írta Nikodémus
Egyetlen árva kokárda okoz országos kalamajkát Reisz Gábor legújabb, Velencében díjazott filmjében, mely egyszerre próbál helytállni kamaszmoziként, korlenyomatként és társadalmi látleletként. Az ambíciók szokatlanul nagyok, főleg ha hozzátesszük, a film mikro-költségvetésből, gerillamódszerekkel forgott Budapesten. A Magyarázat mindenre nem hibátlan, mégis az utóbbi évek legfontosabb magyar filmje. S bár talán dadog itt-ott, mondanivalójára oda kellene figyelnünk.
Trem Ábel (Adonyi-Walsh Gáspár) épp az érettségi szünet közepén küzd a tananyaggal, mikor rájön, hogy szerelmes legjobb barátjába, Jankába (Kizlinger Lilla). A fiúnak nem erőssége az előre beosztott készülés: napközben lemegy a térre lófrálni és bámészkodni, telefonozik és Google-naptárba próbálja rendezni a tételeket. Végül eljön a nagy nap, Ábel azonban nem tudja elmondani a kihúzott témát. Póttételt húz, de továbbra is hallgat. Nem lehet más a dolog vége, mint bukás; igen ám, csakhogy otthon, a méltán dühös apának (Znamenák István) végül kiböki a fiú, hogy történelemtanára (Ruznák András) az öltönyére kitűzött kokárda miatt buktatta meg. Egy újságíró (Hatházi Rebeka) ráharap a pletykává torzult sztorira, a kéretlen sajtónyilvánosság pedig felhevíti az indulatokat.
Ennyi volna a Magyarázat mindenre rövid szüzséje, melyet olvasva már fel is skiccelhetjük a főbb figurák közti konfliktusokat: a liberális tanárt zavarta a nemzeti jelkép, a konzervatív érzelmű apát felháborítja az eljárásmód, a kormánypárti újságíró pedig lelkesen álhírt gyárt, egyúttal botrányt generál. A helyzet iróniája (figyelem, találkozni fogunk még ezzel néhányszor), hogy politikai előítéletünk helytálló, mégsem igaz: az a bizonyos kokárda teljesen véletlenül maradt az öltönyön március 15. után; a tanár valójában segíteni akart kérdésével a fiúnak, az apa pedig nem rohan világgá kürtölni sérelmét.
Már a film talányos címe is külön magyarázatot (mi mást) igényel: egyszerre utal Karinthy híres novellájára és arra a tényre, hogy közéleti megosztottságunkban képesek vagyunk a legképtelenebb összeesküvés-elméleteket fabrikálni – főleg ha ellenfeleinkről van szó. Reisz Gábornak és alkotótársainak szerencsére eszében sincs bármit megmagyarázni (újabb irónia), tudják ők, miféle médium a film: inkább megmutatják. Álmos Budapest ébred tehát önfeledt kamasz-szerelemre és teljesítmény-szorongásra egyfelől, hivatásbeli kiábrándultságra, megalázó fizetésre és emigrációs dilemmákra másfelől. Noha az összesen két és félórányi játékidő többnek tűnik az indokoltnál (főleg a nyitányban érezhető ez), mégis szükséges a figurák felépítéséhez. Ha tetszik, a gondosan rétegzett viszonyok feltérképezéséhez.
Nehéz úgy nézni Reisz Gábor filmjét, hogy ne érezzünk együtt az építészmérnöki irodát vezető apával, miközben külföldre vágyó fiatal beosztottjának épp elmeséli, miért fontos számára személyesen: ő Magyarországot építi. Vagy amikor felesége egy otthoni vita során szemére veti a tanárnak, hogy belül hordozott tengernyi sértettsége rombolja a családi békét, szakmai büszkeségét pedig igenis tegye félre a jobb jövedelemért. S hiába nevetünk kínunkban az ezúttal is sorakozó, pompásan eltalált abszurdokon (az iróniaméter újra és újra kileng), fájdalmasan ismerős helyzetek bontakoznak ki szemünk előtt. A szereplők jobbára tehetetlenek: minden világnézeti véleménykülönbségük ellenére közös bennük, hogy higgadt érvelés helyett folyamatos indulat fűti őket, ami csak arra vár, hogy kirobbanjon belőlük. Bőszen orbánoznak és gyurcsányoznak, s nem veszik észre, hogy az értelmes párbeszéd esélye már az első pillanatban elszállt. A fiú pedig – az épp szavazóképes korba érő kortárs kamasz – értetlenül hallgatja őket: szülei generációjának féktelen ordítozását.
Ábel jellemrajza talán az egyetlen pont, ahol a Magyarázat mindenre átgondolt és kimunkált építménye kissé meginog: a fiú annyira képtelen valódi érzéseit bárkinek kifejezni, hogy az még a vele szimpatizáló néző türelmét is próbára teszi. Végül azonban kárpótol minket egy érzelmes jelenet a nagy próbatétel előtti utolsó estén; ahogy hasonlóképp katartikus az anya tanácstalan toporgása a konyhában vagy épp a szabadság mámorát – és némi reményt – hirdető finálé is.
Csöndesen, szelíden forradalmi film a Magyarázat mindenre, főképp azért, mert érzékenyen ábrázolja 2023 Magyarországát, s noha érezhető az alkotók közéleti rokonszenve, ez gyorsan háttérbe szorul, hogy teret adjon egy sokkal hangsúlyosabb kívánságnak: hogy végre leüljünk beszélgetni egymással. Hogy ez Lackfi Jánossal (és Ferenczi Györggyel) szólva teljességgel kizárt lenne? Remélem, még nem.
(Megjelent: Új Ember, 2023. november)
- Agymanók 2. / A vad robot - 2025. február 09.
- Senna minisorozat - 2025. február 02.
- Brawn: A lehetetlen Formula 1 sztori / A korona – 6. évad / Botrány királyi módra - 2025. január 26.
- Konklávé (Conclave) - 2024. december 08.
- Szent (Święty) - 2024. november 10.
- A csend hangjai – Három kortárs animációs film a gyászról - 2024. november 03.
- Back to Black / Bob Marley: One Love / A popzene legjobb éjszakája - 2024. október 13.
- Montreáli Jézus (Jésus de Montréal, 1989) - 2024. október 06.
- Motorosok (The Bikeriders) - 2024. szeptember 29.
- A szembenézés kényszere - 2024. szeptember 15.