FilmDROID
írta Minime
A több év óta húzódó nézői nyomás hatására és a Joss Whedon kezei között megszülető Igazság Ligája buktája után az HBO Max elérkezettnek látta az időt, hogy a moziböjt idején lehetőséget adjon számunkra Zack Snyder eredeti víziójának megtekintésére. A hosszan tartó folyamat és várakozás úgy tűnik, kifizetődőnek bizonyul, de lássuk részletesen az alábbiakban, miről is maradtunk le annak idején Snyder sajnálatos családi tragédiája miatt.
Brutális finomságok, szépségek, elhasalások. Szerelmeslevél az élethez. Ötven éve élem ezt az életet, negyvenkét éve próbálom kiókumlálni a rejtélyét. Lejegyzek sikereket és kudarcokat, örömöket és bánatokat, dolgokat, amik ámulattal töltenek el, és dolgokat, amiktől kirobban belőlem a nevetés. Hogyan legyek igazságos. Hogyan stresszeljek kevesebbet. Hogyan érezzem jól magam. Hogyan bántsam kevésbé az embereket. Hogyan bántsanak engem kevésbé. Hogyan legyek jó ember. Ha az ember tudja, hogyan és mikor boldoguljon az élet kihívásaival – hogyan viszonyuljon relatívan az elkerülhetetlenhez –, akkor élvezheti a sikernek azt az állapotát, amit úgy nevezek, ,,elkapni a zöldlámpát.” Belátásaim és meglátásaim, ráérzéseim és megérzéseim, lazaságaim és cikiségeim. Brutális finomságok, igazságok és szépségek. Megúszások, lebukások és elhasalások, ahogy az élet akadálypályáján próbáltam szlalomozni.
Reményeim szerint ez egy jó ízű orvosság, két aszpirin a betegszoba helyett, űrhajó a Marsra, amihez nem kell pilótaengedély, templomi élmény, amihez nem kell újjászületni, könnyes nevetés. Egy szerelmeslevél. Az élethez. Ez a könyv a zöldlámpákról szól, és arról, hogy a sárga és a piros is előbb-utóbb zöld lesz. Sok szerencsét.
Matthew McConaughey (1969-) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas amerikai színész. Legfontosabb filmjei és tévésorozatai: Mielőtt meghaltam, A Wall Street farkasa, Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?, Pénz beszél, Trópusi vihar, Magic Mike, Mud, A törvény nevében (True Detective). (Forrás)
Matthew McConaughey: Zöldlámpa, 21. Század Kiadó, 297 oldal, 2020, 4990 Ft
írta Nikodémus
A többnyire klasszikusan önsorsrontó figurákat felmutató magyar filmekben néhány éve új tendencia kezd kibontakozni: a 2010-es évek új magyar mozihősei súlyos traumákkal küzdenek ugyan, ám készek a gyógyulás gyakran hosszú és fájdalmas útjára lépni. Legyen szó párkapcsolati válságról, életünk irányának kereséséről vagy egy súlyos magánéleti tragédia feldolgozásáról, az utóbbi időben három fesztiválgyőztes magyar film is megmutatta, érdemes őszintén beszélni elhallgatott problémáinkról – s keresni a gyógyulás lehetőségeit.
Folytatódik a Carey Mulligan dráma
Mint arról korábban hírt adtunk, nagyon fölzaklatta Carey Mulligant (Egy lányról – Oscar-jelölés), hogy a Variety című filmes szaklap kritikusa negatívan írt róla. Dennis Harvey-nak általában tetszett az Ígéretes fiatal nő című bosszúdráma, de szerinte Mulligan nem volt elég erőteljes és szexuálisan kihívó a főszerepben. A színésznő a The New Timesnak panaszolta el, mennyire sértőnek találja ezt az értékelést. A Variety legott bocsánatot is kért az inszinuáciért. Nem sokkal ezután jött a váratlan fordulat! Az amerikai Filmkritikusok Országos Szövetsége megvédte Harvey-t, és azt követelte, a Variety vonja vissza a bocsánatkérést.
Korábban nem fordulhatott volna elő, hogy egy filmkritika ekkora hullámokat verjen, de az Ígéretes fiatal nő olyan fájó témát boncolgat, hogy most hegyek mozdultak meg. Ez a téma a nők alávetett helyzete a mai társadalomban. A #metoo mozgalom élesen vetette fel ezt a kérdést, és az Ígéretes fiatal nő a maga módján továbbviszi ezt a vonalat sok fekete humorral megfűszerezve. A filmet már jelölték egy szekérderéknyi díjra: négy Arany Glóbuszra (legjobb dráma, legjobb színésznő, legjobb rendező, legjobb forgatókönyv), valamint a kritikusok és a független szcéna különféle kitüntetéseire, és szinte biztosra vehető, hogy az Oscar-jelölés is meglesz. Az a tény, hogy az egyik legjelentősebb szaklap bocsánatot kér egy kritika miatt, heves vitát indított el arról, meddig terjed az ítészek szabadsága. Ráadásul a veterán kritikus Harvey is megsértődött amiatt, hogy Mulligan nőgyűlölőnek tartja, pedig ő csak a véleményét írta le, ahogyan eddig is. (Igaz, Harvey még a brit színésznő nem egészen tökéletes amerikai kiejtésébe is belekötött.) A kritikus a brit The Guardiennek nyilatkozva bizarrnak tartja, ahogyan Mulligan a dolgozatát interpretálja.
Amíg a felek a sajtóban üzengettek egymásnak, az amerikai kritikusok megfogalmazták egyöntetű álláspontjukat: ha a Variety szerkesztői úgy találták volna, hogy Harvey kijelentései sértők, együttműködhettek volna vele, hogy szalonképesebbé tegyék a szöveget. Ha nem tették, akkor sem kellett volna azonnal megfutamodni, hanem válaszolhattak volna Mulligan észrevételeire, elismerve, hogy hibáztak. Ezért kell visszavonni a bocsánatkérést.
(Promising Young Woman – hazai bemutató: hamarosan!)
írta Nikodémus
Önfeledtség és önelvesztés között, noha nyelvtanilag hasonlónak gondolnánk őket, bizony komoly a különbség: az egyik valamiféle elemelt, de mindenképpen pozitív állapot, utóbbi épp ennek ellentéte. A két kifejezés azonban veszélyesen közel is kerülhet egymáshoz, ahogy ezt két, mozi helyett sajnos csak az internetről elérhető film is tanúsítja, melyek hősei – egy fokozatosan megsüketülő dobos és egy alkohollal veszélyes táncba kezdő tanár – egyaránt megtapasztalják a mámor felemelő és romboló hatását.
Reed Hastings most megjelent könyve elsőként mutatja be a kulisszák mögül a világ egyik legsikeresebb vállalatának cégfilozófiáját. Az a szabály, hogy nincs szabály! Aki a Netflixnél dolgozik bárhol a világban, kellő teret, önállóságot kap a kibontakozáshoz, egy bajnokcsapat tagja, nem egy családé. A jó Netflix-vezető biztosítja az alkalmazottaknak a megfelelő információt, kontextust ad, nem pedig csak irányít. A legnagyobb kockázat nem az, ha hibázunk, hanem ha nem változtatjuk meg az irányt, amikor a piaci környezet változik. Ilyen és ezekhez hasonló vezetési elvekről vall először Reed Hastings elnök, a Netflix alapítója a már itthon is kapható könyvében. A történet izgalmas, személyes történeteken, több száz vállalati interjú alapján mutatja be azt is, hogy a szabad felhasználói élmény megteremtése mindent visz a vállalatnál. Hogyan lett egy postai dvd-kölcsönzőből a világ egyik legkeresettebb szolgáltatása? Mit is jelent a Netflix kultúra? Többek között ezek is kiderülnek a kötetből! (Forrás)
Reed Hastings, Erin Meyer: Az a szabály, hogy nincs szabály – A Netflix és a megújulás kultúrája, Barecz &Conrad Books, 256 oldal, 2020, 3950 Ft
írta Nikodémus
The Nest – Verőfényes családi ház, elegáns fényképezés, ígéretes főcím… az ablak mögött egy sikeres üzletember telefonál, láthatóan feldobódva. Minden adott egy remek családi sztorihoz, az egyetlen zavaró tényező hősünk nyugtalanító nevetése – pontosabban vihogása. Jude Law mestere ennek a sármos, ugyanakkor felkavaró vihogásnak, s ez meg is adja az alaphangot filmünkhöz. Rory (Law) mindennap intim(nek szánt) gesztusok kíséretében kelti fel feleségét, Allisont (Carrie Coon), s egyik nap azzal hozakodik elő, hogy költözzenek vissza Angliába, mert ott hatalmas szerencse fog rájuk mosolyogni. A nő kicsit hezitál: nehezen hagyná ott bevált és szeretett hivatását, a lovakkal való foglalkozást, de párja megígéri, magával hozhatja szeretett elfoglaltságát. Az átcuccolás megtörténik, mi pedig elhűlve figyeljük az ódon, rideg, vaksötét kastélyt: ez volna az új otthon. Sem a szülők, sem a két gyerek nem találja a helyét, az iskolában nem úgy mennek a dolgok, és a férfi új munkahelyén sem. A bizalom lassan elapad, és helyébe lép az acsarkodás, melyet kitűnő érzékkel ábrázol Sean Durkin (Martha Marcy May Marlene): a kezdeti idillről fokról fokra derül ki, hogy csupán illúzió volt, s szinte minden beállításban találunk valami enyhén fenyegetőt. Szerencsére semmi sem ugrik elő a sötét sarkokból (rendezőnk okosan kerüli a horrort), és nincs részünk teátrális nagyjelenetekben sem (semmi olcsó Oscar-vadászat), helyette filmünk a lélektani folyamatokra koncentrál: milyen az, amikor eleve ingatag alapra épül egy család, melynek széthullásához elég néhány nem túl erős, de jól irányzott külső behatás. Az a vihogás… az pedig még bőven a stáblista után is kísért.
