0

Önkiteljesítés felmosóval – Joy (2015)

írta Nikodémus

Ez a cikk nemrég, bő két éve íródott, ám pár dologgal még ártatlanabbak voltunk:
nem volt Weinstein-botrány,
nem volt #MeToo, és Jennifer Lawrence sem nőtt
önmagán túlmutató ikonná (avagy SJW-rá, kinek ahogy tetszik).
Érdekes lehet újraolvasni a későbbi fejlemények tükrében.

David O. Russell legújabb filmje egyszerre több is, kevesebb is egy szokványos karriertörténetnél. A címszereplője után Joynak keresztelt alkotás humoros-lendületes óda egy talpraesett háziasszonyhoz, aki tehetségével és kitartásával éri el, hogy egyáltalán életpályát választhasson magának.

Olvasd tovább

0

Röviden: Meg / Morgan / A fal / Ahol a gonosz lakik / Patient Zero

írta Minime

Meg – Az őscápa (The Meg) – Jonas Taylor (Jason Statham) mélységi vízimentő, aki egy akció során feláldozza társai életét azért, hogy a már kimentett emberek életét megóvja. Az esetet követően visszavonul, amíg egy mélytengeri kutatóállomás személyzetének tagjai meg nem keresik egy mentés érdekében. A tudósok egyébként a mélytengeri élővilág reprezentánsait kutatják. Egykori neje, Lori a Mariana-árokba történő merülést követően a mélyben ragad, és csak Jonas képes őt megmenteni. Felkérik, odamegy és ment, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Közben érzelmi köteléket alakít ki, Dr. Minway Zhang (Winston Chao) lányával, Suyin-nel (Li Bingbing) és annak kislányával, hogy kellően szükséges emocionális motivációja is legyen a filmnek. Találkozik egykori megmentettjével, Dr. Heller-rel (Robert Taylor) aki nem javasolja Taylor alkalmazását. Miközben áldozatok kerülnek az étlapra és mindenki moralizál, kiderül, hogy egy Megalodon, azaz egy őskori óriáscápa jutott át a mélytengeri árok jégrétegén, amely a felszínen azonnal csúcsragadozóvá válik, és természetesen meg kell állítani. Jon Turteltaub filmje igazából el sem tudja dönteni, mit is akar a nézőktől, hiszen horrornak gyenge, vígjátéknak is, ám arra tökéletesen alkalmas, hogy Statham one-man-showját megalapozza. Gyakorlatilag a Szikla nyomdokain haladva, aki éppen felhőkarcolókban hadakozik és ment, Jason barátunk sem tesz mást, mint ékes bizonyítékául szolgál annak, hogy mekkora dilemmában is lennénk, ha a világ megmentésre szorulna, ugyanis nem tudjuk eldönteni, őt vagy Johnson-t kérjük-e fel eme nemes feladatra. A film se nem látványos, se nem ijesztő, se nem komoly, csak van. Van a vízben és elúszkál olyan bődületes logikátlanságoktól hemzsegő történetként, amit már nagyon sokszor láthattunk. Az egyébként sokszor jogosan lehúzott Háborgó mélység című alkotás azért jobb ettől. Ruby Rose például elfelejthetné a színészettel való próbálkozásait. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

0

A védelmező 2. (The Equalizer 2)

írta Minime

Az előző részről itt esett szó.

Antoine Fuqua rendező és Denzel Washington ismét együtt, immáron sokadik alkalommal. Mondhatnánk ütőképes és szórakoztató párost alkotnak a vásznon és kiindulva az első rész sikerességéből és kedvező fogadtatásából, érezhető volt hogy a Védelmező története folytatást fog kapni. Hiszen a recept adott, a hozzávalók kiválóak és rendelkezésre állnak, így semmi sem akadályozhatta meg igazán a következő epizód elkészültét. Mindössze az volt kérdéses, minőségileg sikerül-e megközelíteni, esetleg túlszárnyalni az első részben megismert eltökélt és céltudatos, ám feltűnően csendes és udvarias karakter igazságosztó körútjának akciókkal tarkított színrelépését.

Olvasd tovább

0

Srác biciklivel / Greenberg / Még egy év (2010)

írta Nikodémus

Srác biciklivel: Duna TV, ma 22.16

A kamaszkort rendszerint drasztikus átalakulásként, milliónyi út merész kipróbálásaként és a korlátok feszegetéseként éljük át s írjuk le – ahogy erről számtalan film mesél, megteremtve a coming-of-age sajátos filmművészeti alműfaját. Ám mi a helyzet akkor, ha a serdülés jellemző tünetei elhatalmasodnak rajtunk, s nem engednek? Három közelmúltban készült film, a Srác a biciklivel, a Greenberg és a Még egy év megrendítő látlelet a végzetes tévutakról.

Olvasd tovább

1

Egy különc srác feljegyzései (The Perks of Being a Wallflower, 2012)

írta Nikodémus

„Mosolyogj, légy önmagad, és minden rendben lesz.” – e buta szentenciát nem az őszinte barát tanácsolja a történet fordulópontján, hanem az értetlen szülő traktálja vele gátlásos főhősünket. Nem szokványos kamaszfilm kerekedik tehát Stephen Chbosky maga megrendezte regényéből, a hazájában nagy kultusznak örvendő Egy különc srác feljegyzései című könyvből.

A film öt évvel ezelőtt jelent meg itthon – sajnos csak DVD-n.

Olvasd tovább

0

Röviden: Felhőkarcoló / Siberia / Extinction / Traffik

írta Minime

Felhőkarcoló (Skyscraper) – A Gyöngy minden idők legmagasabb és legbiztonságosabb felhőkarcolója, 1100 méter magasan nyúlik az ég felé. Zao Long Ji (Chin Han) milliárdos vállalkozó tulajdona, aki egy akcióban lábát vesztő exügynököt, az FBI-tól leszerelt Will Sawyer-t (Dwayne Johnson) kéri fel biztonsági szakértőnek az épület lakószintjeinek átadása előtt. Természetesen minden simán menne, ha Ji-nek nem lennének kétes ügyfelei, akik a felhőkarcoló elpusztításában látnak lehetőséget arra, hogy törlesszenek a milliárdosnak, aki a markában tartja őket, egy adathordozó található bizonyítékcsokor birtoklásával. Will családja (Neve Campbell és két kislány) éppen a beköltözéssel van elfoglalva, amikor a terroristák felgyújtják a tornyot, és ennek gyanúját megpróbálják Sawyer-re terelni. A Szikla azonban ismét bebizonyítja, hogy fél lábbal is többet ér minden más akciósztárnál, és cukibb is náluk, ezért rögvest családja megmentésére, a terroristák kiiktatására és az épületben rejtőző bizonyítékok felkutatására siet. Rawson Marshall Thurber rendező Pokoli torony-koppintása egy végtelenül egyszerű és sivár történet, ami mindössze két dologra épít: Johnson népszerűségére és a látványra. A fanatikusoknak ez éppen elég is arra, hogy ezt az erősen középszerű alkotást végignézve elégedetten távozzanak a moziból, és Johnson-t sem szokta túlságosan zavarni filmjei bugyutasága, hiszen a „zsíros zsebbélelő zseton” a számlájára kerül. Tucatfilm egy jelenleg rendkívül népszerű tucatszínésszel, viszonylag jó vizualitással és középszerű tartalommal. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

3

Mission: Impossible – Utóhatás (Mission: Impossible – Fallout)

írta Minime

Ethan Hunt (Tom Cruise) és csapata hatodszor is a világ megmentésére kényszerül. A Mission: Impossible-széria első három epizódja során teljesen különálló történetek kerültek bemutatásra, amelyek hiába termeltek anyagi hasznot, a kritikai fogadtatásuk egyre hűvösebbé vált, és fennállt a veszélye, hogy a franchise örökre eltűnhet vagy reboot-ra kerülhet sor. Azonban a Fantom protokoll című negyedik epizód, majd az egyenesen ebből építkező Titkos nemzet című ötödik fejezet jelentős kassza- és kritikai sikernek bizonyult, így a készítők mintegy új trilógia darabjait kezdték rakosgatni a puzzle darabokként. Az Utóhatás, ahogyan a cím is mutatja, szorosan kapcsolódik mind a negyedik, mind az ötödik részhez, és egy teljesen különálló trilógiává terebélyesedik. A nézők számára szintén tetszetősnek tűnik ez az újszerű felállás, hiszen a második hármas jelentősen nagyobb elismeréseket szerez általuk ugyanúgy, mint a kritikusok által.

Olvasd tovább

0

A hihetetlen család 2. (Incredibles 2)

írta Nikodémus

Brad Bird és a Pixar előtt gigantikus akadály tornyosult, de legyőzték: A hihetetlen család második része felnő az elvárásokhoz, ügyesen építi tovább az első rész legendáriumát, számtalan poénnal nevettet meg – csak épp az a zsenialitás szorult ki belőle, ami elődjének minden percét áthatotta. Maga a film erről persze kevéssé tehet, hiszen mióta Irdatlanék első kalandját szűk másfél évtizede bemutatták, felnőtt egy egész generáció, a tömegkultúra léptéket váltott, a multiplexeket pedig elárasztották a szuperhősfilmek. A nagy össznépi túladagolásba pedig nehéz még egy okos találatot bevinni.

Olvasd tovább

0

Merülés a szerelembe (Submergence)

írta Nikodémus

Wim Wenders zseni: örökre beírta magát az egyetemes kultúra nagykönyvébe. Skarlát betű-adaptációja, a Párizs, Texas és még vagy tucatnyi filmje remekmű, s mind közül a legnagyobb a Berlin felett az ég. Ismerek valakit, aki minden évben rituálisan megnézi egy művészmoziban. Mert kapaszkodót nyújt, reményt ad. Persze ahogy minden, a film médiumáról következetesen gondolkodó alkotó, az idősödő Wenders fejében is megfordult már a gondolat, érdemes-e egyáltalán játékfilmet forgatni: kétségeire bizonyíték az utóbbi évek szaporodó dokumentumfilm-termése. Mostanság viszont gyors egymásutánban háromszor is fikciós történet felé fordult a német rendező: legújabb filmje, az itthon még június végén bemutatott Merülés a szerelembe (Submergence) szinopszisa komoly ambíciókról árulkodik.

Olvasd tovább

2

A Hangya és a Darázs

írta Minime

Az első részről errefelé esett szó.

2018-ban a „legkisebb” Marvel hős is megkapta folytatását. A Hangya ezúttal Darázzsal az oldalán néz szembe az ellennel, és a nézők választ kapnak arra is, miért maradt ki Scott Lang karaktere a Bosszúállók: Végtelen háborúból. A filmet Peyton Reed jegyzi rendezőként ismét, aki már az első résszel sem okozott csalódást. Ezúttal már tágabb mozgástérrel és karakterkészlettel tudott dolgozni, hiszen az eredettörténet után már egy új kaland megfilmesítésébe vághatott bele. Nézzük, hogyan is sikerült a második „hangyás” történet.

Olvasd tovább

0

Durrellék – 1-3. évad

írta Nikodémus

Hiába a birtoklásáért folytatott számtalan tengeri csata és kalandos hódítás, a nem különösebben szokatlan élővilágú Korfu szigetét egy megrögzött pacifista és állatbolond tette világhírűvé: Gerald Durrell. A Családom és egyéb állatfajták, valamint két további regénye, melyek a szigeten töltött gyermekéveiről szólnak, letehetetlen olvasmány: azonnal kedvet csinál a mediterrán klímájú, kellemesen bohó életvitelű sziget meglátogatásához. Jár is szorgosan turisták hada, hogy megízlelje a forró szél és az égszínkék tenger könnyű illatát, az itthon maradóknak pedig remek kárpótlás az Independent Television (ITV) felügyeletében elkészült Durrellék sorozat, mely két évadnyi Duna TV-s sugárzás után most az HBO-n folytatódik.

Olvasd tovább

0

Röviden: Sicario 2. / Haverok harca / Szupercella 2. / Sötétségben / Gringo

írta Minime

Sicario 2. – A zsoldos (Sicario: Day of the Soldado)Stefano Sollima folytatása Denis Villeneuve kult-klasszikussá vált kartellfilmjéhez. Ezúttal egy Kansas Cityben elkövetett merénylet folytán kérik Matt Graver (Josh Brolin) és csapata segítségét a kormány részéről, amelynek célja a kartellek szerepének felgöngyölítése az iszlamista terroristák USA-ba történő becsempészésében. Matt és csapata természetesen Alejandro Gillick (Benicio del Toro) segítségével igyekszik belső háborút kirobbantani a Metamoros és Juan Reyes kartelljei között merénylettel és utóbbi lányának, Isabelának (Isabela Moner) elrablásával. Alejandro különösen érintett a tervben és annak végrehajtásában, hiszen családja haláláért közvetve Reyes is felelős. Az akció szigorúan titkos körülmények között zajlik, ám az elrabolt kislány és a kormány miatt teljesen kisiklik. A csapat teljesen magára marad, és Matt-nak, valamint Alejandro-nak szembe kell néznie az emberkereskedők és a korrupt rendőrök csapataival. Sollima folytatása alapvetően teljesen korrekten fűzi tovább Villeneuve sztoriját, illetve helyezi azt új kontextusba. Ugyanakkor azt a különleges atmoszférát, amelyet az előző felvonás teremtett, képtelennek bizonyul újrateremteni. Ezt talán betudhatjuk annak, hogy az előző rész újszerű és sajátos ábrázolásmódja, tematikája és nyíltsága nyomán ilyen komorságú filmben nehezebb új arculatot kreálni. Ha az első rész nem lenne, ez a film lenne a helyén, ugyanis megvan benne a potenciál, működőképes, de sajnálatos módon csak második része egy olyan filmnek, amelynek készítői annyira magasra rakták a mércét, hogy azt szinte lehetetlen megugrani. Ennek ellenére nem okozott csalódást. Brolin és del Toro teljesen hitelesek maradtak az előzőekhez képest is. Az alakítások, a zene, a látvány és a hangulat is megidézi Villeneuve-öt, talán kissé túlságosan is, ezért kapott másutt elmarasztalóbb kritikákat. Értékelés: 80%

Olvasd tovább