2

Sárkányfog-vetemény – Westworld 1-3. évad

írta Nikodémus

Az írás SPOILERES.

Sokáig hittük, a modernitás húzott áthatolhatatlan kerítést a tudat és a test közé, pedig épp foltozni próbálta azt, ami már előzőleg meghasadt: az ember kiesett az Édenből, és maga próbál boldogulni – istene híján maga istenült meg. Erről a veszélyes útról szól az HBO négy éve indult, kétéves ugrásokkal készülő presztízs-sorozata, mely egy régi mozifilm alapötletét felhasználva immár harmadik évada mesél robotokról és emberekről, megtévesztésről és szabad akaratról, kontrollról és káoszról.

A kiinduló helyzet csábítóan ígéretes: íme egy vadnyugati tájékon felépített kalandpark, melyben teljesen élethű androidok (eredetiben „host”-ok, ami egyszerre jelent házigazdát és gazdatestet) szolgálják ki a látogatók igényeit. S ezek az igények többnyire alantasak: a seriff hívogat levadászni a környéken portyázó bűnbandát, a kocsma pedig tömve van részeges alakokkal és bármire kapható örömlányokkal, miközben (gyanúsan ismerős dallamokkal) szól a gépzongora. A naiv ártatlanságot egyedül Dolores, a tehenészlány (Evan Rachel Wood) képviseli, aki épp bevásárolni érkezik távoli tanyájáról a városba. Megismerkedik Teddyvel (James Marsden), ám idilli világa aznap este tragikus véget ér. Másnap aztán – egy kis karbantartás és memóriatörlés után – kezdődik minden elölről. A park három évtized óta zavartalanul üzemel, hála dr. Fordnak (Anthony Hopkins) és társának, Bernardnak (Jeffrey Wright), akik megfeszített háttérmunkával irányítják a létesítményt. Az igazgatótanács azonban elégedetlen: titkos üzelmeket sejtenek, gyanújukat pedig erősíti, hogy néhány android egyre különösebben viselkedik.

Olvasd tovább

0

Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig (The Last Dance) minisorozat

írta Nikodémus

Chicago Bulls – ha kimondom a nevet, szinte mindenki, aki a kilencvenes években volt kiskamasz Magyarországon, már sorolja is a neveket: Pippen, Rodman, Kukoč… és persze mind közül a legnagyobb: Michael “Air” Jordan. A rendszerváltás utáni színes-szagos-sikamlós években totálisan lerohant minket a nyugati popkultúra olyan jelenségekkel, mint a Turbo rágó, a kvarcjáték vagy a Baywatch sorozat, s közéjük tartozott Chicago felhős városának csodacsapata, amelyről azt se tudtuk, pontosan hány bajnokságot is nyert és hogyan (internet híján ritkás újságokból, kincsként őrzött brosúrákból, ragasztgatós albumokból és német kereskedelmi tévékből lehetett infókat szerezni), a Bulls mégis elképesztően menő volt. S most, két évtizeddel később a végére járhatunk a nagy sztorinak.

Olvasd tovább

0

The Postcard Killings

írta Minime

Liza Marklund és James Patterson koprodukciós „The Postcard Killers” című regénye alapján készített moziról esik szó a továbbiakban, amely mintegy újabb próbálkozásként szeretne az olvasók által csak „skandináv krimik”-ként ismert könyvek vászonra adaptált változataival megismertetni minket. A forgatókönyvet a női szerző és Andrew Stern szállította a filmhez.

Olvasd tovább

1

Élősködők (Parasite, 2019)

írta Gőbel Ágoston

Mától VOD-n is elérhető az idei Oscar-nyertes film,
ebből az alkalomból közöljük Gőbel Ágoston (oceanjaro.blogspot.com) írását.

Magyar idő szerint február 10-én hajnalban 92. alkalommal adták át az Amerikai Filmakadémia legrangosabb elismeréseit, az Oscar-díjakat. Az eseményen a koreai Bong Joon-ho Élősködők című alkotása kapta a legjobb filmnek járó szobrot, amit nyugodtan nevezhetünk filmtörténeti jelentőségűnek, hiszen először nyert a főkategóriában nem angol nyelvű film.

Olvasd tovább

0

Heti tévé- és streaming-premierek

TÉVÉPREMIER

Tóth Barnabás (Újratervezés, Susotázs) Oscar-shortlistig jutó alkotása, az Akik maradtak annyi fesztiválsiker és mozivetítés után a tévében is landol: május 17-én, azaz HOLNAP 21.15-től a Duna TV-n látható! Az intim hangulatú, érzékeny filmről kritikánk itt olvasható.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Párhuzamos univerzumok

Elpusztíthatja-e holnap egy aszteroida a Földet? Lehetünk-e fiatalabbak a saját gyermekünknél? Megjósolható-e a jövő a tudomány segítségével? Vannak-e jogaik a majmoknak? Hány neme lehet egy földönkívülinek? Hogyan építsünk életképes diktatúrát? Gazdasági hiba volt-e a Birodalom presztízsberuházása, a Halálcsillag megépítése? Cersei Lannister vagy Daenerys Targaryen kormányzott-e jobban? Na és mitől leszünk szerelmesek?

Négy éve jelent meg A sci-fi politológiája című ismeretterjesztő könyv. A tanítva szórakoztató kötet jól ismert tudományos-fantasztikus filmek, sorozatok és regények segítségével világított meg mindenkit érdeklő és érintő társadalmi, politikai problémákat. A szintén társadalmi kérdéseket vizsgáló Fantasztikus világok, majd a pedagógiai szempontokat megjelenítő Nevelj Jedit! a szerzők, a vizsgált műfajok és a felhasznált tudományos eszközök körét is kinyitotta. A Párhuzamos univerzumok tizenöt tanulmánya a Star Wars, a Star Trek, a Harry Potter-széria, a Deadpool, a Kapcsolat vagy a Trónok harca mellett számos további népszerű sci-fi, horror, fantasy és disztópia tudományos szempontú elemzésére vállalkozik. A műfaji sokféleség mellett a kötet fő újdonsága, hogy a társadalomtudományok mellett a természettudományok kiváló és elismert magyar képviselői is képviseltetik magukat benne. Az új kötetekben így nemcsak politológiai, pedagógiai, jogi, közgazdaságtani és viktimológiai, de pszichológiai, csillagászati, asztrofizikai vagy éppen geológiai szempontok is hangsúlyosan megjelennek.

A kötet szerzői: Bokor Nándor, Filippov Gábor, Flach Richárd, Gáspár Attila, Hraskó Gábor, Miyazaki Jun, Lápossy Attila, Nagy Ádám, Orosz László, Pirkhoffer Ervin, Pongrácz Máté, Radó Péter, Torbó Annamária, Tóth Csaba, Vancsó Éva, Vinkó József, Zsótér Indi Dániel. (Forrás)

Filippov Gábor, Nagy Ádám, Tóth Csaba (szerk.): Párhuzamos univerzumok, Athenaeum, 350 oldal, 2019, 3999 Ft

0

Az új pápa (The New Pope, 2019)

írta Nikodémus

Paolo Sorrentino mindent elért, amit elérhetett. Megfontoltan építkező filmrendezőként előbb szűkebb hazája elismerését vívta ki, majd A nagy szépséggel tarolt – többek között Oscart is. Azt csinált, amit akart. Logikus vállalkozás tehát az HBO-hoz beállni egy szerzői sorozatra egy olyan intézményről, amely minimum a világ felét izgatja. A katolikus egyház feje milliárdok hite fölött rendelkezik, a Vatikánnál pedig nincs izgisebb hely, gondolhatnánk: barokkos pompa és kisszerű alkuk, szép eszmények és sötét titkok. A négy évvel ezelőtti Az ifjú pápa sikert aratott, Sorrentino pedig ráérősen (egy Berlusconi-film közbeiktatásával) fogott neki az új nevet kapott második évadnak. Ha azonban lehántjuk a kétségkívül grandiózus körítést, nehéz mit kezdeni ezzel a sorozattal – és ez igaz sajnos a négyzetre emelt jelen évadra is.

Olvasd tovább

0

Sorry We Missed You / Waves (2019)

írta Nikodémus

Nem csak a barát, a rokon is bajban ismerszik meg – tapasztalhatjuk időnként megnyugvással, máskor keserűen. Utóbbiról sajnos egyre többet hallunk: váratlan események, hirtelen tragédiák következtében széthulló családokról, melyek tagjai nem bírják tovább a végeérhetetlen passiójárást, és az egyéni számítás végül felülkerekedik bennük a gondoskodó szereteten. A Sorry We Missed You (Sajnáljuk, nem találtuk otthon) és a Waves (Hullámok) vád és pártoskodás nélkül mutatja be egy-egy hétköznapi családra szakadt nehézségek hatásait.

Olvasd tovább

0

Nézd, ki van itt (Er ist wieder da, 2015)

írta Nikodémus

Nehéz megítélni innen, egy kis közép-európai országból, hogy Németország feldolgozta-e már a náci múltat. Elő pillantásra úgy tűnik, igen, könyvek, zenék, filmek garmadája jelent meg a témában, kialakítva a képet, hogy a németek különösen ügyelnek saját történelmi traumáik gondos elővételére, újraemésztésére és megoldására. Miért okoz mégis botrányt egy, immár a XXI. században megjelent vékony könyvecske? Timur Vermes Nézd, ki van itt című szatírája – övezze bár felháborodás, lebiggyesztett ajkak vagy piruló félrenézés – olyan alapötlettel bír, ami filmért kiáltott. Ami gyorsan meg is jött.

Olvasd tovább

0

Utóhatás és előzmény: SW VII-IX. regényben elbeszélve

írta Nikodémus

2014. április 25-ét örökre megjegyezték a világ Star Wars-rajongói: az immár másfél éve tulaj Disney ekkor törölte el az SW Expanded Universe-t, annak összes regényével, képregényével, videójátékával, fanfiction-jével és egyebével, hogy helyet készítsen saját, új filmes trilógiájának, és mellesleg új, valamelyest koherensebb kánont hozzon létre. A lépés meglehetősen barátságtalannak tűnt egy olyan mozimítosz esetében, ahol a filmek kisebb-nagyobb hiányait a rajongók töltötték meg élettel, magyarázattal, odaköltött történetekkel. No de lássuk, mit sikerült az egykori Timothy Zahn– és Kevin J. Anderson-regények helyébe léptetni!

Olvasd tovább