Röviden: Nagykarácsony / Szia, életem! / Így vagy tökéletes

írta Nikodémus

Nagykarácsony (2021) – Arnold, a tűzoltó (Ötvös András) az emelőről szeretné megkérni kedvese (Rujder Vivien) kezét, ám elég kellemetlen meglepetés várja, mi több, saját szakmájában is ellehetetlenül, mivel hirtelen rémisztő tériszony fogja el. Marad az álmatag karácsonyi vásár tűzvédelmi felügyelete, s vele a kisiskolások betlehemezése a lelkes tanítónővel (Zsigmond Emőke). A pikszisből (szó szerint) kiesett, morcos tűzoltó lassan megbarátkozik a helyzettel, sőt, a tanítónő egyre helyesebbnek tűnik, s mintha a tériszony is múlóban volna – és nem csak a karácsony közeledtével. Tiszeker Dániel első rendezésének felütése meglepően ötletes, figurái élnek, a mellékszálak ötletesek és viccesek (a Szabó Kimmel Tamás figurájára épített vonal egyenesen fergeteges), s a Nagykarácsony mintha mondani szeretne valami komolyat a késő-kádárista kisemberről (Scherer Péterrel a főszerepben), de aztán visszafordul a színtiszta szórakoztatás mezejére, a fináléra pedig sajnos megérkeznek a közhelyek is. Elered a hó, szikrázik a csillagszóró és mindenki hepi – amolyan hollywoodiasan, némi székelykáposztás mellékízzel.

Szia, életem! (2022) – Jól ismerjük az évszázados klisét: apának alkalmatlan férfiember lassan felnő hirtelen előkerült, huncut gyermekéhez, miközben őrületbe kergetik egymást meg a környezetüket. Rohonyi Gábor és Vékes Csaba közös filmje erre próbál építeni, és első pillantásra hatalmas szerencséje van: sikerült az elérhető legjobb főszereplő-párost megtalálni a sztorihoz. Thuróczy Szabolcs egyéniséget és finomságot visz a felelőtlen és inkompetens, de azért folyton morgó író figurájába, Pásztor-Várady Mór pedig annyira tüneményes jelenség a filmvásznon, hogy ezt innen csak elveszíteni lehet. Az ő kettősük kimagasló értéke a filmnek, már csak koherens történetet kellett volna kanyarítani köréjük. A humoros felütés után ugyanis megtorpan a lendület, epizódok füzérévé vékonyul a forgatókönyv, és valahogy a befejezés sem annyira szívmelengető, mint ahogy jólesne. Tekintve, hogyan áll a rendszerváltozás előtt még fénykorát élő magyar ifjúsági/gyerekfilmek mostani helyzete, a Szia, életem! még hibáival együtt is biztató próbálkozás a műfajban.

Így vagy tökéletes (2021) – Megint egy morcos író (Fekete Ernő), újra egy szépreményű parti (Béres Márta) és már érkeznének is képzeletünkbe a szokásos habos-babos romkom-jelenetek, ám a tavaly bemutatott Így vagy tökéletes alkotói örvendetesen megcsavarják az alaphelyzetet. Írónk ugyanis egy, a reklámszakmában kiégett, igazi művészetre vágyó fantaszta, a hősnőnk pedig a mostanság felkapott életvezetés-irodalom magasan szárnyaló sztárja. Az ég is arra teremtette őket, hogy kapásból utálják egymást, és ez meg is történik, ami felhőtlen örömforrás a néző számára. Valódi dialógusok (kicsit túl sok káromkodással), átélt jelenetek és okos ritmus jellemzi Csurgó Csaba forgatókönyvét, s a filmnek még arra is van ereje, hogy kommentálja a marketingvilág felszínességét és az influenszer-lét ellentmondásait. Persze nagy komolykodásra ne számítsunk, ám Varsics Péter rendező ügyesen kerülgeti a romkom-közhelyeket, bemutat egy remekül működő párost (Fekete Ernő is remek, de Béres Márta különösen nagy felfedezés) és elegánsan nyújt át nekünk egy keserédes szerelmi történetet. Tudja, hogy az álomgyári hepiend hamis lenne, s jól van ez így.