Passé-04

Egymástól végképp elhagyatva

Az iráni rendező mindkét alkotása azt a rendkívül kényelmetlen kérdést teszi fel nézőjének, hogy miért nem képes a 21. század embere kiegyensúlyozott kapcsolatban, önmagával és környezetével összhangban élni. Ehhez először a szekularizáció első hulláma által épp elért tradicionalista társadalmat, majd az eszményeit végleg elvesztett Európát használja kulturális háttérként. S jellemző a filmek időkezelésének különbsége is: amíg Nader és Simin – miközben folytonosan a jelen sodrásában vitatkoznak és cselekszenek – élő, jelenünkre ható valóságként tételezik a múltat, a párizsi házaspár eltörölhetőnek tekinti mindazt, ami már megtörtént. A modern ember kronoszi időfelfogása ez, kattogó óraműként mérve az időt, ami a jövőből a jelenen át a múltba tartva végleg megsemmisül. Felzaklató tapasztalat, amikor az időfolyam megfordul, az elrendezetlen múlt szembejön, s nem ereszt tovább a jelenből.

(Megjelent: A Szív, 2014. július-augusztus)


Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.


három × 7 =