0

A Fabelman család (The Fabelmans)

írta Nikodémus

Új Oscar-szezon, új Spielberg-film, ugyan, mi hiányozhat még? Korunk talán legismertebb hollywoodi rendezője idén megint ringbe száll a korábban már kétszer elnyert aranyszoborért, s mindent bevet, hogy meggyőzze az Amerikai Filmakadémia ítészeit: tiszta szívű gyermekhőst léptet fel, ámuló tekinteteket mutogat, kalandot fabrikál, mozivarázslatot csihol – s mindezt bőséges nosztalgiával tálalja. Az idei díjszezonra pozicionált A Fabelman család a rendező gyerek- és ifjúkorába röpít vissza minket, hogy két és fél órában meséljen egy zsidó családról az ötvenes évek Amerikájában.

Olvasd tovább

0

A búcsú (The Farewell, 2019)

írta Nikodémus

Gyakran érezzük úgy, hogy fáj az őszinteség, ezért kényelemvezérelt kultúránkban egyszerűbb megoldásnak tűnik elhallgatni az igazságot – többek között a földi élet két végével, a születéssel és a halállal kapcsolatban. Lulu Wang író-rendező A búcsú című filmje – címéből sejthetően – az utóbbival foglalkozik egy család történetén keresztül, mégpedig a kínai és az amerikai kultúra izgalmas fénytörésében.

Olvasd tovább

0

Fugitive / The Lady and the Dale

írta Nikodémus

Úgy tűnik, lassan az autóipart is megtalálja a streaming-platformok folyamatos tartalomgyártási láza, és ez örvendetes is lenne, ha sikerülne jól felépített, pontos dramaturgia szerint működő dokumentumfilmeket gyártani. Mivel ezt a lécet eddig elég ritkán sikerült megugrani, kíváncsian vártam, mi sül ki két, az iparágban nagy hullámokat vetett botrány feldolgozásából, melyeknek ráadásul két rivális streaming-csatorna vágott neki. A frissességet ezúttal a Netflix szállította a Fugitive: The Curious Case of Carlos Ghosn képében, a(z autó)történelemben pedig most az HBO merült el The Lady and the Dale címmel. Mindkét alkotás kissé felemás összképet ad, leginkább azért, mert egyikük túl keveset, másikuk túl sokat akar mondani hőséről. És ennek – hiába a látszat – vajmi kevés köze van a játékidőhöz.

Olvasd tovább

0

A korona (The Crown) – 5. évad

írta Nikodémus

Az előzőekről: 1. évad, 2. évad, 3. évad, 4. évad

Alig ért véget, máris ellentmondások tömege kíséri a Netflix brit királyi családot bemutató sorozatának legújabb évadát, pedig A korona (The Crown) teljesen új színészgárdát felvonultató, novemberben debütált 5. évada nem tesz mást, mint imponáló könnyedséggel tartja a színvonalat: Peter Morgan író-kreátor büszke lehet régóta dédelgetett szériájára. A metsző aktualitásokról – legyen az bulvárízű vagy éppen tragikus – pedig nem tehet.

Olvasd tovább

0

Röviden: Nagykarácsony / Szia, életem! / Így vagy tökéletes

írta Nikodémus

Nagykarácsony (2021) – Arnold, a tűzoltó (Ötvös András) az emelőről szeretné megkérni kedvese (Rujder Vivien) kezét, ám elég kellemetlen meglepetés várja, mi több, saját szakmájában is ellehetetlenül, mivel hirtelen rémisztő tériszony fogja el. Marad az álmatag karácsonyi vásár tűzvédelmi felügyelete, s vele a kisiskolások betlehemezése a lelkes tanítónővel (Zsigmond Emőke). A pikszisből (szó szerint) kiesett, morcos tűzoltó lassan megbarátkozik a helyzettel, sőt, a tanítónő egyre helyesebbnek tűnik, s mintha a tériszony is múlóban volna – és nem csak a karácsony közeledtével. Tiszeker Dániel első rendezésének felütése meglepően ötletes, figurái élnek, a mellékszálak ötletesek és viccesek (a Szabó Kimmel Tamás figurájára épített vonal egyenesen fergeteges), s a Nagykarácsony mintha mondani szeretne valami komolyat a késő-kádárista kisemberről (Scherer Péterrel a főszerepben), de aztán visszafordul a színtiszta szórakoztatás mezejére, a fináléra pedig sajnos megérkeznek a közhelyek is. Elered a hó, szikrázik a csillagszóró és mindenki hepi – amolyan hollywoodiasan, némi székelykáposztás mellékízzel.

Olvasd tovább

0

Röviden: A Whitney Houston-film / Vérapó / A gyilkos járat

írta Nikodémus

I Wanna Dance with Somebody – A Whitney Houston-film (I Wanna Dance with Somebody) – Bő négy évvel ezelőtt újra berobbant Hollywood fősodrába a zenész-életrajzi mozi: az álomgyár azóta magáévá tette (kizsákmányolta?…) Elton John, Aretha Franklin, Elvis Presley és Marilyn Monroe életpályáját, és már itt toporognak a következő versenyzők. Whitney Houston élete (és halála) szintén kínál megszívlelendő tanulságokat, s Anthony McCarten forgatókönyvíró neve biztosítéknak tűnt arra, hogy nem kapunk méltatlan feldolgozást. Igaz, túl mélyenszántót se. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva: egy döntő pillanatot bemutató kerettel indítunk, majd visszaugrunk az időben a szerény kezdetekig, majd jön a felfedez(tet)és, a siker, majd a balhé és a vele járó összeomlás. Kasi Lemmons rendező engedelmes bérmunkásként mondja föl a leckét, miszerint a tehetség felelősséggel, a hírnév veszélyekkel jár, filmjét végül mégis belefullasztja az olcsó nosztalgiába. Naomi Ackie komoly munkát fektet a főszerepbe, de egy percre sem hiszem el neki, hogy ő lenne a fölényes dívaként viselkedő, oktávjaival az egész világot meghódító énekesnő. S ahogy az utolsó előtti jelenetben diszkréten lecsúszik a halált hozó kádba, úgy fog eltűnni ez a hosszú című, középszerű film is néhány hónap alatt a díjszezonból – meg a kollektív emlékezetből.

Olvasd tovább

0

Star Wars: Andor – 1. évad

írta Nikodémus

Nem gondoltam volna három évvel ezelőtt, a Skywalker kora láttán fejemet fogva, hogy örülhetek még jó minőségű Disney-Star Warsnak. Azt a mélységes kudarcot nehéz volt feledtetni, s az egeres cég kedvenc univerzumunkkal való játszadozása azóta leginkább egy hullámvasúthoz hasonlít: biztató kezdet (Mandalorian) után kínos folytatás következett (Book Of Boba Fett, Obi-Wan), így annál nagyobb meglepetésként ért, hogy a talán legkevésbé várt Andor sorozat milyen kiválóra sikerült. Tudjátok, ő volt az egyébként örvendetesen felnőttesebb (ám kicsit ziláltra vágott) Zsivány Egyes másod-főszereplője, aki egyszerű ügyeskedőből vált a lázadás egyik vezéralakjává. Úgy tűnik, újra a Gilroy-testvérek kellettek ahhoz, hogy a drámaiság szintet lépjen az SW-univerzumban: hitetlenkedve nézem (s hallgatom), hogy okos dramaturgiával, kiváló párbeszédekkel és komoly lélekrajzzal bontják ki előttem egy elnyomó rendszer elleni lázadás kezdeti lépéseit.

Olvasd tovább

0

Szöszi (Blonde)

írta Nikodémus

Idén ősszel nagyot robbantott a Netflix streaming-szolgáltató azzal, hogy szeptember 28-án bemutatták Andrew Dominik rendező régóta várt Marilyn Monroe-filmjét Ana de Armasszal a főszerepben. Az első reakciók döbbenetes színészi átlényegülésről, rendhagyó látványvilágról és sokkolóan egyedi elbeszélésmódról szóltak, s a Szöszi (Blonde) körül azóta sem csillapodnak az indulatok. De van-e bármi a harsogóan hivalkodó felszín alatt? Készíthető-e hű portré arról a nőről, aki egyszerre volt milliók vágyainak tárgya, bulvárhírek sztárja és egy félénk, apa nélkül felnőtt naiva? Dominik nagyszabású filmje nyomába ered az azóta is feltáratlan Monroe-rejtélynek, s ezt meglehetősen nézőpróbáló módon teszi.

Olvasd tovább

0

Raymond és Ray (Raymond & Ray)

írta Nikodémus

Újkeletű kultusza van manapság az önkéntességnek, s ez dicséretes: generációk tanulják újra, mit jelent időnket és energiánkat adni egy-egy általunk vállalt, nemes ügyért. Jólesik ez az okoseszközök kék fényénél magányos önzésre kárhoztatott Z-generációnak, ám képesek vagyunk-e szeretetkapcsolatainkat mindenestül feltétel nélkülivé alakítani? Raymond és Ray ezzel próbálkozik, mégpedig édesapjuk nemrég kihűlt holtteste fölött – mi pedig csak remélhetjük, hogy még nem késő.

Olvasd tovább

0

Röviden: Fekete Párduc 2. / Doctor Strange az őrület multiverzumában / Thor: Szerelem és mennydörgés

írta Nikodémus

Fekete Párduc 2. (Black Panther: Wakanda Forever) – Vannak rettentően nehéz helyzetek, még a folyamatos habkönnyű szórakoztatásra épülő Hollywoodban is. Chadwick Boseman váratlan halálával nem csak egy ígéretes színészt vesztettünk el, de egy ikonikus(sá növesztett) szerep megformálóját is, ám a Marvel-moziverzumnak folytatódnia kellett, Ryan Coogler rendező pedig nagyjából vette az akadályt. Nagyjából, mondom, hiszen az első film főszereplőjének kivezetését ízléssel oldja meg. Könnycseppek persze peregnek a vásznon túl (és ideát is), ám az igazi kérdés az, mit lehet kezdeni a Wakanda-világgal T’Challa nélkül. Nos, sajnos nem sokat: az új film forgatókönyve céltalanul dobálja fel az eseményeket és a karaktereket, s bár a gyászolás egy ideig jól áll neki, hamar unalomba fullad. Az új főgonosz egy gyenge Aquaman-koppintás, és hát megint a bosszú értelmetlenségéről és az ellenfélnek való megkegyelmezésről regélnek nekünk, sokadjára. A legnagyobb utat talán Shuri karaktere (Laetitia Wright) járja be, ám szimpátiámat (magamat is meglepve) Riri Williams (Dominique Thorne), az aktuális vagánycsaj nyerte el. A készítők a mostani etapban a már megszokott black power mellett láthatóan rágyúrtak a female powerre is, már csak jobb történetet kellett volna írni…

Olvasd tovább

0

A FIFA titkai (FIFA Uncovered) minisorozat

írta Nikodémus

Volt hét éve egy kis írás itt, a blogon (ma is megvan még), amiben egy pocsék, minden eresztékében hangosan zörgő játékfilmecske ürügyén írtam arról, mi is zajlik valójában a milliárdos futballbiznisz egyik legnagyobb szervezeténél, a FIFÁnál. A közös szenvedély (United Passions) persze csak ürügy (jó ürügy) volt annak a mérhetetlen képmutatásnak a bemutatására, amit az épp akkor zajló kiterjedt nyomozás során tanúsított a vezetőség, élen Sepp Blatterrel. A Netflix a hasonlóképp ellentmondásos katari foci-vb hetére időzítette legújabb dokusorozatát, és A FIFA titkai (FIFA Uncovered) nem is okoz csalódást: teljes nyíltsággal vágja az elképedt szurkoló képébe, hogy mindaz, amiben addig hitt, merő hazugság.

Olvasd tovább

0

Toldi – moziváltozat

írta Nikodémus

Alkotója immár másfél éve halott, sorozatverzióját tavaly ősszel levetítették a közszolgálati tévécsatornán, mégis érdemes jegyet váltani Jankovics Marcell Toldi-adaptációjának szélesvásznú változatára, melynek mozipremierjét itthon október utolsó előtti hetében tartották. Az újkori magyar animáció állócsillaga generációkat tanított népmondáink, kultúrkincsünk megbecsülésére, s legfrissebb – sajnos utolsónak bizonyult – vállalkozása merész, lobogó szellemről tanúskodik. Olyanról, ami nem elégszik meg a könnyebb úttal: a lehetetlent célozza.

Olvasd tovább