0

Top 10 – 2021

Bevezetésnek régebbi évvégi top10-es listáink:
2020, 2019, 2018,
2017, 2016, 2015, 2015 legjei, 2014, 2013,
2012 (legjobb),
2012 (legrosszabb), 2011, 2010, 2008,
2007 (Miecs), 2007 (Koimbra)

Dűne – Lehet bírálni Denis Villeneuve munkásságát (néhány kritikával magam is egyetértek), de tény, Nolan Tenet-buktája után most nincs nála menőbb nagyvászonra festegetős rendező Hollywoodban. Ő pedig úgy tűnik, eljegyezte magát a scifivel, és ügyesen (olykor kifejezetten ellenállva korunk ízlésdivatjának) megbirkózott a hírhedten megfilmesíthetetlennek gondolt alapanyaggal. Hogy mi a végeredmény, arra persze két évet még várnunk kell, de az eddigiek sokat ígérőek.

Pieces of a WomanMundruczó Kornél nemzetközi debütálása igazán erősre sikerült: noha Oscar végül nem érkezett, egy európaiasan személyes (mostanság éppenséggel trendi) történet, egy érzékeny forgatókönyv és egy borzongató színészi alakítás emlékezetessé tette a rendező álomgyári belépőjét. Lesz-e folytatás? Futott még: Spencer

Még egy kört mindenkinek – Női pokoljárás (lásd imént) mellé tavaly megkaptunk néhány férfikínt boncolgató karaktertanulmányt is, a mezőnyből pedig két film emelkedett ki. Köztük talán Vinterberg hétköznapiságot jobban elkapó, csendességében húsbavágóbb rendezése döntött. Talán. Futott még: Sound of Metal

Ígéretes fiatal nőEmerald Fennell és Carey Mulligan nagyot robbantott az év elején. Nem csupán megcsinálták az első igazán érvényes (és tartós minőségű) #MeToo-filmet, de felhívták a figyelmet a téma árnyaltságára, és az elhamarkodott ítélkezés veszélyeire. Nekünk pedig – hiába gúny, irónia, szatíra – megszakad a szívünk Cassie-ért, hiszen életet nyomorító súlyos terhet cipel. Futott még: Sweat

The Hater – A korszellemre még zseniálisabban (bár talán egyszólamúbban) tapint rá Jan Komasa friss mozija, melynek egyre kétesebb ügyekbe bonyolódó hősét figyelni rendkívül kényelmetlen élmény. A feldobott témák számtalanok, a dramaturgia mégis egységes, a történet koherens, a figurák fájdalmasan ismerősek: íme, az okoskütyüs rémálom-valóság, amiben élünk. Futott még: Új világrend

CODA – Igazi fellélegzés ez a film: önfeledt vidámság egy vírus-sújtotta világban, árnyaltra (az eredetinél jobbra!) sikerült remake, jó tempóérzékkel elmesélt felnövés-történet és szerethető karakterek. A Coda semmi különöset nem csinál, de azt kiválóan: finom elmésséggel öltöztet közhelyet, vezet nézői figyelmet, adagol tanulságot. És még csipetnyi valóság-szaga is van – igazi fellélegzés ez a film. Futott még: Egy évem Salingerrel

A nomádok földjeChloé Zhao végre révbe ért. Laza portréja Amerika önkéntes száműzöttjeiről önmagában fordítja ki az összes giccses-hazug megváltás-történetet. Nem idealizál (épp csak kicsit), nem romantizál (minek is kéne), nem dramatizál (a pusztaságban nincs kinek), mégis megragadnak a sorsok, amiket látunk. Vándorlás az élet, és nem tudni, viszontlátjuk-e még egymást… Futott még: Minari

WendyBenh Zeitlin tiszteletreméltó makacssággal várta ki, míg elkészítheti második nagyjátékfilmjét – úgy, ahogy ő akarja. Pán Péter-parafrázisa talán nem a legeredetibb, de színtiszta mozivarázslat, szívfájdító üzenettel. Csakúgy, mint a tőle alig elmaradó (Futottak még:) The Green Knight, a felzaklató Az utolsó éjszaka a Sohóban vagy a játékosan keserédes Mank.

Az igazság bajnokai – Meg vagyunk verve, kivétel nélkül. Mélyen belénk ivódott trauma, régóta cipelt gyász vagy élethosszig viselt kínos kötelesség teszi, hogy lelkünk környékén nem tudunk épek maradni. Mindig lesz bennünk egy kis megtörtség, és a nagy bábjátékos feszítő (jótékony?) homályban hagyja a miérteket. Futott még: Felfelé a lejtőn

Az apa – Van, amikor egy film elnémít. Hetekre-hónapokra, és olyat ér el benned, hogy alig bírsz eszmélni. Az alkony mindig megrázó, ám különösen az, ha közvetlen közelről figyeljük, sőt, szívébe költözünk a csendes vergődésnek. Florian Zeller felteszi korunk legkínzóbb kérdéseit: van-e bármi az értelmen túl? Van-e enyhület a szenvedésen túl? Van-e megbékélés a szürke felejtésen túl? Van-e megismételhetetlenség odaát? Futott még: Pilátus

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *