0

A három testőr: D’Artagnan / Szeánsz Velencében / Wonka

írta Nikodémus

A három testőr: D’Artagnan (Les trois mousquetaires: D’Artagnan) – Készítsen Hollywood akárhány jó pénzzel kitömött adaptációt, a franciák időről időre visszakövetelik saját hőseiket. Most Dumas örök klasszikusa került sorra, melyet frankofón sztárok részvételével, látványos külsőségek között gondolt újra Martin Bourboulon rendező. Aktualizálni szerencsére nem volt kedve, sem posztmodern játékokat játszani: adaptációja egy klasszikus-romantikus kalandfilm, melyben a jelenkor a kamerakezelésben és a történet pergőre vágásában köszön vissza. A színészkoszorú remekel, a cselekmény nagyvonalúan hömpölyög, a hangulatteremtés kiváló (és idézőjelek nélküli). A játékidő derekán törik meg picit a lendület, s van pár nehezen magyarázható cselekedete hőseinknek, de ez valószínűleg kiegyenlítődik majd a második részben – merthogy filmünk a regény csupán első részének megfilmesítése, a folytatás már idén megérkezik. A kulturális (vissza)sajátítás jól sikerült, de nem ír filmtörténelmet.

Olvasd tovább

1

Hupikék törpikék (The Smurfs)

Lá lá lálálá lá lá lá lálá – Magas hegyek között, hol a tenger hupikék, ott laknak ők a törpikék. Itthon is vígan élvezhettük régebben a rajzfilmsorozatot, amely kicsiket és nagyokat egyaránt lekötött. A kék törpök élete tele volt vidámsággal, soha nem unták meg az egyszerű, de nagyszerű dalocskájukat (lalalala) és nagy sikerrel rejtőztek el a gonosz Hókuszpók és macsekja, Sziú-miáú elől. A filmváltozatot eddig megúsztuk, már 2002 óta próbálják megvalósítani, egy ideig a Paramount Pictures és Nickelodeon Movies égisze alatt formálódott a projekt, majd a Sonyhoz kerültek a jogok. A kis kék törpicsekek megalkotójának, Peyonak az örökösei is szívesen láttak volna egy Hupikék törpikék filmet és bár pénzügyi helyzetüket nem ismerem, de bizonyára azért bólintottak rá a filmesek minden javaslatára, hogy minél előbb szép summa álljon a házhoz. Már az is felettébb furcsa volt, hogy rábólintottak arra, hogy három újabb törpöt hozzanak létre a készítők (nem volt elég az a 100, ami eddig volt?) és Raja Gosnell ellen sem emeltek kifogást. Törp egek.

Olvasd tovább

1

Gyerekkorunk meggyalázása

Sajnos Hollywoodban semmi sem szent, a profit érdekében bármire képesek. Ráadásul a producerek örömmel látják, hogy nem is kell túlzottan megerőltetniük magukat, a színvonal és a minőség nyugodtan lehet a padlón, a nép akkor is bemegy a filmre. Egyelőre még nincs dömping ezekből a filmekből, de sajnálatos módon mindig kapunk egy újabb adagot. Foxi Maxi és Speedy Gonzales sem ússza meg, és valószínűleg idő kérdése, hogy Atom Antinak vagy esetleg Mormogiéknak is eljöjjön a filmverziója.

Garfield: A kövér, borzasztóan lusta macsek mindig mosolyt csalt az emberek arcára, nem csak képregény formában, hanem rajzfilmben is láthattuk. A 2004-es mozifilm abszolút nem volt vicces, ennek ellenére 200 millió dollárt megtermelt a mozikban, ami elég indok volt a folytatásra. A második felvonás szerencsére már csak 28 millió dollárt kapart össze Amerikában, azonban a nemzetközi porondon megállta a helyét, így 160 millióval zárt. Szerencsére a harmadikat nem rendelték be. Bill Murray-től a Zombielandben megkérdezik, hogy megbánt-e valamit, mire ő azt feleli, hogy a Garfieldet. A színész egyébként azért vállalta el, hogy a hangját adja a macskának, mert a forgatókönyvet Joel Cohen írta, és azt hitte, hogy a Fargo és A nagy Lebowski alkotójáról van szó.

Olvasd tovább