0

Két lépés távolság – A kulisszák mögött

Néha azok a legnagyobb szerelmek, amelyekről mindenki azt mondja, semmi esély a beteljesülésükre. A Két lépés távolságban a legőrjítőbb akadályok állnak két kamasz szerelme útjában – meg sem érinthetik egymást, szó sem lehet arról, hogy csókolózzanak, de még olyan közel sem kerülhetnek egymáshoz, hogy a másik fülébe súghassanak valamit. Mégsem tántoríthatja el őket semmi attól, hogy vállalják szerelmüket. Nem hajlandók lemondani egymásról: Stella és Will a körülményekkel dacolva leküzdi a köztük lévő képtelen távolságot.

Haley Lu Richardson (The Edge of Seventeen, Columbus) és Cole Sprouse alakítja Stellát és Willt, akiknek szerelme semmibe veszi az akadályokat és egy pillanatra megállítja a világot. Hiába szenvednek mindketten cisztás fibrózisban (CF), jobban nem is különbözhetnének egymástól. Stella vibráló sztárvlogger, aki szuverén módon alakítja saját világát. Will viszont minden, amitől a lány viszolyog: nyugtalan lázadó, nem hajlandó a normakövetésre és még a saját jövőjét sem veszi komolyan. Stella mindenben hisz, amivel szemben Will szkeptikus: tökélyre törekszik, pedig az élet alaposan kibabrált vele. Mi több, amikor először találkoznak, kifejezetten örülnek, hogy szigorúan be kell tartaniuk az orvos által előírt két lépés távolságot, nehogy Will veszélyes baktériumokat ragasszon rá Stellára. De az ezután bekövetkező vidám és izgalmas események láncolata azt eredményezi, hogy Stella fokozatosan ráébreszti Willt: érdemes harcolnia – cserébe jókora löket szabadságélményt kap a fiútól. Ennek eredményeként fejük tetejére állítják a szabályokat, mert meg merik tenni azt a bizonyos két lépést egymás felé.

Olvasd tovább

0

Merülés a szerelembe (Submergence)

írta Nikodémus

Wim Wenders zseni: örökre beírta magát az egyetemes kultúra nagykönyvébe. Skarlát betű-adaptációja, a Párizs, Texas és még vagy tucatnyi filmje remekmű, s mind közül a legnagyobb a Berlin felett az ég. Ismerek valakit, aki minden évben rituálisan megnézi egy művészmoziban. Mert kapaszkodót nyújt, reményt ad. Persze ahogy minden, a film médiumáról következetesen gondolkodó alkotó, az idősödő Wenders fejében is megfordult már a gondolat, érdemes-e egyáltalán játékfilmet forgatni: kétségeire bizonyíték az utóbbi évek szaporodó dokumentumfilm-termése. Mostanság viszont gyors egymásutánban háromszor is fikciós történet felé fordult a német rendező: legújabb filmje, az itthon még június végén bemutatott Merülés a szerelembe (Submergence) szinopszisa komoly ambíciókról árulkodik.

Olvasd tovább

3

20 éves a Truman Show

írta Nikodémus

Két évtizede ezen a napon debütált a mozikban Peter Weir kultikus filmje.

Azt hiszem, a mi generációnknak háromféle Truman Show-élménye van. Az első a kortárs kiskamasz rajongása: újra egy Jim Carrey-film, csak nem értem, ebben miért nem viccelődik annyit a gumiarcú színész. A második egy felemelő szabadulósztori (fiúknak) avagy egy megható szerelmes történet (lányoknak). A harmadik pedig amikor a tévében elkapod a sokadik ismétlést: nosztalgiából kezded nézni, de egyre inkább hatalmába kerít az érzés, hogy ez egy nyugtalanító, sötét mozi a média totális, lealjasító hatalmáról. A döbbenet, hogy ez a három értelmezési sík mind igaz, sőt, egymást erősítve működik a filmben. Az érdem pedig az író-rendező-főszereplő hármasé.

Olvasd tovább

0

Fantomszál (Phantom Thread)

írta Nikodémus

Paul Thomas Anderson már megint titokzatoskodik. Miként két előző filmje, a Master és a Beépített hiba, a Fantomszál is ellenáll a kézenfekvő értelmezéseknek, sokkal inkább atmoszférájával ragad meg, hogy aztán alig eresszen. Két világ, egy kultúrkör, visszafogott elegancia és romboló indulatok, gyalázat és megaláztatás, pillanatnyi hév és rideg örökkévalóság… és egy bizarr kékszakállú-történet.

Olvasd tovább

12

(500) nap nyár (500 Days of Summer)

Az alábbi kritika FayeFaye tollából született.

A fiú találkozik a lánnyal. A fiú szerelmes lesz. A lány nem.” Gyakran bosszant, hogy már a trailerből világosan kirajzolódik az egész film törénete, de ha már a taglineban benne van minden, az egy állásfoglalás: A (500) Days of Summer egy tökéletes szappanbuborék, káprázatosan színes felület és semmi tartalom.

Olvasd tovább