1

Eldobható életek – Floridai álom

írta Nikodémus

2018-02-floridai-álom-1

Mielőtt a kedves Olvasó tiltakozna, jelzem: a cím nem ítélet, hanem helyzetleírás. Az állásfoglalást Sean Baker legújabb, idén januárban bemutatott filmje ránk bízza, s épp ettől lesz olyan kényelmetlen moziélmény az Oscar-aspiráns Floridai álom. Apropó, cím: a magyar változat most kivételesen találóra sikerült, hiszen a cselekménybe lépve egyfajta álomvilágba kerülünk mi is, ám aki azt gondolja, hasonló film vár rá, mint az egy éve díjszezon-győztes Kaliforniai álom, készüljön fel egy alapos meglepetésre.

Olvasd tovább

1

Justice League: War (2014) / Throne of Atlantis (2015)

írta Nikodémus

2018-02-jl-war-atlantis-1

Miután Zack Snyder öt éve útjára indította a DC-moziverzumot Az acélemberrel, a Warner Animation-nél sem tétlenkedhettek: a Flashpointtal eltakarították a régi idővonalat, s újra összetrombitálták a szuperhőscsapatot (lecserélve a szinkronhangokat). Jay Oliva és Ethan Spaulding kapta a nagy reboot-feladatot, melyet vállalható színvonalon, bár kissé vicceskedősen teljesítettek. Ez kicsit súlytalanítja a menetrendszerű gonosz fenyegetést is, mely természetesen ezúttal is kozmikus, jöjjön akár az égből vagy az óceán mélyéről.

Olvasd tovább

0

Justice League: Doom (2012)

2018-01-jl-doom-1írta Nikodémus

Két páros kritika után miért áll most egyedül a DC animációs Justice League-sorozat legújabb darabja? Mert rákövetkező társa, a Flashpoint Paradox már terítékre került korábban itt, a blogon, másrészt ez a film bizonyos szempontból önállóan is megáll. Ugyanis a menetrendszerű csihipuhik közen ritkán szóbakerülő bizalom kérdését feszegeti. Nem mintha a Doom remekmű lenne, de érdemes rá külön sort keríteni.

Olvasd tovább

4

Röviden: Kicsinyítés / Borg/McEnroe / A góré / Insidious 4. / Mom and Dad

írta Minime

Kicsinyítés (Downsizing)Alexander Payne romantikus drámája, amelyben helyet kap a komikum és a magasztos gondolatok is. Norvég tudósok kifejlesztenek egy eljárást, amellyel minden élő organizmus – köztük az ember is – lekicsinyíthető, azonban ennek ellenére is teljes értékű életet élhet. A cél a túlnépesedés és a környezetszennyezés okozta ökológiai katasztrófa megelőzése lenne, amennyiben a megfelelő időben a megfelelő mennyiségű embert sikerül összezsugorítani. Paul Safranek (Matt Damon) és neje, Audrey (Kristen Wiig) barátaik unszolására és adósságaik elől menekülve döntenek úgy, hogy alávetik magukat az eljárásnak. A történetet Paul szemszögéből követhetjük végig, aki komikus és tragikus helyzetek sokaságán keresztül éri el azt az önmegismerést és önmegvalósítást, amelyet „nagyként” sosem sikerült megtalálnia és megvalósítania. A világ a világban filmes ötlet valóban rejtett magában kiaknázható potenciált, azonban a film meglehetősen középszerűen kezeli a kiugrási lehetőségeket. Felmerül kérdésként az emberi érték méretbeli meghatározásának és politikai eszközként való felhasználhatóságának dilemmája is, azonban ahogyan más kérdéseket, úgy ezt sem boncolgatja túlságosan Payne mozija. Az alakítások átlagosak, talán Christoph Waltz – Dusán szerepében – emelkedik ki a színészgárdából. Langyos, középszerű, mondanivalóval rendelkező, ám azt sikeresen kibontani és megmutatni nem képes alkotás. Értékelés: 50%

Olvasd tovább

1

A legsötétebb óra / Viszlát, Christopher Robin

írta Nikodémus

2018-01-legsötétebb-óra-viszlát-christopher-robin-1

Különös helyzet, hogy két, egyaránt Oscarra hajtó, ám egymástól gyökeresen különböző film kapcsán arról kell írnom, mindkettő visszautal saját ihlető könyvére. A legsötétebb óra és a Viszlát, Christopher Robin az a fajta film, ami átélése közben exkluzív elégedettség-érzéssel tölt el, lepörgése után viszont nem szabad elgondolkodni rajta, a következő díjszezonra pedig tuti, hogy elfelejted. Igen, a könyv mindkét esetben javallottabb és időtállóbb élmény.

Olvasd tovább

1

Justice League: The New Frontier (2008) / Crisis on Two Earths (2010)

írta Nikodémus

2018-01-jl-new-frontier-crisis-1

Mivel mással is kezdődhetne az Igazság Ligája animációs bevezetése, mint egy eredettörténettel, hogy azt egy intergalaktikus küldetés fűzze tovább? Két filmünk ügyesen helyezi el a térképen a szuperhős-válogatottat, ez azonban nem jelenti azt, hogy ugyanolyan minőségűek lennének: a New Frontier köröket ver utódjára, a Crisis on Two Earths-re.

Olvasd tovább

0

Superman & Batman: Public Enemies (2009) / Apocalypse (2010)

írta Nikodémus

2018-01-sb-public-enemies-apocalypse-1

Superman és Batman – nem véletlen a sorrend, mert ugyan közös a kaland a fekete köpenyessel, mindkét rajzfilm elsősorban a kriptoni története. Sami Liu, illetve Lauren Montgomery lassan évtizedes darabja egymás közvetlen folytatásaként elsősorban az Acélember portréját árnyalják.

Olvasd tovább

0

Return of the Caped Crusaders (2016) / Batman vs. Two-Face (2017)

írta Nikodémus

2018-01-batman-caped-crusaders-two-face-1

Elég ránézni a két borítóra, és mindent tudsz: igen, ez az. A ’66-os Batman-sorozat újrarajzolt inkarnációja. Mielőtt a fejed vakarnád, hogy ez kinek kell, érdemes észben tartani, hogy a szándékaiban máig homályos, (direkt? akaratlanul?) komolytalan sorozat a méltó megvetés és elfeledés után megtalálta a közönségét az internet-korszakban. Valaki felszabadultan, valaki kínjában vigyorog rajta, mindegy: a lényeg, hogy nézettséget produkál. S végső soron ennek tulajdonítom, hogy ez a két rajzfilm elkészült.

Olvasd tovább

7

Röviden: Jumanji / Bright / 1922 / Wish Upon / Beyond Skyline

írta Minime

0jumanji

Jumanji – Vár a dzsungel – Az 1995-ös Robin Williams főszereplésével mozikba kerülő kaland-vígjáték annak idején a saját idejében sem számított kimagasló filmnek. Többnyire Williams játéka és a borzasztóan sikerült vizuális effektek miatt emlékezhetünk rá. A 2017-es újra ezúttal Dwayne Johnson, Jack Black, Karen Gillan és Kevin Hart főszereplésével került a vászonra, Jake Kasdan rendezésében. Egyfajta tiszteletadás a Williams-féle régihez igazítva, ezúttal megújult köntösben, a társasjáték, immáron számítógépes játékká avanzsálja magát és szippantja magába hőseink fiatal alteregóit (Alex Wolff, Madison Iseman, Morgan Turner, Ser’Darius Blain). A látvány immáron sokkal értékelhetőbb, azonban a mentőakciós történet és ennek filmes megvalósítása kevésbé tartogat érdekességet a nézők számára. A néhányszor előforduló hangosan felröhögős poénok kivételével a produkció önmagában még elődje középszerűségét sem idézi meg. Mind a fiatal, mind pedig az idősebb főhősök sztereotipizált archetípusok a jelen társadalom minden „fiókjából”, mindössze játékbeli „összekeveredésük” ad alapot a humoros jelenetek megvalósításának lehetőségére, amelyekben Hart és Black elviszik a prímet a többiek elől. Értékelés: 30%

Olvasd tovább

4

Röviden: Hangman / Balhé a 99-es blokkban / Szabadulószoba / 24 óra a halálig / It Comes at Night

írta Minime

0hm

Hangman – Ray Archer (Al Pacino) és Will Ruiney (Karl Urban) detektívek egy sorozatgyilkos után nyomoznak, aki a gyerekek körében népszerű Akasztófajáték elemeit nyomként hagyva szedi áldozatait. Munkájuk során a melléjük rendelt újságíró, Christi Davies (Brittany Snow) is velük tart és akarva-akaratlanul az események sodrába kerül, miközben a gyilkos módszeres alapossággal folytatja „munkáját.” A két nyomozó és a zsurnaliszta lépésről-lépésre jut közelebb az elkövetőhöz és az eset megoldásához, amelynek kiindulópontja a múltban gyökerezik. Johnny Martin rendező filmje tipikus krimi, amely egy szadista hajlamú gyilkos motivációjának és üldözésének történetét mutatja be, a főszerepekben két remek, ismert színész átlagos alakításával és a kötelező hölgy kiegészítővel. A logikátlanságok és a hirtelen felötlő, szinte a semmiből érkező megfejtések néha megmosolyogtathatják a nézőt és fejcsóválásra késztethetik, de ennek ellenére nem beszélhetünk rossz alkotásról. Napjaink krimi felhozatalából egy egészen kellemes, szórakoztató és nem túl hosszú darabot kapunk, amely a klisék szerint tökéletesen működőképes, és minden erőlködés nélkül kikapcsol és szórakoztat a másfél órás játékidő alatt. Értékelés: 60%

Olvasd tovább

6

Farkasokkal táncoló (Dances With Wolves, 1990)

írta Nikodémus

2017-12-dances-with-wolves-1

Emlékszem, iskolai szünet volt, talán a téli. Jöhet a süti, az önfeledt játék, nem számít a lefekvés, és fel lehet fedezni az ajándékokat, amik a karácsonyfa alatt vártak ránk. Az egyik ilyen gondtalan, szénhidrát-telített évben lepett meg először a Farkasokkal táncoló. Valamelyik kereskedelmi csatorna adta este tízkor, s felfigyeltem a főcímre. Végül ott ragadtam, és amikor kiírták, hogy folytatása holnap következik, másnap már forró teával és takaróval készültem. Igen, a Farkasokkal táncoló így varázsolt el… Kevin Costner legnagyobb dobása értelmezhető klasszikus és revizionista westernként, sajátos Robinson Crusoe-történetként (és persze obligát karácsonyi moziként is), legfőbb jellemzője mégis az a romantikus költőiség, amiről úgyis tudom, hogy hazugság, de nem zavar, hiszen egy mítosz grandiózus (és egyik utolsó) kibontakozását látom.

Olvasd tovább

5

Kincsem

írta Nikodémus

2017-12-kincsem-1

Kérdezhetnéd, hogy mire ez az írás éppen most. Hisz a film megfutotta a maga (nagyonis jó) pályáját: kilenc hónappal ezelőtti bemutatója óta 450 000 nézőnél tart, nemrég jött ki DVD-n, és hamarosan elfoglalja megérdemelt helyét a tévék ünnepi műsorkínálatában. S jól van ez így. Talán épp ez utóbbi az ürügy, hogy néhány sor mégis kerüljön a blogra Herendi Gábor filmjéről, mely tizenkilencre lapot húzva kockáztatott, és nyert.

Olvasd tovább