portré

0

Sehol se otthon / Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Persze, fel kell vázolni a pályafutást, a magánéletet meg a nagy áttörést (esetleg a bukást), de mindenkit egyetlen dolog izgat: mi a titok? Hollywood zenész-életrajzi filmjei (amely műfaj az utóbbi években jókora lökést kapott) jórészt ezt próbálják megfejteni, aztán bemutatni. Két amerikai ikon került sorra nemrég a csekklistán: Bob Dylan és Bruce Springsteen egyaránt nemzeti kincs az amerikaiaknak, és persze jó alapanyag egy lélekboncolós drámához. De sikerült-e megfejteni a titkot?

Olvasd tovább →

0

Hill (2025) / Mansell & Williams Red 5 (2023)

Publikálta nikodemus

írta Nikodémus

Tudom, a Forma 1 mára végleg adatalapú sportággá lett, de az elképesztő statisztikák megdöntésében jeleskedő hiperbajnokok helyett én valahogy mindig jobban szerettem azokat a sportolókat, akiknek végülis egyetlen egyszer sikerült a világ tetejére ülnie. Egyszer, amiben elképesztő munka, kitartás, izzadtság van – hogy aztán a további karrier szinte törvényszerűen valamilyen lejtmenet legyen. Damon Hill és Nigel Mansell nekem ezért hősöm: nehezített pályán jutottak el a csúcsra, amivel számtalan ellendrukkernek bizonyítottak – de leginkább saját maguknak.

Olvasd tovább →

0

Az életmű megmarad – Három kortárs filmzeneszerző

Publikálta nikodemus

Óz, a csodák csodája, James Bond, Csillagok háborúja – ha meghalljuk ezt a három filmcímet, azonnal ikonikus jelenetek peregnek szemünk előtt. S beugranak a hozzájuk tartozó, összetéveszthetetlen dallamok is: egy álmodozó dal, egy rejtélyes-izgalmas swing-szám és egy kicsattanó energiájú nagyzenekari himnusz. Ma már mindhármat meglehetősen konvencionálisnak halljuk – részben azért, mert az évtizedek alatt rongyosra koptatták velük a fülünket –, ám a maguk idejében mindhárom alkotás merész újításnak számított. Ám mi a helyzet napjaink filmzenéjével? Három kortárs zeneszerző bemutatásán keresztül erre próbálok választ találni.

írta Nikodémus

Olvasd tovább →

0

Három hang kavarog a szélben – Ennio Morricone pályaképe

Publikálta nikodemus

2020. július 6-án, 91 éves korában elhunyt Ennio Morricone, a világ talán legismertebb filmzeneszerzője. A közel 400 film, melyhez kísérőzenét írt, felsorolhatatlan, dallamvilága eltéveszthetetlen, jelentősége felmérhetetlen. Egy hosszú, gazdag életmű westerntől westernig, kísérletezéstől a szakralitásig.

írta Nikodémus

Morricone 1928. késő őszén egy ötgyermekes római családba született. Édesanyja rövidáruboltot vezetett, ő azonban édesapja hivatását követte: korán felismert tehetsége révén s Szent Cecília Konzervatóriumba került trombitásként, majd kitanulta a hangszerelést és a zeneszerzést is. Nagy hatással volt rá szüleinek mély katolikus hite és apja muzikalitása. Eleinte slágerek hangszerelését bízták rá az akkor bevett gyakorlat szerint egy-egy neves szerző neve alatt. Saját neve először egy 1959-es film, az Egy barát halála stáblistáján tűnt fel, ám még sok megaláztatást kellett elviselnie: a rendezők gyakran egyszerűen kidobták gondosan megkomponált kísérőzenéjét.

Olvasd tovább →