0

A hűséges (Le Fidèle, 2017)

írta Nikodémus

Ha a plakátra nézünk, egyből egy romantikus-kalandos dráma képe dereng fel, a még márciusban itthon is bemutatott A hűséges pedig teljesíti is egy ideig az elvárásokat, aztán egészen másfelé kanyarodik. Michaël R. Roskamtól persze a remek Bikanyak és a míves Piszkos pénz után számíthattunk erre, legújabb mozija valahogy mégsem tud átütő élmény lenni.

Olvasd tovább

3

Ready Player One

írta Minime

A popkultúra gigantikus vizuális ikonja.

Steven Spielberg legújabb rendezése, amely a filmmel azonos című Ernest Cline-regény alapján készült, nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint megidézni egy olyan korszak emlékeit, amelyet a nézők nagy része ismerősként üdvözöl saját múltjának részeként, bemutatni egy lehetséges jövő keserű képét, valamint üzenetet küldeni a jelenben önmaguktól vagy mások által kirekesztett virtuális menekültek számára, akik egyelőre kénytelenek beérni egy gigantikus és meseszerű virtuális valóság áldásai és átkai nélkül.

Olvasd tovább

0

Röviden: 12 katona / Hívatlanok 2. / 10×10 / The Executioners / Titán

írta Minime

12 katona (12 Strong)Nikolai Fuglsig háborús drámája Chris Hemsworth-szel a főszerepben az Egyesült Államok legelső reakcióját állítja középpontjába, amelyet az USA az ikertornyok elleni támadásra válaszként adott. A 12 tagú gyors reagálású kommandós egység, az ODA 595 első, 23 napig tartó, afganisztáni bevetésének rövid történetét követhetjük nyomon a filmben. Mitch Nelson (Hemsworth) és csapata önként vállalkozik a bevetésre, amelynek célja kapcsolatot teremteni a tálibok ellen küzdő egyik helyi hadúrral, Abdul Rashid Dostum-mal (Navid Negahban), akit aktívan támogatva egyesíteni kell az afgán Északi Szövetséget, amely a tálibok elleni polgárháború egyik alapköve. Az akció rendkívül veszélyes, hiszen ellenséges vonalak mögött, ismeretlen terepen manőverezve, a járhatatlan hágók és utak miatt többnyire lóháton harcolva kell az amerikai speciális alakulatnak helyt állnia a sokszoros túlerővel szemben. A végső cél pedig nem más, mint Mazar-i Sharif tálibok által megszállt városának és erődjének elfoglalása. A film megtörtént eseményeket dolgoz fel, így az amerikai pátosz megjelenése Fuglsig számára is elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik, ám meglepő módon nem esik át a ló túlsó oldalára. Nelson magasztos hősiessége és hazafisága megkérdőjelezhetetlen, ám túlságosan komolykodó. A mellékszerepekben Michael Shannon, Michael Pena, William Fichtner és Elsa Pataky csupán azt a minimális színészi teljesítményt adja hozzá a filmhez, ami feltétlenül szükséges. Maga a mozi a játékidő ellenére sem túlzsúfolt és erőltetett. Az akciójelenetek a helyükön vannak, látványosak és izgalmasak, különösen a lovas jelenetekre való tekintettel. Az operatőri munka sajnos sokszor elnagyolt és vibráló, ugráló akciószekvenciákat eredményez. Mindezek ellenére és ezekkel együtt a 12 katona egy korrekt akciómozi, amelyben a katonalét egy speciális vetületével találkozhatunk. A történelmi hitelesség nyilván megkérdőjelezhető és a „tájékozódási” logikátlanságok is szembetűnőek, ám a film mégis kellően tempós és izgalmas marad. Értékelés: 70%

Olvasd tovább

0

Röviden: Columbus (2017)

írta Nikodémus

Két ember figyeli elmélyülten a tájat. A látvány lenyűgöző: hídként magasodik egy kórházépület a szurdokkal ölelt folyó fölé. Természet és civilizáció harmonikus egysége, finom pasztellszínekbe öltöztetve. Gyönyörű, szólal meg a páros egyik tagja, s beszélgetésbe kezdenek. Jobbára efféle, leplezetlenül esztétizáló, statikus beállítású jelenetekből áll a koreai származású Kogonada első nagyjátékfilmje, ám a minimalista fogalmazásmód ezúttal túlmutat önmagán.

Az építészrajongó fiatal lány (Haley Lu Richardson – Egy magányos tinédzser, Széttörve) és a helyi sztárépítész megtört fia (John Cho Kalandférgek– és Star Trek-filmek) különös utat jár be együtt, miközben a modern építészetéről híres Indiana állambeli Columbus kellemesen kertvárosias utcáit járják. Egyikük kitörni szeretne, de szeretet-kötelékei visszahúzzák, másikuk megpróbál felkészülni a rá váró gyászra. Mi pedig a rendezővel együtt elveszett jelentéseket keresünk: hogy lehet, hogy a modernitás nagy újraértelmező társasjátéka közepette fogódzót és reményt vesztettünk? Képes-e mesélni egy épület a posztmodern melankóliájáról?

(Megjelent: A Szív, 2018. április)

Olvasd tovább

5

50 éves a 2001: Űrodüsszeia

írta Nikodémus

Szinte hihetetlen, de már öt évtizede, hogy 1968. április 2-án bemutatták Stanley Kubrick
kultikus remekművét. A
z alkalomból összeszedtünk pár kulisszatitkot.

Nevezték már mindennek: lenyűgöző időutazásnak,a legreálisabb scifinek, a holdraszállás főpróbájának, evolúciós grádicsnak, jéghideg pózfilmek, pesszimista emberiség-próféciának. Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeiája millió elemzést megért bemutatója óta, mégis, a nagy boncolgatásban épp a szerző szűkszavú nyilatkozatát vagyunk hajlamosak elfelejteni: filmjét elsősorban lehengerlő audiovizuális élménynek szánta, nem rejtélyes metaforák sorának. Utóbbi persze bőven akad azért, ám az a félelemmel vegyes áhítat, amit a Kubrick által bemutatott űrutazás kelt a nézőben, alig feledhető élmény.

Olvasd tovább

1

Nagypéntek éjjel – Vándorút (The Way, 2010)

írta Nikodémus

Hol lehettek a tanítványok a kereszthalálkor? Júdás már felakasztotta magát, Péter biztosan bűnét siratja távol a golgotától, Jakab és a többiek talán csüggedten húzzák meg magukat valahol, János pedig – a szeretett tanítvány – ott áll a kereszt tövében. Kétségbeesettek, hiszen mindannyian úgy érzik, felfoghatatlan sötétség borult most mindarra, amit az elmúlt három évben a megtapasztaltak a mesterrel. Van-e kiút?

Olvasd tovább

0

Ferrari: Race to Immortality / 312B: Where the Revolution Begins

írta Nikodémus

Barkarügyezés, óraátállítás, zimankó, Forma-1-es idénykezdet – jó sűrűre sikerült az elmúlt hétvége.
Midőn Hamilton, Vettel, Alonso és a többiek kocsiba szálltak Melbourne-ben,
mi nosztalgiázunk egy kicsit.

Elég ránézni a két plakátra, hogy rádöbbenjünk, bő évtized alatt anno mennyit változott az autósportok királykategóriájának becézett Forma-1 világa. Ez legalább izgalmas, ugyanis két, tavaly készült dokumentumfilmünk becsapós: azt ígéri, elvisz a Ferrari legendáriumának mélyére, ám végül mindkettő megmarad könnyed vasárnap délutáni szórakozásnak. Ami nem baj, ám a vérmes F1-szurkolókon kívül keveseket elégít ki.

Olvasd tovább

0

Örök tél

írta Nikodémus

Amikor azt hittük, holokauszt-témában nem lehet már újat mondani a mozivásznon, jött Nemes Jeles László filmje, a Saul fia, s megérdemelten vívta ki a világ megrendültséggel vegyes csodálatát. Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező (A berni követ, Félvilág) legújabb közös tévéfilmje nem tör hasonló magaslatokra, az Örök tél mégis mérföldkő a kommunizmus rémtetteiről szóló mozgóképek lassan gyarapodó sorában, mert végre nem magyaráz, hanem megmutat.

Olvasd tovább

2

Röviden: Vörös veréb / The Outsider / Gyilkolj vagy meghalsz / Expedíció / Bosszúvágy

írta Minime

Vörös veréb (Red Sparrow)Francis Lawrence rendező az Éhezők viadala után ismét Jennifer Lawrence-szel közösen készített mozit. Ismeretségük és korábbi közös együttműködésük meglehetősen sikeresnek bizonyult, ezért a Jason Matthews regényéből adaptált kémtörténet is komoly nézői várakozásokkal kellett szembenézzen. Dominika Jegorova (Jennifer Lawrence) primabalerina, az orosz balett ünnepelt üdvöskéje, egészen addig, amíg karrierjét egy szerencsétlen „baleset” tönkre nem teszi. Mivel a táncban már nem érvényesülhet és gondoskodnia kell beteg édesanyja ellátásáról is, az orosz titkosszolgálat számára kezd el dolgozni, nagybátyja Ivan (Matthias Schoenaerts) „invitálására.” Miután tanúja lesz egy gyilkosságnak, a titkosszolgálat beszervezi Dominikát a hírhedt „Veréb” programba, amelynek célja a világ legjobb ügynökeinek kiképzése. Miután Dominika teljesíti a kiképzést azonnal Budapestre küldik, ahol feladata nem más, mint lebuktatni az orosz állam legfelsőbb köreiben megbúvó téglát, akit mindeddig csak egy amerikai CIA ügynöknek, Nate Nash-nek (Joel Edgerton) fedte fel valódi kilétét. Dominika éles eszét és csáberejét felhasználva Nash bizalmába férkőzik és egymás kölcsönös „felhasználásával” megkezdődik a hajsza a titkos besúgó, a „Márvány” fedőnevű kém után. A film sajnos Lawrence szereplése ellenére sem tud igazán semmilyen új motívumot hozzátenni az eddig megismert kémfilmes klisékhez. Edgerton jelenléte szintén halovány és nem érezni a szereplők között fennálló ellentéteket, valamint az alapvető feszültséget sem. Francis Lawrence látványosan és kézenfekvően akarta vászonra vinni a sikeres regényt, azonban a próbálkozása valahogy mégis kisiklott. A meglepően erős színészgárda felvonultatása ellenére is erősen közepes mozi. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

2

Tomb Raider (2018)

írta Minime

Amikor a megtestesült báj akcióba lendül.

A Tomb Raider reboot kapcsán a rajongói elvárásoknak nehéz megfelelni, hiszen a karakteres főhősnő megszemélyesítésére csak karizmatikus és meglehetősen nőies főszereplőt tartanak elfogadhatónak. Amikor kiderült, hogy a kalandvágyó hölgyet ezúttal a korábbi Oscar-díjas Alicia Vikander személyesíti meg, sokan talán fanyalogtak is, hiszen a színésznő eléggé madárcsontú és talán alkalmatlan az akció-orientált karaktert életre kelteni. A kevésbé ismert norvég rendező, Roar Uthaug személye sem nyerhette el túlságosan a rajongók tetszését, hiszen egy Hollywood-i debütánsról beszélhetünk személyében. Nem beszélve a korábbi filmekről, amelyek Angelina Jolie főszereplésével nem tartoztak a kifejezetten gyenge és eseménytelen játékadaptációk közé. Talán emiatt is döntöttek úgy a Warner-nél, hogy Lara Croft kalandjai ezúttal egy bevezető filmmel kerülnek felvezetésre, amely a karakter kezdeti lépéseire fókuszál az ereklyevadászat területén.

Olvasd tovább

1

Lady Bird

írta Nikodémus

Kamasznak lenni keserves, de végülis jó dolog, sulykolja belénk Hollywood immár évtizedek óta. Bár az ifjúsági scifi-k fősodorbeli divatja épp lecsengőben van, szinte nem akad olyan művészi ambíciókkal megáldott filmes Amerikában, aki ne egy felnövés-történettel szeretné letenni névjegyét. Greta Gerwig színész-rendező az Oscar-gála küszöbén, március 1-jén bemutatott debütáló nagyjátékfilmjében ki is használja rendesen a műfaj közhelyeit, a Lady Bird mégis alaposan eltér a már megszokott tinisztoriktól.

Olvasd tovább

1

Batman: Gotham by Gaslight

írta Nikodémus

Igazi csemegének ígérkezett Mike Mignola és Brian Augustyn kultikus képregényének megfilmesítése: a sötét köpenyes a múlt századelő Londonját öltő Gothamben Hasfelmetsző Jack után nyomoz. Sam Liu rendezése igyekszik hű lenni az egyébként nem túl terjedelmes alapanyaghoz, de az eredmény túl illedelmes – s így gyorsan feledhető.

Batman viktoriánus-korabeli kalandjának sava-borsát alapvetően sajátos, kissé steampunkos atmoszférája, valamint véres stílusa adja, ám a Warner Animation-nél sajnos úgy gondolták, maradnak az eddig bevált rajzstílusnál. Az eredeti képregény szikár, szálkás, hosszú árnyékokkal teli világa így alig köszön vissza a vásznon. Innen már nehéz felállni, de Liu megpróbálja, s a sztori egész jól indul: a rejtélyes Hasfelmetsző újra lecsap, s miközben a Wayne-birodalom világkiállítást rendez új csodákkal, a város sikátoraiban szembetűnő a nyomor. Főhősünk (Bruce Greenwood) nagyonis jól tudja, mi zajlik a csipkés estélyik és elegáns szalonok háttere mögött, alteregóját azonban csak módjával engedi szabadon. Le is marad pár akcióról, olyannyira, hogy gyanúba keveredik, és őt börtönzik be.

Olvasd tovább