0

Röviden: A kém, aki dobott engem / Továbbfejlesztés / Arizona / Braven / Ghost Stories

írta Minime

A kém, aki dobott engem (The Spy Who Dumped Me) – Azt gondolom, Magyarországnak rendkívül jól jött Kate McKinnon showja Jimmy Fallon műsorában. Ami viszont kevésbé jött jól bárkinek is, az egy rendkívül egyszerű tény, mely szerint a filmmel kapcsolatos egyetlen pozitív visszacsatolást a Józsefváros című rapszám élő, magyar nyelvű előadása jelenti, ami ugye nem is része a produkciónak. Vannak valóban neves színészek, hiszen Mila Kunis, Justin Theroux és Gillian Anderson sem akárki, de egyedül McKinnon furán-bizarr alakítása érdemel említést és az, hogy ezzel sincs előbbre a film. Susanna Fogel író-rendezőnőnek sikerült megoldania, hogy egy abszolút nézhetetlen, értékelhetetlen szemetet adjon ki a kezei közül és megüsse az év legeslegrosszabb filmjének járó értékelést. Írom ezt annak ellenére, hogy rengetegszer nem kapjuk azt, amit várunk, de ez még az elmúlt 10 évem top 3 legalja filmjei közé is simán befér. Értékelés: 0%

Továbbfejlesztés (Upgrade)Leigh Whannell neve ismerősen csenghet a mozibarátok számára, hiszen korábban a Fűrész és Insidious franchise-okban is közreműködött. Legújabb írói és rendezői munkája ezúttal a tudományos fantasztikum világába kalauzol minket. Trey Grace (Logan Marshall-Green, a szegény ember Tom Hardy-ja – a külső hasonlóságuk miatt) autószerelőt alakít, aki régi típusokat újít fel gazdag emberek számára, és jó pénzért eladja őket. Így ismeri meg Eron Keen (Harrison Gilbertson) feltaláló, high-tech géniuszt. Miután egy járgányt nejével, Ashával (Melanie Vallejo) elvisznek Keen-nek, a hazaúton önvezérlő autójuk meghibásodik, és balesetet szenvednek. Négy ismeretlen férfi, akik testükben különböző biomechanikai módosításokkal bírnak, meggyilkolják Ashát, és nyaktól lefelé megbénítják Trey-t. A férfi magába zuhan, a rendőrség sötétben tapogatózik, már majdnem feladja életét, amikor megjelenik a feltaláló, és felajánl számára egy esélyt. Legújabb találmányát STEM-et – egy nanotechnológiás mesterséges intelligencia-chip – Trey gerincvelőjébe ültetve talán a férfi újra tudna járni. Főhősünk vállalja a műtétet, és valóban, a chip csodát tesz, sőt még annál is többet, hiszen önálló személyiséggel rendelkezvén képes Trey-t felruházni szinte szuperképességekkel. STEM segítségével (szegény ember high-tech Venomja) Trey azonosítja az elkövetőket és egyszemélyes bosszúhadjáratot indít. A film meglepően szórakoztató, Marshall-Green pedig egészen jól alakít, igazi one-man-show-t tesz az asztalra. Whannell próbálkozásán azért látszanak a minimális költségvetés hiányosságai, de nagyon élvezhető produktum született ebből a próbálkozásból, ami valamilyen szinten meglehetősen hasonlít a korábban említett és idén később érkező Marvel/Sony-mozira. Értékelés: 80%

Arizona – 2009-ben járunk. Arizona állam, Egyesült Államok. Az ingatlanválság kellős közepén egy értékesítési ügynök, Cassie Fowler (Rosemarie DeWitt) éppen meglehetősen arrogáns főnökével (Seth Rogen) vitázik, valamint a háza törlesztő-részletének elhúzásával bajlódik, amikor megjelenik irodájukban egy önmagát becsapva érző ingatlantulajdonos, Sonny (Danny McBride), aki vitába keveredik a férfival, és az erkélyről lelökve megöli őt. Sajnos nem maradhatnak tanúk, ezért Cassie-t elrabolja és fogságba veti. Miközben Sonny legnagyobb igyekezetével is igyekszik elsikálni a baleset következményét – a hullát –, Cassie is szeretne élve kikeveredni ebből az egészből. A történések és szereplők viselkedése olyan fordulatokhoz vezet, amelyek során Sonny kénytelennek érzi magát, mintegy menteni próbálva saját bőrét, hogy egy rendkívül vérgőzös és mocskos mészárlásba kezdjen, amelyet azonban esetlenkedései miatt helyenként egészen viccesen ad elő. McBride és DeWitt jól játszanak, a fekete humor és a vér fröcsögése egészen kellemesen bizarr atmoszférát teremt. Aki kedveli Rogen-McBride és barátaik fanyar humorát, az mindenképpen nézze meg. Jonathan Watson filmje kissé emlékeztethet minket a Zombieland című produkció humorára és látványos mészárlásaira, ám ezúttal élőkkel szemben elkövetett tetteket fogunk látni. Számomra élvezhető alkotás, hiszen rövid, humoros, beteges, véres és helyenként igazán bunkó alkotás, amelyet valószínűleg csak az előbb említett színészcsapat humorának kedvelői értékelnek jobban, de aki nem vár túl sokat és szereti a totál hülyülést véresen tálalva, annak is ízleni fog. Értékelés: 70%

Braven – Joe Braven (Jason Momoa) fakitermeléssel és szállítmányozással foglalkozik saját kis cégénél. Boldogan él családjával, nejével Jill-el, lányával Charlotte-tal és édesapjával, Lindennel (Stephen Lang), aki egy baleset következményeként folyamatos demencia jeleit mutatja és egyre inkább leépül, miközben Joe-nak és a családnak is egyre nehezebb kezelni a helyzetét. Jill ezért kitalálja, hogy a havasokban található kis viskóban töltsön egy hétvégét apa és fia, hátha sikerül a továbbiakra nézve kedvező helyzetet teremteni az öreg makacs ellenállásából. Azonban Joe egyik munkása, szállítója, aki mellékesként farönkökbe rejtve csempész kábítószert, éppen ekkor keveredik balesetbe, és a cuccot Joe viskójában rejti el. A díler Kassen (Garret Dillahunt) és csapata éppen akkor érkezik a faházhoz, amikor Joe, Linden és a platón elrejtőzött kislánya. Kassen csak a drogot szeretné elvinni, de Joe jól érzi, hogy ezek az emberek nem akarnak tanút hagyni, így hamarosan összetűzésre kerül sor a felek között, és a helyzet eszkalálódik. Bravennek pedig minden leleményességére és ötletességére szüksége lesz kivételes fizikai ereje mellett, hogy szeretteit megvédje és leszámoljon a hívatlan látogatókkal. Lin Oeding ex-kaszkadőr jegyzi a filmet mint bemutatkozó alkotását, és nem is vall vele kudarcot. Nyilván az ismertető elejéből is kitűnik, hogy nem kell eget rengetően bonyolult történetszállal számolnunk, és ez a későbbiekben sem fog változni, azonban amit látunk, az pörgős, szórakoztató és akciódús. Lang és Momoa játéka meglehetősen jóra sikerült, ahogyan Dillahunt is ügyesen hozza a gonosz és kegyetlen figurát. Értékelés: 70%

Ghost Stories – Dr. Philipp Goodman professzor (Andy Nyman) a parapszichológia elismert kutatója és a hamis médiumok, jelenések neves lebuktatója. Példaképe Charles Cameron, a 70-es évek hasonlóan híres kutatója, akinek örökségét szeretné folytatni. A több évtizede eltűnt Cameron egyszer csak felbukkan, és arra kéri Goodman-t, hogy vizsgáljon ki három olyan speciális esetet, amelyek során neki szembesülnie kellett bizonyos megmagyarázhatatlan dolgokkal és jelenségekkel, amelyek alapvetően kétségbe vonták addigi hitét. Goodman örömmel vállalja el a feladatot és lát hozzá a három speciális eset kivizsgálásához, amelyeknek során ő maga is szembesül néhány megmagyarázhatatlan dologgal, ám szkepticizmusa és makacs ellenállása továbbra is arra sarkallja, nem parajelenségekkel van dolga, hanem csalásokkal. Ebbéli hitében csupán múltjának sötét titkai kezdik megingatni, amelyekkel ő sem tudott sosem elszámolni. Andy Nyman és Jeremy Dyson író-rendező páros a régi angol rémtörténetek nyomán alkotta meg moziját, amelyhez sikerült megnyerni az egyik szerepre Martin Freeman-t is, aki látszólag élvezettel és örömmel vállalta el ezt a kisebb, ám annál hangsúlyosabb szerepet a filmben. Valójában az alkotás egyáltalán nem a trash és gore irányából közelít a horrorhoz, hanem a mentális, pszichés szférát veszi célba. Időnként lelassul, tempót veszít és nem magyaráz, de a tucathorrorok – talán pszichothrillerek – közül azért így is kitűnik. Értékelés: 50%

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *