0

Utóhatás és előzmény: SW VII-IX. regényben elbeszélve

írta Nikodémus

2014. április 25-ét örökre megjegyezték a világ Star Wars-rajongói: az immár másfél éve tulaj Disney ekkor törölte el az SW Expanded Universe-t, annak összes regényével, képregényével, videójátékával, fanfiction-jével és egyebével, hogy helyet készítsen saját, új filmes trilógiájának, és mellesleg új, valamelyest koherensebb kánont hozzon létre. A lépés meglehetősen barátságtalannak tűnt egy olyan mozimítosz esetében, ahol a filmek kisebb-nagyobb hiányait a rajongók töltötték meg élettel, magyarázattal, odaköltött történetekkel. No de lássuk, mit sikerült az egykori Timothy Zahn– és Kevin J. Anderson-regények helyébe léptetni!

Olvasd tovább

0

Röviden: A látogató (The Visitor, 2007)

írta Nikodémus

Zenélni többnyire nem kétségbeesésében kezd az ember. Inkább kíváncsiságból, olthatatlan kifejezésvágytól hajtva vagy csupán az idő megrövidítésének szándékával. Walter Vale (Richard Jenkins) görcsösen ragaszkodik a hasztalan zongoraleckékhez, hiszen az elárvult, otthoni pianínó elhunyt feleségének emlékeit hordozza. Semmi más nincs, amibe kapaszkodjon: munkája kiábrándítóan egyhangú, estéi unalmasan telnek, s a hozzá közeledőket maga utasítja el. Végleg betemetné magánya, ha egy vendégelőadás alkalmával fel nem fedezné, hogy New York-i lakását idegenek lakják.

Thomas McCarthy mély tónusú, realista filmje elsősorban idős, megkeseredett hősének felemelő sorsát ábrázolja megható érzékenységgel, ám sort kerít az üres jelszóvá silányult multikulturalizmus, az önmagába belefásult jóléti társadalom és a 2001. szeptember 11. utáni nyugati bevándorlás-politika csöndes kritikájára is. A társadalmi üzenet azonban nem tolakodik elénk, elegánsan simul a sorsfordító találkozások és fájdalmas elválások által mozgatott cselekménybe.

Walterre végül újra ráhull a kétségbeesés, de addigi, kiüresedett életével szemben immár van mit veszítenie. Nem tehet hát mást, mint elkezd zenélni – kétségbeesésében.

(Megjelent: Új Ember, 2014. december)

Olvasd tovább

0

Droidzaj: Trailerzenék 4.

írta Minime

Figyelem, új rovat a Filmdroidon: zene és film kapcsolata,
filmzenék, trailerzenék, muzsika minden mennyiségben!

A rovat negyedik részében ismét egy elismert zeneszerző társulat munkásságának rövid bemutatása következik, akik jelenkorunk egyik legrégebben működő zenei produkciós cégeként ismertek a szélesebb közönség köreiben. Munkásságuk kiterjed a zene, a film, a televízió és természetesen az informatika, főképpen a játékok területére is. Mivel az elsők között jelentek meg a zenei piacon, talán nevezhetjük őket a műfaj úttörőinek, útmutatóinak és talán követendő példának is a többiek számára. Jellemzően az ezt megelőzően bemutatott zenei produkciós cégekhez hasonlóan. rövid ismertetés után, néhány ismertebb munkájuk bemutatásával fogjuk „promotálni” őket.

Immediate Music (Immediate)

A cég alapítására 1993-ban került sor az Egyesült Államokban, mégpedig a kaliforniai Santa Monicában. Alapítói Yoav Goren izraeli-amerikai zeneszerző, komponista és producer, a New York-i Egyetem TV-filmproducer szakos diplomása, akire nagy hatással volt a klasszikus filmzeneszerzők munkássága, valamint Jeffrey Fayman dobos, aki már 1977-ben Peter Banks Empire nevű bandájában zenélt. Első munkájuk még 1993-ban elkészült a Carlito útja című film traileréhez. Legnagyobb szakmai elismerésüket 2007-ben zsebelhették be, ugyanis Emmy-díjat nyertek, a 2006-os torinói téli olimpiai játékok zenei megszervezéséért és megkomponálásáért.

Olvasd tovább

0

Ha nem zavar a reklám!

Ha már a koronavírus-járvány miatt úgysem lehet majálisozni (ráadásul az előzetes számítások szerint most jön a csúcs), fészkeljük be magunkat erre a hétvégére a tévé elé! Holnap a streaming-premierekkel jövünk.

PÉNTEK

MoziPlusz – 16.40 – Macskafogó (1986) – Megunhatatlan klasszikus – ezúttal digitálisan felújított képpel és hanggal.

M5 – 20.30 – Csík 30 (2018) dokumentumfilm – A jubileum alkalmából kamera követi a csapatot, amely a Most múlik pontosan folk-feldolgozását adta a világnak (és még egy csomó mást is).

Duna TV – 20.30 – Walesa – A remény embere (2013) A lengyel munkásvezér nem mindennapi életrajza Andrzej Wajda rendezésében.

DOUBLE FEATURE:
Cinemax 2 – 20.30 – Heavy túra (2018) + 22.00 – Lords Of Chaos – A sötétség gyermekei (2018) – Két metálfilm egymás után: az egyik skandinávosan vicces, a másik véresen komoly (kizárólag felnőtteknek). Színe és fonákja.

FilmPlusz – 21.00 – A holnap határa (2014)Tom Cruise felkel, harcol, meghal. Újra. Az egyik legizgalmasabb, képregényből született film.

TV2 – 21.00 – Bödörék (2020) sorozatpremier – A faluból a fővárosba költöző család sztorijával megpróbálnak A mi kis falunk nyomába érni.

Comedy Central – 21.00 – Bödőcs Tibor: Az élet értelme és kertészeti tippek (2014) humorest A hazai standup egyik legnagyobbjának régebbi, alig kopott műsora.

Viasat3 – 21.00 – Doctor Strange (2016)Benedict Cumberbatch ujjkörzéssel tornázik, izé, varázsol.

SuperTV2 – 21.00 – Kölcsönlakás (2019) Dobó Kata első dobása debütál a dobozban.

Paramount – 21.00 – Star Wars IV. – Egy új remény (1977) – Még bekapcsolódhatunk a csatornán dúló SW-maratonba.

RTL Klub – 21.30 – MILF (2018) Három negyvenes francia nő bepasizik egy kalandos vakáció során.

Duna World – 21.35 – Az ötödik pecsét (1976) – Lelkiismeret-etika elméletben és gyakorlatban, sztárparádéval.

AXN – 22.00 – Az (2017) – A Stephen King-reneszánszt hozó, szokatlan sikerű horror eljő a kisképernyőre is.

Cinemax – 22.00 – Overlord (2018) – II. világháborús ijesztgetős zombithriller JJ. Abrams bábáskodásával – kellemes B-mozi.

HBO2 – 21.40 – Kill Chain: Kiberháború az amerikai választásokon (2020) dokumentumfilm – Az megvan még, hogy bizonyos összeesküvés-elméletek szerint Donald Trump 2016-os megválasztásába belenyúlhattak az oroszok? A friss doksi ennek jár utána.

FilmNow – 21.40 – Szupercella 3: Az ördögverem (2019) – Akinek trasht van kedve nézni Stallonéval

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Bódy Gábor-összes 1-2.

Kevés olyan filmrendezőt ismer a filmtörténet, akiben a mesterségbeli tudás – az anyag (a celluloid, a videószalag), az eszközök (kamera- és optikafajták) alapos ismerete – és az elméleti felkészültség, s a képzelet ereje olyan egységben és egymást segítve létezett, mint Bódy Gábor alkotó személyiségében – volt olvasható az Egybegyűjtött filmművészeti írások 2006-ban megjelent 1. kötetének fülszövegén. A helyzet azóta sem változott, így ha lehet, még jobban hiányzott a háromkötetesre tervezett vállalkozás folytatása, amelyre majdnem másfél évtized után kerül sor.

Az 1. kötet részben a film “filozófusát”, a filmről gondolkodó Bódyt mutatta be elméleti írásainak, elemzéseinek, javaslatainak, illetve a Filmiskola című, a Magyar Televízió számára készült oktatási anyag forgatókönyvének közreadásával; másrészt a “poéta”, a művész tevékenységét is felidézte filmtervek, forgatókönyv-vázlatok, valamint a Magyar Dezső rendezésében megvalósuló, Bódyval együtt jegyzett Agitátorok forgatókönyvének és az Amerikai anzix forgatókönyv-változatainak publikálásával. Jelen kötet ez utóbbit folytatja és egészíti ki Bódy két egész estés játékfilmje forgatókönyvének, illetve hozzájuk kapcsolódó, különféle jellegű írásoknak a megjelentetésével. A forgatókönyvek általában nem fedik teljes mértékben a megvalósult filmet – különösen így van ez Bódy esetében. A Psychének több forgatókönyv-változata ismert, a Kutya éji dalának viszont nem létezett hagyományos értelemben vett forgatókönyve.

A filmekhez legközelebb álló írásos anyagok közreadásával (a forgatókönyv mellett szinopszissal, jelenet- és dialóglistával, vázlattal, bevezetővel, jegyzettel, interjúval, levéllel stb.) betekintést nyerhetünk az alkotó műhelyébe, és nyomon követhetjük a mű születését a koncepció kialakításától a film megvalósításának küszöbéig. Az Egybegyűjtött filmművészeti írások végre teljessé váló kiadása reményeink szerint újabb lendületet adhat a Bódy Gábor művészete körül zajló termékeny eszmecserék folytatásának. Munkái a filmtörténeti kánonban kivívott rangos helyük mellett így maradhatnak a magyar filmkultúra élő, szerves, jó értelemben vett provokatív, szellemi frissességükből mit sem veszítő darabjai. (Forrás)

Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2., MMA Kiadó, 333 oldal, 2020, 5900 Ft
Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 1., Akadémiai Kiadó, 454 oldal, 2006, 2700 Ft

0

Drakulics elvtárs (2019)

írta Nikodémus

A film ebben a hónapban jelent meg Bluray-en.

Nem ismerem, de Bodzsár Márk valószínűleg zseniális ötletember lehet. Debütálása, az Isteni műszak ragyogó alapötletre épült, amit most képes volt fokozni: a még tavaly bemutatott Drakulics elvtárs olyan frappáns highconcept-tel bír, hogy abból nemhogy egy film, de egy minisorozat is bőven kijönne (lásd még: Hétköznapi vámpírok). A problémák viszont (ahogy első filmjénél) sajnos most is a kidolgozás közben jönnek.

Olvasd tovább

0

Droidzaj: Trailerzenék 3.

írta Minime

Figyelem, új rovat a Filmdroidon: zene és film kapcsolata,
filmzenék, trailerzenék, muzsika minden mennyiségben!

Folytassuk zenei rovatunkat egy újabb produkciós társulattal, akik szintén követik az előzőekben ismertetett kompániák által bejárt utat és mind saját zenei produkcióikkal, mind pedig az azokból kiragadott, megrendelt, általunk főképpen trailerekből ismert motívumaikkal váltak ismertté és tettek szert hírnévre, a „modernkori komolyzene” képviselői között.

Really Slow Motion (RSM)

A produkciós céget a barcelonai születésű Agus Gonzalez-Lancharro alapította 2013. márciusában, Angliában. A Kingston Egyetem komponista szakos mesterdiplomása a baráti társaságából alakította ki rendkívül innovatív és fejlődőképes vállalkozását, amely az évek során szerződésbe került például a CBS-szel, Warnerrel, Universallal és például a Disneyvel is. Számos ipari cég reklámfilmjeiben is vállalnak zenei támogatói szerepet, ezzel is színesítve kínálatuk palettáját.  Munkáját jelentősen segítette, hogy tanulmányai során a díjnyertes komponista és tanár, Maurizio Malagnini hallgatója is volt.

Olvasd tovább

0

Vadászat (2020) / A platform (2019)

írta Nikodémus

Azt hisszük, énünk rosszabbik felét rejtegetjük, pedig csak felköltöztetjük a netre: facebookon, twitteren, instán engedjük el magunkat, miközben egyre gyérülő személyes kapcsolatainkban tétováskodunk. Ordító képmutatás; akkora, hogy észre se vesszük. Két film érkezett nemrég rámutatni erre, a görbe tükör azonban kissé foncsorozott – túl könnyen átlátunk rajta. Talán nem is véletlen, hogy a rendre társadalmi szatírának szánt Vadászat és A platform útja meglehetősen rögös volt a bemutatóig.

Olvasd tovább

0

Superman: Red Son

írta Nikodémus

Nagyjából egy évvel ezelőtt szemléztem Superman aktuális kalandjait a Warner/DC animáció felhozatalából, és bár a duplafilm akkor nem nyűgözött le, tisztes megfilmesítését láttam egy olyan képregénynek, ami mérföldkő a szuperhős történetében. Klasszikusokat ritkán terem a jelenkor, a kevés kivételek egyike Mark Millar 2003-as képregénye, mely eljátszik a gondolattal: mi lenne, ha mindenki kedvenc kriptonija Kansas a Szovjetunió területén ért volna Földet? Sam Liu rendező és csapata ezúttal ezt a sztorit vette célba, és nagyjából ki is használták az adódó  lehetőségeket.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Film és a Franco-diktatúra

A spanyol történelem és filmtörténet meghatározó periódusáról, a Franco-korszak mozijáról írt aprólékosan kidolgozott, informatív könyvet dr. Lénárt András, az SZTE Hispanisztikai Tanszékének munkatársa. Spanyolországban a polgárháborút követően a köztársaságpártiak felett győzedelmeskedő, ultrakonzervatív Francisco Franco tábornok szilárdíthatta meg a hatalmát 1939 és 1975 között. Mint minden rezsim, a gondosan kiépített Francó-i állam is több periódusra osztható a keménykezű irányítástól az enyhülés politikájáig, de a rendszer sosem hagyhatta, hogy a társadalomhoz fűződő kapcsolatát a véletlenre bízza. A politikai berendezkedés minden kétséget kizáróan igyekezett a fő ideológiát – amely leginkább a nemzeti katolicizmus fogalmával írható le – egyértelműen és magas hatékonysággal célba juttatni, de külön hangsúlyt fektetett a nemzetközi viszonyrendszerben eltöltött helyzetre is. Franco figyelme kortársaihoz hasonlóan hamar a filmipar felé irányult, a fő irányelvek diktálása mellett minden szintre kiterjedő cenzúrát is bevezetett, sőt, a filmgyártásban is kipróbálta magát.

A korszak filmtermését és -előállítási szokásait vizsgálja Lénárt András könyve, aki saját hasonló témájú doktori disszertációját kiegészítve jelentette meg hiánypótló művét. A kiadvány tehát elsősorban tanulmány: változatos megközelítésmódról tesz tanúbizonyságot és roppant mennyiségű adatot tartalmaz. Nem a könnyedebb filmtörténeti leírások sorát erősíti. Minőségi összevetést nyújt Németország, Olaszország és Oroszország diktatúráival, a hasonlóságok és különbségek felsorakoztatásával szépen kidomborítja a spanyol helyzetre jellemző karakterisztikus jegyeket. A mű propagandatörténeti és -elméleti oldala kifejezetten erős: a hispán sajtó és állami intézmények átalakításáról, oktatási-nevelési módszerek megváltoztatásáról, ideológiai és kulturális életéről is kerek képet kapunk.

A könyv első fele történelmi háttérképet fest, ezután foglalkozik a cím által is jelzett témával: a Franco-diktatúra filmtermésével. A művet színesítik az olyan kuriózumokat bemutató kitérők, mint XIII. Alfonz spanyol király története, aki nagy pornórajongóként az 1920-es évek valamennyi (!) erotikus filmjét beszerezte és magángyűjteményében őrizte. Érdekes és hosszabb kifejtést is érdemlő az a megállapítás is, amely a korszak magyar filmjeivel húz párhuzamot: ahogy nálunk, úgy Spanyolországban is az ellenzéki kultúra kényszerült a cenzúra miatt árnyaltabb fogalmazásmódra, így a 20. századi spanyol kultúra számos kiemelkedő alkotása születhetett meg a korszakban – csak épp a rendszer nem engedte moziba a filmeket. A spanyol cenzúra működéséről sok újdonságot nem lehet elmondani, de a konkrét példák izgalmassá teszik a könyvet: az egyház nyomására az 1953-as John Ford film, a Mogambo esetében a megcsalás motívuma miatt Grace Kelly és Donald Sinden által alakított házaspárt az utószinkronban testvérpárrá változtatták kockáztatva még a vérfertőzés vádját is. Szintén erősíti a könyvet a polgárháborús időszak filmtermésének formanyelvi elemzése, és a korszak leghíresebb (vagy leghírhedtebb) alkotásainak bemutatása is, mint például A faj – Raza, amelynek forgatókönyvírója maga a Caudillo, Francisco Franco volt, cselekménye természetesen a tábornok idealizált életútját dolgozta fel. Lénárt András könyve egy olyan témát dolgoz fel, amelynek magyar nyelven nem túl bő irodalma lelhető fel, emiatt hiánypótló mű. (Forrás)

Lénárt András: A spanyol film a Franco-diktatúrában – Ideológia, propaganda és filmpolitika. Jatepress Kiadó, 256 oldal, 2018, 3780 Ft

0

Röviden: The Peanut Butter Falcon (2019)

írta Nikodémus

Zac (Zack Gottsagen) szökni akar. Elege van eddigi életéből, és elszánja magát régi álmának beteljesítésére: hogy pankrátor legyen. Ismerősei megmosolyogják az alacsony, köpcös fiút mindaddig, míg egy éjjel csakugyan világgá megy. S másnap, sőt, harmadnap sem kerül elő, így csakhamar kétségbeesett keresés veszi kezdetét. Ebben élen jár Eleanor (Dakota Johnson) szociális gondozó – Zac ugyanis Down-szindrómás, akit jobb híján a helyi nyugdíjas otthonban helyeztek el, mivel családja lemondott róla. Útja során összeakad egy meglehetősen érdes modorú halásszal, Tylerrel (Shia LaBeouf), és az igazi kalandok ekkor kezdődnek.

Tyler Nilson és Michael Schwartz rendezők igazi tündérmesét vittek vászonra. No nem giccsesen banálisat vagy elidegenítően didaktikusat – ettől szerencsére megkímélik a nézőt. Inkább keresetlen egyszerűséggel, jóleső egyértelműséggel mesélik el három gyermeklelkű felnőtt közös történetét. Zac-et nem különösebben zavarja, hogy álmát környezete irreálisnak látja, ám jónéven veszi, ha társai fogyatékos, beteg ember helyett egyenrangú társnak tekintik. Tyler Zac barátsága által kap lehetőséget arra, hogy végleg elengedje zűrös múltját, Eleanor pedig a kaland hatására kezdi el újragondolni életét.

Közben botcsinálta családként mogyoróvajas halat esznek, tutajt eszkábálnak, különös keresztelési szertartásba csöppennek, és arasszal mérik a távolságot – szárnyalnak.

(Megjelent: A Szív, 2020. április)

Olvasd tovább

0

Megfosztatva – Keresztút (2014)

írta Nikodémus

Kezelhetetlen gyerekek, arrogáns szülők és mind jobban panaszkodó tanárok jelzik, hogy a gyermeknevelési szokásokat illetően súlyos, mélyreható változások zajlanak a nyugat-európai társadalmakban. Dietrich Brüggemann Keresztút (Kreuzweg) című, megrázó erejű filmje azonban – miközben vizsgálódásának fókuszát extrémközelire állítja – elvont bölcselkedés vagy moralizáló ítélkezés helyett felfed és kérdez.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy megfeledkezne a tágabb összefüggésekről, ám elsődleges szándéka szerint egy család életét mutatja be. Egy súlyosan diszfunkcionális családét, melynek – bár a rendező sosem mulasztja el kihangsúlyozni – nem az a legfőbb jellemzője, hogy egy antimodernista katolikus kisközösség elvei hatják át. A kulcs a rideg szeretetlenség, melyet a kiskamasz Maria (Lea van Acken) nem képes elviselni. Legkisebb testvére négy éves kora ellenére nem beszél, nővére pedig elhatározza, hogy felajánlja érte életét Krisztusnak. Döntését nem jelenti be sem rokonainak, sem nézőjének, az fokozatosan derül ki a tizennégy egymást követő, vágás nélküli jelenet során.

Olvasd tovább