7

Predator – A ragadozó (+ Hotel Artemis, Sötét folyosók)

írta Minime

Shane Black visszatért a Ragadozó franchise-hoz és megpróbált új életet lehelni az utóbbi időben kevésbé sikeres, ám nagyon népszerű űrvadász kalandjaiba. A történet főhőse Quinn McKenna mesterlövész (Boyd Holbrook) és szellemileg sérült ex-katonákból álló egysége, valamint dr. Casey Bracket biológus (Olivia Munn). Rory (Jacob Tremblay), Quinn autista fia véletlenül hozzáfér egy csomaghoz, amiben az apja által ellopott yautja felszerelés darabjai vannak. Véletlenül sikerül neki bolygónkra invitálnia az előzetesből már ismert Mega-Predatort, amely az előle menekülő szabványos Ragadozóra vadászik, és amelyikkel Quinn-nek is sikerült összefutnia. Eközben egy titkos kormányprogram keretében tudósok próbálják az elfogott átlagos Ragadozót felmérni és elemezni Will Traeger (Sterling K. Brown) vezetésével. Nos, ahogy az lenni szokott, a kisebb kiszabadul, a nagyobb pedig ránk szabadul. Elkezdődik egy rendkívül brutális vérontás, amelynek során az ex-katonák és a biológusnő nem csak a Ragadozókkal, hanem Traeger csapataival is kénytelen megküzdeni, miközben próbálják Rory-t megmenteni, aki speciális képességei folytán érti a Ragadozók nyelvét, ami miatt mindkét ellenfél a kisfiút akarja.

A vérözönnel teli mocskos poéngyár jól üzemel, elképesztő tempón pörög a film. Azonban Black mintha megragadt volna azon a ponton, hogy korábban számtalan forgatókönyvében megírt korábbi karaktereinek vezérmotívumait belezsúfolja ebbe a moziba. Szinte minden karakter egy korábban már látott Shane Black-mozi főszereplőinek elsődleges jegyeivel bír. Az akció látványos és mocskos, ahogyan az egy Ragadozó filmtől elvárható, a dialógusok nemkülönben. Mindezeknek mégis kárát látja a történetvezetés, amire még rásegít a szereplők közepes játéka. A film végén található utalással még a Vasember 3 sem marad ki a szórásból. Alapjában véve valóban új szintre emelik a vadászatot, de sajnos nem a jó értelemben. Nem nézhetetlen a film, de teljesen mentes mindenféle logikától, és a főbb fordulópontoknál is meglehetősen kusza. A kevesebb talán több lett volna, de látványilag valóban megáll a lábán. Van az a mennyiségű vér, ami ezt felhúzza egy közepestől kicsit jobb filmmé. Értékelés: 60%

*

Hotel Artemis

Los Angeles, 2028. A Hotel Artemis egy kórház bűnözők számára, akik előre fizetett tagsági díj ellenében és a szigorú szabályokat betartva vehetik igénybe a Nővér (Jodie Foster) és segítője, Everest (Dave Bautista) szolgálatait. A kórház szabályzata egyértelmű: nincs fegyver, a személyzet zaklatása tilos, a betegek egymás közti konfrontációja tilos, rendőrt nem lát el a kórház, csak előre bejelentkezett és befizetett tagság esetén jár az ellátás, a betegek a lakosztályaik szerinti fedőneveket kapják stb. A város lázong a víz privatizálása miatt, amely így a hétköznapi emberek számára szinte elérhetetlenné válik. Ebben a kiélezett helyzetben dönt úgy Sherman (Sterling K. Brown) és testvére, Lev (Brian Tyree Henry), hogy ideje bankot rabolni. Két társukkal a megszerzett zsákmány birtokában tűzharcba keverednek, ahol Lev kritikusan megsérül. Sherman elviszi testvérét az Artemisbe, ahol már jelen van Acapulco, a fegyverkereskedő (Charlie Day), a bérgyilkos Nice (Sofia Boutella), valamint Crosby Franklin (Zachary Quinto) előzetes értesítése szerint a hely tulajdonosa és üzemeltetője Orian Franklin (Jeff Goldblum) is ide tart. Orian a los angelesi alvilág feje, akit Farkas királyként ismernek. Miután a díszes kompánia egybegyűlik, a történet lassan összefűzi a szereplők között lévő szálakat, a nézők rájönnek, hogy senki sem véletlenül van ott, ahol éppen van, és mindenki kötődik valamilyen úton-módon a többiekhez. Az eltérő célok és motivációk idővel olyan eseményekbe torkollnak, amelyben mindenki számára kérdésessé válik az egymáshoz fűződő viszonyok és a „hotel” szabályainak megszegésére vonatkozó elvek felülbírálása. Drew Pierce író-rendező filmje egészen élvezetes szórakozást nyújt, a remek szereplőgárda önmagáért beszél. Azonban mégsem tudja kiaknázni a benne rejlő újszerű potenciált, és megreked egy olyan szinten, amely szórakoztató ugyan, de komoly hiányérzetet is kelt a nézőkben. A „John Wick és a Vészhelyzet keverékeként” emlegetett film sajnos nem lesz klasszikus, pedig jó esélye lehetett volna rá. A színészek kivétel nélkül jó alakításokat nyújtanak, de egyértelműen kiemelkedik a személyes tragédiáját agorafóbiával megspékelő Jodie Foster alakítása, és Sofia Boutella ismételten bizonyítja, hogy hatalmas potenciál rejlik benne az akciófilmek készítői számára. Bátrabb rendezéssel és forgatókönyvvel, több akcióval és hosszabb játékidővel akár kultfilm is lehetett volna, de így is remek és érdekes. Értékelés: 80%

Sötét folyosók (Down a Dark Hall)

Kit (AnnaSophia Robb) problémás tinédzser, akit szülei kénytelenek magániskolába íratni, ugyanis sehol sem tud beilleszkedni édesapja korai halálát követő traumája következtében. A Blackwood bentlakásos iskola egy ódon kastély falai között található, amelynek igazgatónője, a meglehetősen kimért és titokzatos Madame Duret (Uma Thurman), aki a lehető legjobb eredményt szeretné kihozni Kit-ből és négy hasonlóan problémás lányból, akik az adott évfolyamot alkotják. A lányok speciálisan egyedi tudományterületeken tanulnak, mint például: zene, matematika, képzőművészet, irodalom. A lányok tanulmányaik során meglepően gyorsan fejlődnek a hozzájuk leginkább testhezálló tudomány területén, ugyanakkor furcsa, sötét jelenlétet érzékelnek önmaguk közelében és a kastély falai között. Miután egyikük már a teljes összeroppanás szélére sodródik, Kit nyomozni kezd, és próbálja felderíteni a kastély és az iskola titkait, akár azon az áron is, hogy betör az iskola hallgatók elől elzárt részébe, ahol rendkívül érdekes, ám felettébb ijesztő felfedezést tesz. Lois Duncan azonos című regénye alapján Rodrigo Cortes készítette el a könyv adaptációját. A múlt értékei ijesztő újrateremtésének alapötlete meglehetősen jó alapanyag egy film számára. A történet során a nyomasztó hangulat és a sötét titkok keresési mechanizmusa időnként megajándékozza a nézőt pár ijesztgetéssel, de a komor és vészterhes atmoszféra lassú, ám érzékletes, folyamatosan fenntartott lehangoltsága végig érezhetően fontosabb volt Cortes számára. Uma Thurman rendkívül kimért alakítást nyújt, és jól áll neki a sötét titkokat rejtegető igazgatónő szerepe. Robb alakítása szintén kifejezetten erős a maga számára is megfejthetetlen tinédzser és a lázadó diák kettősségében. Minden pozitívuma ellenére azonban mégis hiányzik a produkcióból az átütőerő, amely a filmet egy átlagosnál jobb horrorrá emelhetné. Tisztességesen összerakott alkotás, amely azért bőven hagy hiányérzetet. Értékelés: 60%

7 komment

  1. Predator eddig az év csalódása nem vártam sokat, de azért ennél…tragédia ami Hálivúdba megy…pár éve már mélyponnton van minőségileg….

  2. Nem kellett volna anno az embereknek szídnia a Predator 2-őt meg a 2010-es Predators-t, mert annak bukása miatt döglődik ennyire a franchise már egy jó ideje.
    Kaptunk egy jó alapot (Predator 1); jött egy majdnem kiváló, de eredeti és önálló filmként is megállja helyét (Predator 2) ezt mindenki utálta először, mint a szart; erre kaptunk 2 db pocsék, bevételszerzés céljából létrehozott ‘folytatást’ (AVP 1-2); majd újra megpróbáltak az emberek kedvére tenni egy minőségi folytatással (Predators), de ezt is utálták, mint a szart; és végül vissza kerültünk pocsék, bevételszerzés céljából létrehozott folytatás (Predator – A ragadozó). Ez a szomorú tény. Pedig a stúdió a 90-es években már a második résszel egy amolyan Predator filmesuniverzumot szeretet volna megteremteni. Igaz ennek a terveinek úgy 70%-a képregény formában megvalósultak, de azokon a képregényeken érezhető, hogy inkább filmként látná az ember.

  3. Igen, ez a Predator elfáradt. A trailerből sem nèztem ki sokat. Na a film mèg azt is alulmúlta, amit vártam.
    Borzasztó, pedig látszott hogy költöttek rá.

    A Hotel Artemis nekem nem tetszett. Összecsapott lett.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Biztosra megyünk *