Röviden: Meg / Morgan / A fal / Ahol a gonosz lakik / Patient Zero

írta Minime

Meg – Az őscápa (The Meg) – Jonas Taylor (Jason Statham) mélységi vízimentő, aki egy akció során feláldozza társai életét azért, hogy a már kimentett emberek életét megóvja. Az esetet követően visszavonul, amíg egy mélytengeri kutatóállomás személyzetének tagjai meg nem keresik egy mentés érdekében. A tudósok egyébként a mélytengeri élővilág reprezentánsait kutatják. Egykori neje, Lori a Mariana-árokba történő merülést követően a mélyben ragad, és csak Jonas képes őt megmenteni. Felkérik, odamegy és ment, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Közben érzelmi köteléket alakít ki, Dr. Minway Zhang (Winston Chao) lányával, Suyin-nel (Li Bingbing) és annak kislányával, hogy kellően szükséges emocionális motivációja is legyen a filmnek. Találkozik egykori megmentettjével, Dr. Heller-rel (Robert Taylor) aki nem javasolja Taylor alkalmazását. Miközben áldozatok kerülnek az étlapra és mindenki moralizál, kiderül, hogy egy Megalodon, azaz egy őskori óriáscápa jutott át a mélytengeri árok jégrétegén, amely a felszínen azonnal csúcsragadozóvá válik, és természetesen meg kell állítani. Jon Turteltaub filmje igazából el sem tudja dönteni, mit is akar a nézőktől, hiszen horrornak gyenge, vígjátéknak is, ám arra tökéletesen alkalmas, hogy Statham one-man-showját megalapozza. Gyakorlatilag a Szikla nyomdokain haladva, aki éppen felhőkarcolókban hadakozik és ment, Jason barátunk sem tesz mást, mint ékes bizonyítékául szolgál annak, hogy mekkora dilemmában is lennénk, ha a világ megmentésre szorulna, ugyanis nem tudjuk eldönteni, őt vagy Johnson-t kérjük-e fel eme nemes feladatra. A film se nem látványos, se nem ijesztő, se nem komoly, csak van. Van a vízben és elúszkál olyan bődületes logikátlanságoktól hemzsegő történetként, amit már nagyon sokszor láthattunk. Az egyébként sokszor jogosan lehúzott Háborgó mélység című alkotás azért jobb ettől. Ruby Rose például elfelejthetné a színészettel való próbálkozásait. Értékelés: 50%

Morgan (2016) – A film Ridley Scott fiának, Luke-nak a bemutatkozó alkotása. Producerként az apa is érintett a produkcióban, amelyben Morgan (Anya Taylor Joy) egy genetika kísérlet során létrehozott, nano-technológiával módosított mesterséges intelligencia hibridet alakít, akit egy kutatócsoport vizsgál, ám egy szerencsétlen eset miatt, amelyben Morgan sérülést okoz az egyik orvosnak, Kathy-nek (Jennifer Jason Leigh) a vállalkozást támogató vállalat, egy kárszakértőt, Lee Weathers-t (Kate Mara) rendel ki vizsgálatra. A vizsgálat során Lee felméri a csoport kötődését Morgan irányába, és pszichológiai vizsgálatot irányoznak elő a korához képest feltűnően intelligens és gyorsan felnövő kísérleti alany számára. Az alapszituáció tehát adott egy lélektani tudományos thriller lefektetéséhez. Luke Scott egy sokak által feldolgozott témát vesz a kezébe, és nem teszi rosszul, ehhez azonban szüksége van egy viszonylag jó színészgárdára, az említetteken kívül, szerepel még Boyd Holbrook, Rose Leslie, Michelle Yeoh és Paul Giamatti is, akik alakításaikkal mindenképpen a produkció hasznára válnak. A rendező igazából éppen ezekre az alakításokra alapoz a film során, hiszen nincsenek vászonról az agyunkba égő speciális effektek és nincs túlbonyolított látvány, valamint vizuális világ sem. A történet természetesen fordulatokban gazdag és a tudomány jelenlegi állását tekintve mondhatni aktuális témát feszeget, ahogyan számos más hasonló produkció is, ám ezt az alkotást valóban segíti a színészgárda. Luke Scott kellemesen szórakoztató „vizsgafilmet” ad ki a kezei közül, apja értő és rutinos felügyelete alatt. Az anyagi siker ugyan elmaradt a film esetében, de nem mindig a kasszasikerek a legjobb alkotások. Valójában egy jó alakításokkal teletűzdelt tudományos thrillert kapunk, ami egyáltalán nem vall szégyent a klisék ismételgetése ellenére sem. Értékelés: 70%

A fal (The Wall, 2017) – Allen Isaac (Aaron Taylor-Johnson) és Shane Matthews (John Cena) tengerészgyalogosok, akiket az iraki háború idején kivezényelnek egy rutinakcióra a sivatagba. A küldetés azonban rosszul sül el, szó szerint is, hiszen egy iraki mesterlövész megsebesíti Matthews-t, és csapdába ejti a szintén megsebesülő Isaac-et egy romos fal mögött. A víz fogytán van, a hőség óriási, és a mesterlövész lesben áll. Minden óvatlan mozdulat halált okozhat, és mindössze egyetlen omladozó fal áll a „ragadozó” és „prédája” között. Az egyetlen kapcsolat a külvilággal egy rádión bejelentkező szövetséges tiszt, akivel Isaac kommunikálni tud. A beszélgetésből azonban lassan világossá válik Isaac számára, hogy a vonal végén nem egy szövetséges hallható, hanem maga az ellenséges mesterlövész, aki több egységet is csapdába csalt már ilyen módszerekkel. Megkezdődik hát a versenyfutás Isaac és a rejtőző ellenség között, aminek tétje már nem csak egy-két ember élete. A filmet Doug Liman jegyzi rendezőként, aki az elmúlt években számos jól sikerült mozit tett le az asztalra, és ezúttal sem okoz csalódást. Johnson meggyőzően játssza a sebesült, kutyaszorítóban lévő és onnan mindenáron menekülni vágyó katonát. John Cena szerepe igazából csak motívumjellegű, míg az ellenséges mesterlövész csupán a hangjával és mondanivalójával „játszik.” A feszültség érezhető és kézzelfogható, a rövid játékidő ellenére kellően drámai szituációs játékot látunk, amelyben a macska-egér játék tipizált esetét követhetjük nyomon, az iraki háború harcmezején, ám a megszokottal ellentétes előjellel. Értékelés: 70%

Ahol a gonosz lakik (El habitante) – Guillermo Amoedo uruguayi író-rendező mozijában három lánytestvér betör egy gazdag és híres pár, korábbi kormányzó otthonába, hogy pénzhez jussanak, azonban nem találnak semmilyen komoly anyagi értéket, és a házaspár sem hajlandó igazán együttműködni velük. Végül a pincéből felhangzó apró zajok után kutatva megtalálják a házaspár kislányát egy ágyhoz kötözve, meglehetősen leromlott állapotban. Miután kiszabadítják, a szülők kérik őket, távozzanak és hagyják magukra őket, azonban a lányok félreértvén a helyzetet – szerintük a szülők kínozzák a kislányt – erre nem hajlandóak. Az apa immáron hajlandó komolyabb pénzösszeget is kifizetni a távozásukért, ám ez később már nem is lesz olyan egyszerű, hiszen ahogyan kiderül, Tamara nem azért volt elzárva, mert bántalmazták, hanem mert megszállták. A történet innentől kezdve átalakul egy szokásos ördögűzős menekülési játszmává, amely sorban hozza a klisés és „már láttam máshol is” érzetű jelenetsorokat. Amoedo főként a latin-amerikai horrorok feltörekvő csillagaként ismert. Filmje egyébként nem borzalmasan gyenge, mindössze nem él az alapszituáció teljes kibontásának lehetőségével, és nem akar brutálisabbá válni a többi hasonló típusú horrorfilmtől, így valahol a középvonalon egyensúlyozva laposodik el. A színészi alakítások nem igazán díjra érdemes produktumok, de az ilyen filmekben ez nem is elvárás. Egyszer meg lehet nézni, de van jobb a műfajban és a típuson belül is. Értékelés: 40%

Patient Zero – A veszettség egy speciális alfaja tör ki először az állatvilágban, majd terjed át az emberekre Stefan Ruzowitzky filmjében. A maroknyi túlélők egyik csoportja az amerikai katonaság felügyelete alatt egy rakétasilóban húzza meg magát, ahol kísérleteket folytatnak a fertőzötteken dr. Gina Rose (Natalie Dormer) vezetésével. A kísérletekben segítségére van Morgan (Matt Smith), akit szintén megharaptak már, ám nem alakult át, de képessé vált kommunikálni a fertőzött egyedekkel. Közös erővel keresik a fertőzés forrását, vagyis a 0. pácienst, akiből a kinyerhető tiszta vírustörzset felhasználva ellenanyagot gyárthatnak. A fertőzöttek egyre pontosabb és érettebb viselkedése azonban felkelti gyanújukat, miszerint szocializálódni kezdtek és komolyabb stratégiai gondolkodásra is képessé váltak, amikor az egyik vizsgálatra megérkezik egy egykori irodalomprofesszor (Stanley Tucci), aki fejlettebb intelligencia és önuralom jeleit mutatja. Rajta keresztül lelepleződik a fertőzöttek magasabb stratégiai célja a saját túlélésükért és a maradék emberiség bukásáért folytatott háborúban. A film sikeresen ötvöz elemeket a korábbi zombifilmek kliséiből, átvesz a Legenda vagyok-ból és a Z világháborúból is elemeket, amelyeket kiegészít a Holtak… filmsorozat egyes elemeivel is. Horrornak talán kissé gyenge, illetve az alakítások sem túl meggyőzőek, talán Tucci hanyag-vad eleganciájától eltekintve. Alapvetően egy egyszeri, nem megerőltető, elalvás előtti szórakoztató popcorn anyag. Értékelés: 40%