0

Könyvajánló – Star Wars: Skywalker kora – Képes útmutató

A Skywalker kora nemcsak a messzi-messzi galaxis legújabb trilógiájának utolsó darabja, hanem a Skywalkerek generációkon átívelő történetének zárófilmje is. Ez, a neves Star Wars-szaktekintély, Pablo Hidalgo által jegyzett kézikönyv eddig nem látott bolygókra repíti az olvasót, bemutatja az Ellenállás és az Első Rend haderejét és legfőbb képviselőit, emellett bepillantást is nyújt Poe (Oscar Isaac), Finn (John Boyega), Rey (Daisy Ridley), Kylo Ren (Adam Driver) és a legújabb szereplők történetébe. A Star Wars: Skywalker kora – Képes útmutató a legújabb film eseményeinek és a trilógia VII. és VIII. részének cselekményeinek áttekintése mellett Kemp Remillard öt különleges járműkeresztmetszetét is tartalmazza. (Forrás)

Pablo Hidalgo: Star Wars: Skywalker kora – Képes útmutató, Kolibri Kiadó, 200 oldal, keménytáblás, 2019, 6999 Ft

0

Kis SW-hangoló: JJ. Abrams-portré

Az izgága, szemüveges geek ötvenen túl végül beteljesíthette álmát: megrendezhette gyerekkori fantáziáinak folytatását. Kétszer. JJ. Abrams a Star Wars Disney-korszakában elsőre kézenfekvő választás volt, másodszorra kényszer szülte, de oda se neki: ő, aki mindeddig elindítani meg folytatni szokott franchise-okat, most lehetőséget kapott arra, hogy lezárjon egyet. A kedvencét. A IX. epizód, azaz a Skywalker korának közelgő premierje alkalmából érdemes hát elmerülni Hollywood egyik legmenőbb filmkreátorának életművében.

írta Nikodémus

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Star Wars: Propaganda

A művészet tükröt tart a világ elé. Legyen szó poszterről, amely a birodalmi elnyomás jelképeként egy bolygó fölött lebegő csillagrombolót ábrázol, vagy a lázadóktól származó, falra festett szimbólumról, amely a remény üzenetét közvetíti, esetleg egy faliképről, amelyen a rohamosztagosok ábrázolásában testesül meg az Első Rend egysége, ezek a lenyomatok a félelemgyárak és az ellenük harcoló idealizmus eszközeként bemutatják a politikai élet és a közvélemény változásait. A Star Wars: Propaganda kódexként fűzi össze a képek mögött rejlő történeteket – hogyan készültek, milyen formában őrizték meg az adott korszakot, és ki volt az alkotójuk –, így mutatja be azt a haragot, szenvedélyt és korrupciót, amely a galaxis legnagyobb háborúit fűtötte. Ez a könyv a Star Wars világának nagy jelentőségű képei mellett tíz különleges, kivehető posztert is tartalmaz. Igazi gyűjtők számára kötelező darab! (Forrás)

Pablo Hidalgo: Star Wars: Propaganda – A meggyőzés gépezete, Kolibri Kiadó, 111 oldal, keménytáblás, 2019, 3499 Ft

0

Kis SW-hangoló: Jedi visszatér-vélemények 1983-ból

Bő négy évtizede mutattak be egy alaposan meglódult költségvetésű, viharvert scifi-filmet, ami elképesztő sikert aratva megváltoztatta Hollywood moziforgalmazási szokásait, és Amerika popkulturális arculatát. S persze gazdaggá tette alkotóját, George Lucast. A Csillagok háborújából persze trilógiát kellett kerekíteni, s két korszakkal később, immár a Disney-éra netes összecsapásainak idején érdemes belemerülni egy igazi érdekességbe: Varga Csongor vendégszerzőnk tollából A Jedi visszatér korából származó internetes (!) vélemények elemzését olvashatjátok.

Azt hinné az ember, hogy a nyolcvanas években nem létezett internetes fórumozás Star Wars témában (és semmilyen más témában sem). Alig voltak otthoni használatú számítógépek, az internet gyerekcipőben járt, tehát az akkori rajongók biztos nem netes fórumokon osztották meg egymással a véleményüket, elméleteiket és kritikáikat.

Pedig de.

Olvasd tovább

0

Kis SW-hangoló: A Star Wars, a kereszténység és a kármelita pap

Mit tegyünk, ha keresztény létünkre imádjuk a Star Wars-filmeket? Tartsunk tán bűnbánatot? Vagy inkább keressünk kapcsolódási pontokat a legendás „űropera” és hitünk között? Béri László Renátó kármelita szerzetes az utóbbit javasolja – szerinte a keresztény hit és tanítás, illetve a Star Wars világa sok szempontból nagyon is hasonlítanak egymásra.

– Renátó atya több helyen is beszélt már a Star Wars-filmek – vagy mondjuk inkább úgy, a Star Wars „világa” – iránti szeretetéről, ennek ellenére, úgy tippelem, ez a vonzalma még mindig sokakban kelthet némi zavart… „Egy SW-rajongó kármelita atya, hát hogy is van ez?”

– A SW világa és a keresztény hit, úgy gondolom, leginkább a misztika és a mély spiritualitás közös halmazában találkozik. Olyan emberi és isteni ősképeket látunk ezekben a filmekben, amelyek egyetemesen ott élnek mindnyájuk benső világában. Talán a legfontosabb ezek közül a fény és a sötétség viszonya. Mindnyájunknak van egy világos és egy sötét oldala, ez a kettősség bennünk él. A SW-filmek egyik fő témája a világos és sötét oldal közötti egyensúly-keresés: ha csak a „világosság” marad, s a sötét oldalt nem vesszük figyelembe, elbagatellizáljuk az erejét, akkor az a gőg bűnéhez, és ebből fakadóan a végső pusztuláshoz vezet. Az egyensúly a világos és a sötét oldal együttes elfogadásában áll.

Olvasd tovább

0

Kicsit meghalni – Amundsen / Az aszfalt királyai

írta Nikodémus

Az autósfilmről erre már volt szó.

Saját határainak feszegetése mindig is az emberiség izgalmas és veszélyes elfoglaltságai közé tartozott – ám széles körben közkedveltté ironikus módon épp akkor vált, mire elfogytak a meghódítandó, ismeretlen területek a Földön. Irány hát a múlt! Az egykorvolt pionírok legendáriuma szinte végtelen lehetőségeket kínál a késői utódoknak mítoszfaragásra – nem véletlen a filmvilágban a felfedezős-életrajzi eposzok ismétlődő divathulláma. A még novemberben bemutatott Amundsen és Az aszfalt királyai egyaránt komolyabb ambíciókat dédelget puszta ismeretterjesztésnél.

Olvasd tovább

0

The Mandalorian – 3-4. rész

írta Nikodémus

Két hete még csak távolról vizsgálgattuk a horizontot: ízlelgettük a Disney új üdvöskéjének hangulatát, karakterét, játékidejét. A Disney+ egyik zászlóshajójának szánt The Mandalorian két újabb része viszont alaposan beindítja a történéseket, és főszereplőjének figuráját is tovább árnyalja – legalábbis így sejtjük, mert a sisak alá továbbra sem leshetünk be.

Hősünk (Pedro Pascal) még mindig nagyon kúl, és ahogy kell, leszállítja a zsákmányt a megbízónak. Igen ám, csakhogy valami (lelkiismeret? taktika? haszonlesés?) megszólal benne, és amikor lehallgat egy titkos beszélgetést, akcióba lép a fizetségből megerősített páncéljában. Lezúz pár rohamosztagost, szerez pár sérülést, de a java még hátravan. Igen, a harmadik rész végre kicsit nagyobb tétekben játszik, a vége pedig egy kellemes leszámolásba torkollik: a készítők a sivatagi kutyagolást jó érzékkel váltották fel egy kis akciózással. A szökés épphogy sikerül, a rejtőzködés pedig nem egészen úgy jön össze, ahogy várnánk. Ezen a ponton (az amúgy Bryce Dallas Howard által rendezett a negyedik részben) sétál be Cara Dune (Gina Carano) a képbe, hogy kissé megzrikálja hősünk addig betonkemény arcélét.

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Személyesség, jelenlét, narrativitás

A kilencvenes években a rendszerváltás társadalmi és kulturális átalakulásának súlyos következményeivel küszködő magyar dokumentumfilm-művészet az ezredforduló után elkezdte tudatosan keresni és lassanként megtalálni az utat a széles közönséghez. Mi a nemfikciós filmek új keletű sikerének titka? Milyen változások zajlottak le a kétezres években, amelyek nyomán e hagyományosan felvilágosító szerepkörbe utalt mozgóképes formában előtérbe került a drámai és a komikus hatáskeltés? Kik az alakítói, és melyek az összetevői a változásoknak? A könyv a magyar dokumentumfilmben lezajlott paradigmaváltást kutatja széles perspektívában, a kulturális-társadalmi-politikai összefüggésektől eljutva egészen a részletekbe menő filmelemzésekig.

A szerző bemutatja a dokumentumfilm nemzetközi piacában és módszereiben a nyolcvanas évektől kezdve lezajlott változásokat, amelyek a magyarországi átalakulásnak is megágyaztak; elemzi a hazai dokumentumfilm rendszerváltás utáni helyzetét, és leírja azokat az alapvető elmozdulásokat stílusban, gondolkodásmódban és hangvételben, amelyek összességében paradigmaváltásként jellemezhetőek. Az átfogó filmtörténeti vizsgálódást a kortárs dokumentumfilm meghatározó alkotásait körbejáró esettanulmányok színesítik, melyekben a szerző részletesen elemzi két kiemelkedő magyar dokumentumfilmes, Almási Tamás és Sós Ágnes életművét. Az itt olvasható, a társtudományokra is támaszkodó filmesztétikai elemzések a dokumentumfilmet a magyar filmművészet színes, eleven, együttérzésre és együtt gondolkodásra sarkalló ágaként mutatják fel.

Stőhr Lóránt (1974) Balázs Béla-díjas filmkritikus, filmtörténész. A Színház és Filmművészeti Egyetem docense, az Élet és Irodalom filmkritikusa. A filmmelodráma, a kortárs magyar film és a dokumentumfilm témaköreiben publikálta legfontosabb írásait. Keserű könnyek – A melodráma a modernitáson túl című kötete 2013-ban jelent meg. (Forrás)

Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás – Paradigmaváltás a kortárs magyar dokumentumfilmben, Gondolat, 262 oldal, 2019, 3200 Ft

0

Az Úr sötét anyagai a HBO-n – A kulisszák mögött

November elején debütált az HBO GO-n a Philip Pullman nagy sikerű regényfolyama alapján készült Az Úr sötét anyagai című sorozat. A premier alkalmából Angyalosy Eszter, Gyárfás Dorka, Kovács Gellért és Tasnádi István beszélgetett könyvek és képregények mozgóképes adaptációiról.

A „fantoméhség” kialakulása

Gyárfás Dorka, a wmn.hu újságírója és szerkesztője volt az esemény moderátora, aki bevezetőjében megemlítette, hogy ugyan a filmes adaptációk történelme gyakorlatilag egyidős a mozi megszületésével, a sorozatok formájában való feldolgozások az utóbbi években szaporodtak meg. A meghívott szakértők egyetértettek abban, hogy ez a jelenség többek között annak folyománya, hogy korábban sosem látott éhség van a tartalomra. Kovács Gellért Filmszerész szerint a sorozat formájában történő adaptációk felvirágzása köthető a Trónok harca őrületes sikeréhez is, ami korántsem volt borítékolható. Ugyan a regényfolyamnak volt rajongótábora, de közel sem akkora, hogy biztos legyen a bombasztikus nézettség, ráadásul kockázatos volt egy olyan történetet kisképernyőre vinni, amiben például megölik a főhőst. „Kiderült, hogy az emberek vevők arra, hogy egy ilyen kegyetlenebb narratívával szembesüljenek, ez valamilyen szinten áttörés volt.”

Olvasd tovább

0

Könyvajánló – Katarzis

Hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy az autentikus irodalom és filmkultúra csakugyan képes arra, amire hivatott: hogy kiszakítson minket a mindennapi megalkuvásaink a félelmeink és a gyengeségeink terepéről. Hogy olyan perspektívával szolgál számunkra, amelyből minden a maga helyén és értékén mutatkozik. Az így megnyert kép tényleg fölemelő, s nem kell hozzá több erőfeszítés, mint legyőznünk a belénk oltott évezredes valláskulturális tiltást: ne kívánkozz a magasba! Utunkat olyan remekművek által fogjuk bejárni, mint Alfred Hithcock Szédülése, David Fincher Játsz/mája, Sarkadi Imre Oszlopos Simeonja és Thornton Wilder regénye, a Szent Lajos király hídja, amelyek egytől egyig szédítő magaslatokra visznek, hogy közben kétféleképpen is megéljük szellemi épülésünket. Előbb fölfelé haladva, megszabadulva a belénk sulykolt világértelmezési sztereotípiáktól, majd visszafelé, a megélt katarzis által: hogy a tisztánlátás képessége és vele együtt a tisztesség elemei és egyetemes erénye mindig is a miénk volt, csak nem mertünk vele élni. (Forrás)

Rott József: Katarzis, Napkút, 197 oldal, 2019, 2490 Ft

0

Elfordulni könnyebb – Az angyal / A rendszer (2018)

írta Nikodémus

Mióta él az ember, manipulál: rokont, barátot, ismerőst vagy akár egy egész országot. Mielőtt azonban felülnénk bármilyen, manapság divatos összeesküvés-elméletnek, érdemes közelebbről megvizsgálnunk – amíg tehetjük – a félrevezetés működésének pontos mechanizmusát. Erre vállalkozik erős, időnként húsbavágó aktualitással két, hazánkban idén ősszel bemutatott film is: az argentin Az angyal (El Ángel) és a spanyol A rendszer (El reino) hősei egyaránt született manipulátorok, akik még akkor is valósággörbítéssel próbálkoznak, amikor már rég megtörtént a lebukás.

Olvasd tovább

4

The Mandalorian – 1-2. rész

írta Nikodémus

Ilyen az igazi SW-fan: vár, egyre türelmetlenebbül, izgatottan veszi kezébe az új portékát, és már az első benyomásból mindent ki akar facsarni. A világ Star Warsos része minden valószínűség szerint így itta a kedden debütált The Mandalorian első képsorait. Többszörösen korszakos pillanat ez: a Csillagok háborúja élőszereplős sorozat formáját ölti (George Lucas legalább három évtizedes álma volt ez), streaming-csatornát robbantanak be vele (Disney+), és ünnepi esemény(film) helyett hétköznapjaink részévé válik. A felhajtás és a tuti biznisz látszata ellenére kockázatos vállalkozás ez, és a Lucasfilmnek a Skywalker-sztori enyhe félresiklatása (plusz a szólófilmek kudarca) miatt nem is nagyon van más választása. De amint lepereg a szokatlanul visszafogott főcím és az első, definitívnek szánt szekvencia (ami az is, mármint definitív), már látszik, nem lesz itt hiba.

Olvasd tovább