írta Nikodémus
Eredetileg ilyenkor már az utolsó promóciós anyagokat és az első kiszivárgó véleményeket kéne olvasnunk Denis Villeneuve Dűne-eposzának közelgő második részéről, ám ha már az író- és színész-sztrájk miatt jövő tavaszra tolták a bemutatót, ismerkedjünk meg egy, pontosabban két híres-hírhedt korábbi feldolgozással, melyek akaratlanul is döntő hatással voltak a filmes popkultúrára – még Villeneuve-re is, hiába tiltakozik.
Big Game / A nagyvad: Semmi gond nincs azzal, ha már az elején látszik egy filmen, hogy a büdzsé inkább a színészekre ment el. Mert bizony a a helyszínekről eléggé lerí, hogy nagyon mű és hogy olcsón berendezésekre, cuccokra, anyagokra volt szükség. Könnyen lehetett volna egy szórakoztató akció-vígjáték, ahol a Samuel L. Jackson által játszott elnököt egy tinisrác kísérgeti a vadonban, miután lelövik az Air Force One-t. Lehet, hogy a szándék az volt, hogy viccesebb film szülessen, de mégis eléggé komoly lett… és unalmas. Olvasd tovább
George Lucas 1977-ben tette le az asztalra az első Star Warst, amely igen-igen magasra tette a mércét a trükktechnika és a szórakoztatás terén. Két évre rá érkezett Luigi Cozzi a Starcrash-sel, amelyről hiába is próbálnák lemosni, hogy a Csillagok háborúja ihlette, sőt mi több inkább annak koppintása. Ha a két művet egymás mellé pakolnánk, érezhető, hogy ég és föld a különbség, Ed Wood viszont megnyalta volna mind a tíz ujját, ha egyszer ilyen filmet tudott volna összerántani. Cozzi váltig állítja, hogy ő biza nem látta Lucas rendezését, csak a regényt olvasta. Így érhető, hogy miért szántják a világűrt hatalmas cirkálók és még egy fénykard is előkerül. A derék rendező nem rakhatta bele a filmbe az összes elképzelését, mivel arra kényszerült, hogy átírja a forgatókönyvet, a producerek fejében ugyanis teljesen más zakatolt.
FilmDROID