0

Röviden: Titokzatos folyó (2003)

írta Nikodémus

Három jóbarát (Sean Penn, Tim Robbins, Kevin Bacon) baseball-ozik Boston munkásnegyedének egyik utcáján. Hirtelen ötlettől vezérelve frissen kiöntött aszfaltozásba karcolják nevüket. A jó móka akkor szakad félbe, amikor megjelenik két mogorva rendőr, és egyiküket elviszi. Húsz évvel később egy fiatal lány holttestét találják meg a közeli parkban. A két esetet a három barát személye köti össze, kiknek élete örökre megváltozott azon a bizonyos őszi napon. Ez a komor alkonyi hangulat lengi be Clint Eastwood talán legjobb rendezését; a Dennis Lehane regényéből készült bűnügyi mozi sok-sok posztmodern elmejáték után visszatalál gyökereihez: bűn és bűnhődés anatómiáját mutatja be, s közhelyes válaszok helyett nyugtalanító kitartással kérdez. Ítélkezhetem-e a felfoghatatlan tragédia miatt józan eszét vesztett felebarátom felett? Létezik-e isteni igazságszolgáltatás ezen a földön? Mitévők legyünk, ha a sors arca groteszk vigyorba fordul?

Az idén 15 éves filmet ma a Duna TV adja 21.25-kor.

(Megjelent: Új Ember, 2018. október)

Olvasd tovább

3

Venom

írta Minime

Az elmúlt héten megérkezett a mozikba Venom sokak által várt karakterének élőszereplős első felvonása. A Sony-Marvel koprodukciót Ruben Fleischer rendező (Zombieland, 30 perc vagy annyi se, Gengszterosztag) vihette vászonra Scott Rosenberg, Jeff Pinkner és Kelly Marcel forgatókönyve alapján. A főszerepre pedig sikerült megnyerni a sokak által szintén nagyon kedvelt színészt, Tom Hardy-t. Az alapanyag adott volt a lény képregényes eredettörténetének vizualizálására, és a stúdió a pénzt sem sajnálta a projektből. Joggal reménykedhettek a nézők, hogy ezúttal is egy szórakoztató nagyszabású produkciót kapunk a bővebb MCU keretein belülről.

Olvasd tovább

1

Röviden: Rocksuli (2003)

írta Nikodémus

Az, hogy Dewey (Jack Black) mindig kapható egy kis őrültségre, enyhe kifejezés: egy nevesincs rockbanda gitáros-énekeseként ő maga a fékevesztett színpadi tombolás. A másnapossággal kísért rock n’ roll-életnek azonban vége szakad, amikor saját csapata kirúgja, sőt, albérlőtársa is tisztes, polgári foglalkozás után néz. Lúzer-hősünk azonban egy véletlen folytán bekerül egy általános iskola tanári karába, s mivel nincs kedve a szokásos tárgyakhoz, énekórán haladéktalanul megkezdi a gyerekekkel a rockforradalom kirobbantását. Az idővel jókora botrányt kavaró tett azonban eléri célját: a diákok közösséggé kovácsolódnak, megtanulnak zenélni és kiállni egymásért – tanáruk pedig megdicsőül. Richard Linklater akkora szeretettel filmezi a láthatóan tehetséges lurkókat, hogy eszünkbe se jut gyereksztárgyárt emlegetni, Jack Black pedig fékezhetetlen energiával (valamint számtalan zenetörténeti utalással és vicces kiszólással) közvetíti a rock felszabadító erejét.

Az idén 15 éves filmet ma a FilmPlusz adja 13 órakor.

(Megjelent: Új Ember, 2018. október)

Olvasd tovább

1

Röviden: Johnny English újra lecsap / 22 mérföld / Mandy / Keresés / He’s Out There

írta Minime

Johnny English újra lecsap (Johnny English Strikes Again) – Johnny English (Rowan Atkinson) ismét akcióba lendül, ugyanis Angliát kibertámadás éri, amelynek során az összes titkos ügynök adatai kiszivárognak. A miniszterelnöknő (Emma Thompson) kénytelen visszahívni, az immáron földrajztanárként diákjainak „kiképzést” tartó Englisht, hogy megmentse országát az újabb támadásoktól és egy őrült kiberbűnöző kényétől-kedvétől, aki világuralomra tör. Társául ezúttal is Bough (Ben Miller) szegődik, akivel összeszokott párosként erednek a felelős nyomába. Az aktuális „femme fatale” ezúttal egy orosz titkosügynök, Ophelia (Olga Kurilenko), aki egy kezdeti nehézkes ismerkedési periódus után már szövetségesként tűnik fel a bénázó páros oldalán. Gyakorlatilag David Kerr rendező megismétli az előző két epizód helyzetkomikumait és vicces monológjait, miközben Atkinson minden megerőltetés nélkül hozza le a számára szinte már unalomig ismert főhős minden mozdulatát és mimikai „poéngyárát.” Sajnos vagy mégsem, mindenki eldöntheti, gyakorlatilag nem kapunk semmilyen váratlan dolgot ettől a filmtől, hiszen csak leporolták a régi poénokat, és új környezetbe helyezve ismételten elpuffogtatják őket. Lehet ragozni a dolgokat, a történetet, a poénokat, de tökéletesen felesleges, gyakorlatilag egyszeri megnézés után ugyanolyan feledhető, mint a két korábbi rész. Értékelés: 40%

Olvasd tovább

8

Predator – A ragadozó (+ Hotel Artemis, Sötét folyosók)

írta Minime

Shane Black visszatért a Ragadozó franchise-hoz és megpróbált új életet lehelni az utóbbi időben kevésbé sikeres, ám nagyon népszerű űrvadász kalandjaiba. A történet főhőse Quinn McKenna mesterlövész (Boyd Holbrook) és szellemileg sérült ex-katonákból álló egysége, valamint dr. Casey Bracket biológus (Olivia Munn). Rory (Jacob Tremblay), Quinn autista fia véletlenül hozzáfér egy csomaghoz, amiben az apja által ellopott yautja felszerelés darabjai vannak. Véletlenül sikerül neki bolygónkra invitálnia az előzetesből már ismert Mega-Predatort, amely az előle menekülő szabványos Ragadozóra vadászik, és amelyikkel Quinn-nek is sikerült összefutnia. Eközben egy titkos kormányprogram keretében tudósok próbálják az elfogott átlagos Ragadozót felmérni és elemezni Will Traeger (Sterling K. Brown) vezetésével. Nos, ahogy az lenni szokott, a kisebb kiszabadul, a nagyobb pedig ránk szabadul. Elkezdődik egy rendkívül brutális vérontás, amelynek során az ex-katonák és a biológusnő nem csak a Ragadozókkal, hanem Traeger csapataival is kénytelen megküzdeni, miközben próbálják Rory-t megmenteni, aki speciális képességei folytán érti a Ragadozók nyelvét, ami miatt mindkét ellenfél a kisfiút akarja.

Olvasd tovább

1

Falvédőre való – The Guernsey Literary and Potato Peel Pie Society / Könyvesbolt a tengerparton

írta Nikodémus

Úgy tűnik, Ray Bradbury komor jóslata a szemünk láttára lesz valósággá: az okoseszközök korában nem kell semmilyen rémes diktatúra ahhoz, hogy kihaljon a könyv szeretete, az emberek egyszerűen önként hagynak fel az olvasással. A tanév kezdetén pedig rendre visszatér az örök téma a tízmillió önjelölt pedagógus országában: mit vagy mit ne adjunk gyermekeink kezébe, hogy felnőve művelt, széles látókörű polgárokká váljanak? Idén augusztusban két olyan film is debütált (az egyik a mozikban, a másik a Netflix streaming-szolgáltatón), melynek története könyvek körül forog. Mindkét kosztümös dráma a II. világháború utáni Angliába repíti nézőjét, ám az olvasáshoz kevéssé csinál kedvet.

Olvasd tovább

0

Röviden: Az apáca / Mara / Egy lélegzetnyire / Office Uprising / Időcsapda

írta Minime

Az apáca (The Nun)Gary Dauberman forgatókönyvéből Colin Hardy rendező forgathatta le a Démonok között sorozat legújabb független darabját, amelyet producerként James Wan felügyelt. A korábban már megismert Valak, azaz az apácaruhában kísértő démoni szörny eredettörténetét láthatjuk a mozikban. A történet szerint 1952-ben járunk valahol Romániában, a kerci monostor területén, ahol egy fiatal apáca öngyilkosságot követ el. A Vatikán rögvest odaküldi Burke atyát (Demian Bichir) és egy novíciát, Irene-t (Taissa Farmiga), hogy vizsgálják ki az eset hátterét és derítsenek fényt az okokra. Érkezésük után Franchie (Jonas Bloquet) kalauzolja el őket a monostorig, aki a holttestet is felfedezte. Miután az első éjjelen nem nyernek bebocsátást a zárdába, az éjjelt kénytelenek a vendégházban tölteni, ahol mindannyiukat megkísérti a démon gonoszsága. A nyomozás és kutakodás során Irene és Burke atya is ráébred, hogy egy, a sötét középkor idején megidézett démoni teremtménnyel kell megküzdeniük, aki nem más, mint Valak (Bonnie Aarons). Demian Bichir és Jonas Bloquet szépen asszisztálnak Farmiga játékához – ha már felnőni nem tudnak hozzá –, amely egyértelműen a film egyik pozitívuma. A jumpscare-jelenetek, ahogyan azt korábban a megelőző filmekből tapasztalhattuk, ha nem is vérfagyasztóak, de megállják a helyüket a filmben. Dauberman forgatókönyve tökéletesen illeszkedik az eddigi Conjuring-mozik dramaturgiájához, ugyanakkor a Hardy által alkalmazott, szinte teljes sötétségben játszódó részek emelnek a félelemérzeten. A táj és maga a monostor egészen csodás látványvilágot teremt, ugyanakkor a belső térben játszódó jelenetek klausztrofób jellege is érvényesül. Az apáca ijesztget, sikerrel, Farmiga játszik, szépen, a többiek megfelelnek az elvárásoknak szerepeikben és végül összeáll egy egészen kellemes és fogyasztható filmélmény, ami semmivel nem rosszabb, mint a sorozat előző epizódjai. Értékelés: 70%

Olvasd tovább

0

Röviden: A kém, aki dobott engem / Továbbfejlesztés / Arizona / Braven / Ghost Stories

írta Minime

A kém, aki dobott engem (The Spy Who Dumped Me) – Azt gondolom, Magyarországnak rendkívül jól jött Kate McKinnon showja Jimmy Fallon műsorában. Ami viszont kevésbé jött jól bárkinek is, az egy rendkívül egyszerű tény, mely szerint a filmmel kapcsolatos egyetlen pozitív visszacsatolást a Józsefváros című rapszám élő, magyar nyelvű előadása jelenti, ami ugye nem is része a produkciónak. Vannak valóban neves színészek, hiszen Mila Kunis, Justin Theroux és Gillian Anderson sem akárki, de egyedül McKinnon furán-bizarr alakítása érdemel említést és az, hogy ezzel sincs előbbre a film. Susanna Fogel író-rendezőnőnek sikerült megoldania, hogy egy abszolút nézhetetlen, értékelhetetlen szemetet adjon ki a kezei közül és megüsse az év legeslegrosszabb filmjének járó értékelést. Írom ezt annak ellenére, hogy rengetegszer nem kapjuk azt, amit várunk, de ez még az elmúlt 10 évem top 3 legalja filmjei közé is simán befér. Értékelés: 0%

Olvasd tovább

0

Játszani is engedd? – Haverok harca / Éjszakai játék

írta Nikodémus

Újra divatba jött a társasjáték: miután a kétezres évek generációja olyan könnyen elfeledte szülei, nagyszülei kedvenc elfoglaltságát, a jelenkor fősodratú geek-kultúrája megváltozott formában ugyan, de visszahozta a játéktábla körüli klasszikus izgalmakat. Miközben egyre terjednek a kreatív ötleteken alapuló, igényes kivitelezésű és bonyolult szabályrendszerrel rendelkező társasjátékok, Hollywood is felfedezte magának, mit jelent játszani. Mivel a közös játék önfeledt örömét többnyire csupán ártatlan családi filmek illusztrálhatnák, az álomgyár inkább a kockázatosabb utat választja, s megpróbálja a játékszenvedély lelki mozgatórugóit feltárni – felemás sikerrel.

Olvasd tovább

0

Önkiteljesítés felmosóval – Joy (2015)

írta Nikodémus

Ez a cikk nemrég, bő két éve íródott, ám pár dologgal még ártatlanabbak voltunk:
nem volt Weinstein-botrány,
nem volt #MeToo, és Jennifer Lawrence sem nőtt
önmagán túlmutató ikonná (avagy SJW-rá, kinek ahogy tetszik).
Érdekes lehet újraolvasni a későbbi fejlemények tükrében.

David O. Russell legújabb filmje egyszerre több is, kevesebb is egy szokványos karriertörténetnél. A címszereplője után Joynak keresztelt alkotás humoros-lendületes óda egy talpraesett háziasszonyhoz, aki tehetségével és kitartásával éri el, hogy egyáltalán életpályát választhasson magának.

Olvasd tovább

0

Röviden: Meg / Morgan / A fal / Ahol a gonosz lakik / Patient Zero

írta Minime

Meg – Az őscápa (The Meg) – Jonas Taylor (Jason Statham) mélységi vízimentő, aki egy akció során feláldozza társai életét azért, hogy a már kimentett emberek életét megóvja. Az esetet követően visszavonul, amíg egy mélytengeri kutatóállomás személyzetének tagjai meg nem keresik egy mentés érdekében. A tudósok egyébként a mélytengeri élővilág reprezentánsait kutatják. Egykori neje, Lori a Mariana-árokba történő merülést követően a mélyben ragad, és csak Jonas képes őt megmenteni. Felkérik, odamegy és ment, ahogyan a nagykönyvben meg van írva. Közben érzelmi köteléket alakít ki, Dr. Minway Zhang (Winston Chao) lányával, Suyin-nel (Li Bingbing) és annak kislányával, hogy kellően szükséges emocionális motivációja is legyen a filmnek. Találkozik egykori megmentettjével, Dr. Heller-rel (Robert Taylor) aki nem javasolja Taylor alkalmazását. Miközben áldozatok kerülnek az étlapra és mindenki moralizál, kiderül, hogy egy Megalodon, azaz egy őskori óriáscápa jutott át a mélytengeri árok jégrétegén, amely a felszínen azonnal csúcsragadozóvá válik, és természetesen meg kell állítani. Jon Turteltaub filmje igazából el sem tudja dönteni, mit is akar a nézőktől, hiszen horrornak gyenge, vígjátéknak is, ám arra tökéletesen alkalmas, hogy Statham one-man-showját megalapozza. Gyakorlatilag a Szikla nyomdokain haladva, aki éppen felhőkarcolókban hadakozik és ment, Jason barátunk sem tesz mást, mint ékes bizonyítékául szolgál annak, hogy mekkora dilemmában is lennénk, ha a világ megmentésre szorulna, ugyanis nem tudjuk eldönteni, őt vagy Johnson-t kérjük-e fel eme nemes feladatra. A film se nem látványos, se nem ijesztő, se nem komoly, csak van. Van a vízben és elúszkál olyan bődületes logikátlanságoktól hemzsegő történetként, amit már nagyon sokszor láthattunk. Az egyébként sokszor jogosan lehúzott Háborgó mélység című alkotás azért jobb ettől. Ruby Rose például elfelejthetné a színészettel való próbálkozásait. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

0

A védelmező 2. (The Equalizer 2)

írta Minime

Az előző részről itt esett szó.

Antoine Fuqua rendező és Denzel Washington ismét együtt, immáron sokadik alkalommal. Mondhatnánk ütőképes és szórakoztató párost alkotnak a vásznon és kiindulva az első rész sikerességéből és kedvező fogadtatásából, érezhető volt hogy a Védelmező története folytatást fog kapni. Hiszen a recept adott, a hozzávalók kiválóak és rendelkezésre állnak, így semmi sem akadályozhatta meg igazán a következő epizód elkészültét. Mindössze az volt kérdéses, minőségileg sikerül-e megközelíteni, esetleg túlszárnyalni az első részben megismert eltökélt és céltudatos, ám feltűnően csendes és udvarias karakter igazságosztó körútjának akciókkal tarkított színrelépését.

Olvasd tovább